A jövő iskolája – közös vízió különböző nézőpontokból

Az iskola jövője – Utópiák, kihívások és válaszok című konferencia nem csupán egy tudományos eszmecsere volt: valódi gondolati laboratórium, ahol a hazai oktatás elismert gondolkodói próbálták körvonalazni, milyen iskola kell egy ismeretlen jövőbe tartó társadalomnak. Bár a résztvevő szerzők eltérő nézőpontból közelítenek a kérdéshez – filozófiai, etológiai, társadalomkritikai vagy stratégiai oldalról –, mégis egy közös nevező mentén haladnak: az iskola jelenlegi formájában nem fenntartható, és gyökeres átalakulásra van szükség.

Mi a közös bennük? Az ember. Pontosabban: az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság, az egyéni különbségek tisztelete és a tanulás közösségi erejébe vetett hit. A szerzők – Gloviczki Zoltántól Lannert Juditig, Csányi Vilmostól Fábry Béláig – egyaránt úgy látják, hogy az iskola nemcsak a tudás közvetítésének helye, hanem társadalmi és erkölcsi tér is, ahol a jövő társadalmát formáló értékek születnek.

A konferencia fókusza így nem egyetlen utópiára épült, hanem annak felismerésére, hogy a jövő iskolája akkor lehet működőképes, ha reflektál a jelen kihívásaira: a globális egyenlőtlenségekre, a digitális tér uralmára, a társadalmi sokféleségre és az emberi kapcsolatok válságára. A hangsúly nem a technológiai eszközökön, hanem a pedagógiai szemléletváltáson van: demokratikus, élményszerű, inkluzív és alkalmazkodó iskolákra van szükség – ahol nemcsak tanítanak, hanem értenek, nevelnek és együtt gondolkodnak.

Ahogy Fábry Béla fogalmaz:

"az iskola feladata nem az ismert világ reprodukálása, hanem a még ismeretlen világra való felkészítés
– tudományosan megalapozott, emberközpontú és közösségi alapokon."

És hogy ez megvalósul-e? Talán épp a konferencia fiatal résztvevői adják majd meg a választ – a konferencia folytatásában.

A Konferencia teljes egészében visszanézhető erre a linkre kattintva, további információkat – mint például a konferencia tézisfüzetét - a szervező Magyar Pedagógiai Társaság honlapján találhatnak.