A kapcsolati tőke szerepe a migrációs döntésben

Akár az egész életét meghatározó, fontos és nehéz döntést hoz az ember, ha az ország másik felébe vagy külföldre költözik. Hogyan lehet ezt vizsgálni?
A migrációs döntés több lépésből álló, hosszú folyamat, melynek a Nemzetközi Társadalmi Felmérés Program (ISSP) kérdőíves kutatása csak az első fázisát, azaz a tervezési szakaszt képes felmérni. A megvalósult migrációt a külföldön élő magyarok körében lehetne kutatni, de erre ez a felmérés nem terjedt ki. Minket most az érdekelt, mi befolyásolja az egyént, amikor a migrációt fontolgatja. 

A következtetéseiket a Tárki 2017-es programjának adataiból vonták le. Mire terjedt ki ez az adatfelvétel?
A Tárki az ISSP magyar adatfelvételéért felelős, tehát ez egy olyan kutatás, melyet nemzetközi sztenderdek alapján végeznek a programhoz csatlakozó országok. A 2017-es adatfelvétel a hálózati blokk, vagyis éppen a kapcsolati tőke felmérését célozta, a Tárki az NKFIH finanszírozásával ezt egészítette ki egy migrációs blokkal. Így vizsgálni tudták, hogyan befolyásolja a migrációs döntéseket az egyén kapcsolati hálózata. Az elemzést a releváns almintán, a nyugdíjasok kizárásával, kizárólag az aktív korú népesség körében végeztük.

A magyar társadalom mekkora részét foglalkoztatja a migráció kérdése?

2017-ben a teljes magyar népesség 13 százaléka tervezett különböző távú migrációt.

Az aktív korú népességen belül ez az arány valamivel magasabb, 16% volt. A rövidtávú és a hosszútávú migrációt tervezők aránya az ISSP adatok szerint egyaránt 10% volt, míg a kivándorlási potenciál 5%-os volt 2017-ben.

A rövid- vagy hosszútávú és kivándorlást tervezők aránya, illetve halmozott migrációs potenciál Magyarországon1990 és 2017 között (százalékban)

Az elemzés szerint tehát leginkább a kapcsolati tőke befolyásolja a migrációs döntést. Mit takar pontosan ez a fogalom?
Sík Endre korábbi munkáira alapozva a „társadalmi tőke” helyett a „kapcsolati tőke” fogalmával operáltunk, mert a migrációs döntések olyan stratégiai döntések, amelyek nem érthetők meg az egyént körülvevő kapcsolatrendszer vizsgálata nélkül. A kapcsolati tőke megközelítés abból indul ki, hogy egyfelől az egyén ezeket a kapcsolatrendszereket, hálózatokat azzal a szándékkal hozza létre, hogy azok számára később előnyt jelenthessenek, másrészt az egyén beleszülethet olyan kapcsolatrendszerekbe, amelyeket később tőkévé tud konvertálni. Az első esetben tehát arról van szó, hogy az egyén más embereket keres abból a célból, hogy sikeres legyen a migrációja, a második esetben pedig a meglévő hálózatából választja ki azokat az embereket, akiknek a segítségével meg tudja valósítani a tervezett migrációt.

A kutatás rávilágít, hogy másféle motivációk állnak a rövid-, illetve a hosszútávú kivándorlási tervek mögött. Hogyan ragadható meg a különbség?
Mi nemcsak a kivándorlást fontolgatókkal foglalkoztunk, hanem megkülönböztettük a rövidtávra (néhány hétre), a hosszabb távra (néhány hónapra vagy évre) tervező, illetve a kivándorolni szándékozó potenciális migránsokat. Felmérésükre külön alkérdések szerepeltek a kérdőívben, illetve használtunk egy összesített mutatót, az úgynevezett halmozott migrációs potenciált is.

Mindhárom migrációs mutató esetében a migrációspecifikus kapcsolati tőkének volt a legfontosabb szerepe. Emellett a hosszútávú és halmozott, azaz összesített migrációs potenciál esetében tudtuk csak beazonosítani  bizonyos típusú erős kötések visszatartó erejét. Más szóval

a rövidtávú, néhány hetes külföldi munkavállalástól nem tud visszatartani egy erős, támogató családi, baráti közeg,

viszont a hosszabb távú migrációs célok esetében akadályozó vagy megtartó ereje lehet annak, ha az egyénnek van kihez fordulnia, amikor magánéleti vagy akár gyakorlati segítségre van szüksége.

Kitüntetett hatást tulajdonítanak a hálózatban azoknak, akik migrációs tapasztalattal rendelkeznek. Hogyan segíti a kapcsolati tőke a tervezést?
Az úgynevezett migrációspecifikus hálózat az, amelynek a rövid-, a hosszútávú és a kumulált migrációs tervekben egyaránt egyedülálló szerepe van. Ez azokat a személyeket jelenti, akik a kérdezett háztartásából már külföldön dolgoznak vagy ingáznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kérdezett közeli, már külföldön dolgozó családtagjai mind stratégiai, mind gyakorlati szempontból segítik az egyént a migrációs döntés meghozatalában.

A klasszikus migrációelméleti terminológiában ezt hívják láncmigrációnak, a fogalom szemléletesen írja le, hogyan költöznek ki az évek során teljes családok európai vagy tengerentúli országokba. Nem nehéz belátni, hogy ha valakinek a testvére, gyereke vagy egyéb közeli családtagja letelepedett valahol és beágyazódott a helyi munkaerőpiacra, jó esetben a helyi közösségbe is, megtanulta az ország nyelvét, kiismeri magát, akkor segíteni tud albérletet és/vagy munkát találni. Vagy ha esetleg olyan közeli családtagja vagy barátja van a kérdezettnek, aki már saját vállalkozást épített külföldön (gondolhatunk például a Londonban sikeresen működő magyar taxira vagy bármilyen kisvállalkozásra, családi étteremre, kávézóra), és abba bekapcsolódhat az illető, akkor számára már jelentősen kevesebb kockázattal jár meghozni a migrációs döntést.

A kapcsolati tőkén kívül milyen tényezők játszanak szerepet a migrációval kapcsolatos döntésben?
A halmozott, azaz összesített migrációs potenciálban a migrációspecifikus hálózat mellett két meghatározó tényezőt azonosítottunk. Az egyiket szaknyelven az erős kapcsolatok negatív percepciójaként szokás megnevezni, vagyis ha a kérdezett túlzott elvárásokat, nyomást érzékel a családtagjai, rokonai vagy barátai részéről, illetve ha gyakran veszekednek vele, az növeli a migrációs döntések meghozatalának esélyét. Ezzel szemben az erős kapcsolati mutatók, melyek azt mérik, hogy a kérdezettnek van-e kihez fordulnia, ha lelki, magánéleti problémája van vagy valamilyen instrumentális segítségre van szüksége (például munkakeresésben), nem meglepő módon csökkentik a hosszabb távú migrációs terveket.

Meglepő, hogy a munkakeresésben bizonyítottan fontos gyenge kapcsolatoknak a migrációtervezés során nincs jelentős szerepük. Mi ennek az oka?
Valóban, ezek az első ránézésre meglepő eredmények azt mutatják, hogy

szemben a hazai pályán történő munkakereséssel, külföldön nem játszanak fontos szerepet a gyenge kötések,

amit mi leegyszerűsítve az ismerősökből álló hálózat kiterjedtségével mértünk. A cikk végén óvatosan megfogalmaztunk egy olyan következtetést is, hogy azok a kapcsolati tőkeelemek, melyeket az egyén a mindennapi szituációk megoldásában hasznosít, elválnak azoktól a kapcsolati tőkeelemektől, melyeket a migrációs tervek során használunk.

Minden tényezőt tekintetbe véve hogyan jellemezhető az a társadalmi csoport, amelynek a tagjai a legnagyobb valószínűséggel váltják valóra migrációs terveiket?
A legfontosabb tényező az életkor. Nem meglepő, hogy minél fiatalabb valaki, annál nagyobb eséllyel tervez külföldi munkavállalást. Emellett a migrációs szakirodalomból jól ismert tényezőknek a hatásait is sikerült mérnünk: a férfiak, a magasabb humán tőkével rendelkezők (ezt a szülők és a kérdezett iskolai végzettségével és nyelvtudásával mértük), a lakóhelyi szempontból mobilabbak (akik már költöztek az életük során), illetve a rossz munkaerőpiaci helyzetben élők migrációs potenciálja átlagon felüli. Mindhárom migrációs mutató esetében hasonló összefüggéseket találtunk, és ezek összhangban vannak a korábbi nemzetközi és hazai migrációkutatások eredményeivel is.

A cikk teljes terjedelmében az International Journal of Sociology különszámában olvasható.

Forrás: ELTE PPK