A korcsolya és a számok bűvöletében

2014.02.06.
A korcsolya és a számok bűvöletében
Aranyérmet hozott haza az olaszországi Trentinóban megrendezett XXVI. Téli Universiadéról férfi gyorskorcsolya váltóban Burján Csaba és három társa. A fiatal tehetséggel, aki az ELTE matematika szakára is jár, sportról és tanulásról beszélgettünk.

Számos sportágat kipróbáltál, végül mégis a gyorskorcsolya mellett döntöttél. Miért?
Apukám vitt el korcsolyázni, és egyből megtetszett, mert nagyon különbözött a többitől. Főként a sebessége fogott meg, ahogy néztem a nagyobbakat a jégen. Körülbelül hétévesen kezdtem el korizni, egy évvel később pedig a gyorskorcsolyát is elkezdtem. Mivel ez technikai sport, így jobb minél előbb elkezdeni, de ha valaki tízéves kora előtt belevág, az a legjobb, annak minden esélye megvan arra, hogy profi legyen.

A mostani, XXVI. Téli Universiadén váltóban nyertetek, habár egyéniben is indultál. Melyik jelent számodra nagyobb elismerést?
Komolyabb dicsőségnek azért az egyéniben elért eredmény számít, hiszen ugyanazok a korisok vannak a váltóban, mint az egyéniben. Mivel négyen vagyunk egy csapatban, így kevesebb az ellenfél, nagyobb esély van a győzelemre. Emellett persze tény, hogy a váltó a leglátványosabb és a legösszetettebb forma, így az ebben elért eredménynek jobban lehet örülni. Meg a váltó egy egész csapat sikere, így mindenki boldog.

Latolgattátok az esélyeiteket a verseny előtt?
A verseny napján, amikor lementek az első váltók, kezdtük el számolgatni, hogy elnézve a mezőnyt, akár a döntőbe is bekerülhetünk, sőt egy érem is összejöhet. Az előfutam során kiesett két erősebb csapat: a kínaiakat kizárták, a koreaiak pedig rontottak. Úgy mentünk tehát a döntőbe, hogy a kanadaiakkal már versenyeztünk, akikhez szerencsére elég közel voltunk, ezért elhatároztuk, megpróbáljuk megnyerni a versenyt, nem elégszünk meg a 2. hellyel – és be is jött.

Megünnepeltétek a győzelmet?
Szokott lenni hivatalos vacsora a verseny után, majd a sportolók is el szoktak menni külön, de itt most nem volt ilyen, jöttünk haza rögtön, ugyanis ez az universiadé – az olimpia miatt – nem volt betervezve a versenynaptárba. Itthon azért ünnepeltünk a csapattal.

Amellett, hogy hivatásszerűen sportolsz, az ELTE-re jársz.
Így van, az ELTE Természettudományi Karán matematika szakos vagyok. Elsősorban azért ezt választottam, mert már középiskolában érdekelt ez a terület, jó is voltam belőle, így próbáltam olyan szakot keresni, ahol a matekot tudom kamatoztatni. Közgázra, valamint gazdálkodás és menedzsmentre nem akartam menni, mert ezeken a szakokon már így is sokan vannak – tájékozódtam tehát, hogy hová lehet a matekkal továbbmenni, így esett erre a szakra a választásom.

Meg sem fordult a fejedben, hogy a sportvonalat vidd tovább?
Nem igazán, nem olyan kellemes ám minden reggel hajnali 6-kor kelni! Plusz én nem akartam soha edző lenni. Természetesen a sport áll az első helyen, az egyetemen például rögtön az első félévemet passzív státuszban töltöttem az olimpia miatt. Egyébként eddig is úgy volt, hogy ha a suli és az edzés között kellett sorrendet felállítanom, az edzés volt előbb.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve – a sport és a tanulás területén egyaránt?
A sportban az olimpia lenne a cél, főleg váltóval, de emellett annak is nagyon örülnék, ha a világbajnokságról haza tudnánk hozni egy érmet – amelyre a gyorskorcsolya történetében eddig nem volt példa. Itt szintén váltóra gondolok, mert egyéniben VB-n nagyon nehéz érmet szerezni, mert más országokban sokkal jobb felszereléssel, lehetőségekkel rendelkeznek a sportolók. Egy egyéni EB-érem azonban már nem olyan irreális vágy, jó lenne valamelyik távon dobogós lenni. Ami az egyetemmel kapcsolatban biztos, hogy mindenképpen szeretnék mesterszakra is menni.

Fotó: moksz.hu