„A kulcs a tudatos tervezés”

Milyen és mekkora elvárásai vannak a piacnak a kutatókkal szemben manapság? Mi mindennek kell megfelelni, illetve milyen előzetes felméréseket érdemes annak érdekében elvégezni, hogy egy kutatási eredmény valóban sikeressé váljon? 
A kérdést elsősorban alkalmazott kutatásra lehet értelmezni. Jogos piaci és társadalmi elvárás, hogy társadalmi vagy üzleti megtérülés számszerűsítése nélkül jelentős közösségi forrásokat ne adjunk egy-egy kutatócsoportnak egészségtudományi alkalmazott kutatásra. Ezeknek a számításoknak meg kell tanulni a módszertanát, és egy ehhez értő szakembert be kell választani a kutatás indításáról és főbb mérföldköveiről döntő vezetői csapatba.   

A kutatásfejlesztés területén – ahogy az Ön szakterületén is – több diszciplína kapcsolódik össze. A gazdasági és ipari szféra miben tud segítséget nyújtani ahhoz, hogy egy alapkutatás végül az alkalmazott területen is hasznosuljon? 
Az alapkutatás finanszírozása tradicionálisan közösségi forrásokból történik. Ugyanakkor az eredmények lehetőséget teremtenek arra, hogy piaci szereplők új területeken végezzenek vagy finanszírozzanak alkalmazott kutatásokat.

Az ipari szféra folyamatosan keresi az alapkutatási eredmények piaci hasznosulásának a lehetőségeit,

ezért az akadémiai és az ipari kutatók együttműködése jelentősen javítja a folyamatok hatékonyságát a kutatás teljes vertikumában.  

Közgazdászként Ön szerint melyek azok a legfontosabb pontok, melyeket figyelembe kell venni Magyarországon egy projekt sikeressége érdekében? 
Beruházásgazdaságossági és stratégiai árképzési számítások nélkül szerintem nem érdemes az egészségtudományi területen kutatási programot indítani. Ehhez először azt kell kijelölni, hogy a fejlesztési program sikeressége esetén milyen mértékű klinikai előnyt várhatunk a meghatározott betegcsoportban. Ugyanakkor a legnehezebb feladat annak a meghatározása, hogy milyen eredmények esetén adjuk fel a kutatási projekt folytatását. Egy kutató ugyanis általában addig folytatná a kutatást, amíg minimális matematikai esély van a sikerre. 

Hazai és nemzetközi szinten is egyre nagyobb az igény arra, hogy aktív együttműködések alakuljanak ki a felsőoktatási intézmények és kutatóhelyek, valamint a gazdasági élet és az ipari szféra között. Ön szerint miért és milyen innovációs stratégiára van ahhoz szükség, hogy ezek az együttműködések hosszútávon is sikeresek és fenntarthatók legyenek? 
Az egyetemi humán erőforrás és a kutatási infrastruktúra rendelkezésre állása nem hozható létre egyik pillanatról a másikra, az tudatos tervezést igényel.

Ha nincsen átfogó innovációs stratégia, akkor a kutatásfejlesztési források elosztása ad-hoc módon történik,

és az egyetemi és ipari szféra találkozását a véletlenre bízzuk. Az innovációs stratégia tehát előfeltétele annak, hogy kellő mértékű és fenntarthatóságú legyen a két szektor közötti kutatási együttműködés.

Ön szinte egyszerre szerezte meg közgazdász és orvosi diplomáját is. Mi volt az, ami ebben a két területben vonzotta? 
Gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy úttörő szerepet tölthetek be valahol. Az egészség-gazdaságtan egy olyan új tudományterület, mely pár évtizede még nem is létezett, de mostanra mindenki elismeri a szükségességét. Szerencsém volt, hogy a régiónkban elsők között ismertem fel a terület jövőbeni fontosságát, részben az elismert kardiológusként dolgozó apám és két ifjúkori mentorom – Orosz Éva és Bodrogi József – hatására. 

Az ELTE Társadalomtudományi Kara úttörő volt az egészség-gazdaságtani képzések elindításában. Miért volt fontos e speciális szakképzések elindítása? 
Az egészségtudományi kutatásokat végző hazai szakemberek ritkán rendelkeznek megfelelő egészség-gazdaságtani ismeretekkel, hogy a kutatási programok döntéshozatalhoz szükséges feladatait elvégezzék. Erre nincsenek tankönyvek, jómagam

az elemzések módszertanát 10 évig nemzetközi ipari környezetben tanultam.

Nagyrészt saját tapasztalatokból állítottuk össze az egyetemi mesterképzés részeként vagy rövid kurzus formájában is oktatható elméleti ismereteket és esettanulmányokat. Ezen tudás segítségével könnyebben valósulhat meg az egészségtudományi kutatások társadalmi vagy ipari hasznosulása.    

Kezdetben az új egészségügyi technológiák költséghatékonysági modellezését vizsgálta, jelenlegi kutatásai az egészségpolitika globális kérdéseire koncentrálnak. 
A pályám elején a módszertani problémák érdekeltek. Az egészség-gazdaságtani modellezés egy rohamosan fejlődő terület, mely folyamatos kihívásokkal, új terápiás területeken egyre izgalmasabb egészségügyi technológiákkal – például biológiai gyógyszerek vagy génterápia - állítja szembe az egészségügyi közgazdász kutatókat. Azonban egy idő után inkább az került a tevékenységem központjába, hogy milyen területeken lehetne a munkámnak nagyobb impaktja, és ezért kezdtem el globális egészségpolitikai kérdésekkel foglalkozni. Emiatt az elmúlt években évente átlagosan 20-25 országba látogatok el, és érzem azt, hogy a kutatásaink eredménye sokkal nagyobb mértékben hasznosul.   

Ha a közeljövő legfontosabb egészség-gazdaságtani kihívásait kellene megneveznie, melyek lennének azok? 
A kutatásfejlesztés sikerei egyre célzottabb terápiát nyújtanak speciális betegcsoportoknak. Azonban ezen terápiák magas ára miatt az egészségügyi rendszerek finanszírozása nem fenntartható, és a helyzetet a társadalom öregedése tovább súlyosbítja. Az egészségügyi rendszerek finanszírozásának fenntarthatósága, és a globális hozzáférési egyenlőtlenségek csökkentése és az egészségügyi betegközpontú szemléletének a fokozása három olyan terület, amely nemzetközi szintű megoldást igényel. Ezekhez a területekhez szeretnék hozzájárulni a pályám hátralevő szakaszában.