„A korrupció lassan feléli a szervezet szakmai kapacitásait”
Hogyan zajlott a kutatás, milyen módszerekkel dolgoztak?
A korrupciót kutatók nagy része kérdőívekkel dolgozik, azonban ez a módszer nem alkalmas arra, hogy megértsük, hogyan működnek a kapcsolatok, alkuk. Mi olyan interjúkat készítettünk, amelyek rávilágítottak a részletekre is. A díjat két okból kaptuk: az egyik, hogy bemutattuk a szervezeten belüli játszmákat, valamint a középvezetés és a felsővezetés közötti viszonyokat. Ez egyedi, hiszen a szervezeten belüli folyamatokat az eddigi kutatások nem tárták fel. A kutatás másik újdonságát megközelítésünk jelentette. Egy több évtizede, általam kidolgozott szervezeti hatalomelmélet alapján értelmeztük az empirikus információkat. Azt elemeztük, hogy a korrupció során milyen erőforrásokat tudnak kivenni és értékesíteni a különböző hatalmi pozícióban levő személyek. Jancsics Dávid készítette az interjúkat, és a hatalomelmélet alapján értelmeztük a szervezeti korrupciót. Jelenleg esettanulmány-módszerrel elemzem a szervezeti viszonyokat. Ez akkor lehetséges, ha egy cég lehetővé teszi számomra az interjún túl a belső anyagok, gazdasági adatok megtekintését, adott esetben bizonyos belső eseményeken, tárgyalásokon való részvételt. Az elmúlt évtizedekben számos lehetőségem akadt arra, hogy élőben lássam a hatalmi játszmákat, korrupciós egyezkedéseket.
Melyek voltak a tanulmány legfontosabb megállapításai?
Feltártuk a szervezetek közötti korrupciós hálózatok különböző típusait, kimutattuk, hogy kialakult egy sajátos franchise módszer. Ennek lényege, hogy a korrupcióra is specializálódott közvetítők, ügyvédek, tanácsadók nemcsak résztvevők, hanem maguk alakítanak ki olyan technikákat vagy személyi hálózatokat, amelyeket árulnak. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a „boltban” a vevő egy nyertes pályázatot rendelne: szállítják neki a megoldásokat, személyi kapcsolatokat, és a résztvevők korrupciós díját, ami költségként jelenik meg. Természetesen ez csak egy megoldás, azonban az tény, hogy a korrupciós technikák és megoldások piacképes áruvá váltak: a gazdaság piaci folyamataiba integrálódtak, mint bármely más szolgáltatás. Ezek mellett bemutattuk a szervezeten belüli folyamatokat, mechanizmusokat. Különösen új megközelítés és eredmény volt a középvezetői szint és a szakértők kulcsszerepének kimutatása. A hatalmi megközelítés az eddig ismert kulturális és érdeken alapuló megközelítés mellett egy teljesen új irányt jelenthet. Nem az a lényeg, hogy érdek-e a korrupció, az egyéni nyereség elérése. Ez számomra evidens. Szerintünk az a lényeg, hogy milyen erőforrásokhoz férnek hozzá a különböző vezetői szinteken és szakmai területen dolgozók, illetve hogy ezeket az erőforrásokat hogyan tudják kinyerni és értékesíteni – természetesen minél kisebb kockázattal.
A „technicizálás” jelenségének pontos definiálását a cikk bírálói is kiemelték. Mit jelent ez pontosan?
Ez egy új, és a szakma által elfogadott, összetett tartalmú fogalom. Ahhoz, hogy a szervezeti korrupció sikeres legyen, manipulálni kell a gazdasági, műszaki adatokat, jogi megoldásokat, piaci, kockázati számításokat. Vagyis a szervezeten belül egy második, fedett valóságot kell kialakítani, amely a látható, elsődleges valóság mögött helyezkedik el. Egy manipulált műszaki számítást, építkezésnél a manipulált geológiai méréseket el kell fogadtatni. Ehhez magyarázatok, szakmai elemzések, korrektnek tűnő érvelések kellenek. A technicizálás második eleme az ellenőrzés kiiktatása vagy bevonása a korrupcióba manipulált átvételi jegyzőkönyvekkel, hamisított dokumentációval, vagy az ellenőrzés kitiltásával. Hogy érthető legyen: az adóhatóság kimegy ellenőrizni és véletlenszerűen vizsgálja meg a könyvelést. De ez a véletlenszerűség lehet irányított is, vagyis „véletlenszerűen” nem akad rá semmire, ha nem érdeke. A technicizálás harmadik tartalmi eleme az érintettek viselkedésének, érdekeinek, felelősségének és hatalmi helyzetének integrálása. Például a korrupcióban összejátszó felső és középvezető között már módosul a hierarchikus kapcsolat, hiszen a felsővezető is zsarolható, de a beosztott is jutalmazhatóvá válik a korrupciós nyereséggel, így kialakul egy korrupciós technikákat is magába integráló szervezetirányítási rendszer. Ez együtt a technicizálás, vagyis olyan szocio-technikai rendszer, amelyben az emberi és technikai viszonyok egyszerre módosulnak. A cikket bírálók a fenti összefüggés kimutatását tartották a legfontosabb eredménynek.
A különböző korrupcióval foglalkozó listákon Magyarországot a közepesen fertőzött országok között tartják számon: a Transparency International tavalyi korrupciós jelentése szerint az EU 28 tagállamából a 20. helyen áll. Mit jelent ez a „helyezés”, hogyan viszonyulunk a régió országaihoz, az európai és a világátlaghoz?
Azt jelenti, hogy pontatlanul méri a hazai viszonyokat ez a felmérés. Nem méri azt, hogy a korrupció milyen hálózatok laza rendszerével tartja kézben az országot. Nem méri – nem is értelmezi – azt, hogy a hazai korrupció erőforrásainak nagy részét nem az amúgy is meglevő tartalékok újraelosztásából nyeri (ami sokkal jellemzőbb tőlünk nyugatra), hanem a szakmai minőséget „zabálja fel”. Például egy kórház pénzeinek korrupciós elfolyása hátráltatja a műszerek beszerzését, felújítását. A korrupció lassan feléli a szervezet szakmai kapacitásait: egy vidéki zenekar vezetője alulképzett, de alkalmas arra, hogy a fejlesztési forrásokból a hangszer-szállítóknak visszafizessen. Mivel nem eléggé képzett, így szakmailag gyengébb, nem túl bonyolult darabok irányába tolja el a repertoárt.
A közvetlen gazdasági károk mellett a korrupció kimondatlan elfogadása is jelentős károkat okozhat: kevésbé van verseny, minőségi problémák léphetnek fel, az átlagpolgár úgy érzi, hogy nem vesz részt a döntési folyamatokban stb. Vizsgálta-e ezeket a kérdéseket a kutatás, milyen eredményre jutottak?
Sajnos e téren nincsenek számítások. Azonban legtöbbször az igazi kár nem a korrupció közvetlen történéseivel függ össze. Valóban csökkenti a versenyt, de a munkát el kell végezni. 4-5 évig az egyik üzleti csoport viszi el a megbízásokat, a másik időszakban a másik. A tisztességesen korrupt csoportokban a másik társaság is kap megbízást 30-40%-ban. Bár furcsán hangzik, de a korrupciónak tisztességes és becstelen változata is létezik. Az igazi károk akkor keletkeznek, ha a korrupciós kapcsolatok miatt nincsenek olyan szervezeti változások, amelyek veszélyeztetnék az illegális megoldásokat. Nem lehet racionalizálni, a korrupt rendszerek merevvé válnak és ennek hosszú távon hatalmasak a költségei. Az igazságszolgáltatásban a korrupció – az általam is vizsgált kirendelt szakértői korrupció – hiteltelenné teszi, teheti az ítéleteket és a bíróságok működését is.
Fotó: 168 óra.hu