A kutyák meg tudják mutatni az embernek, amit akarnak, a malacok nem
A referenciális kommunikáció során a partner figyelmét a környezet egy adott elemére irányítjuk. Emberként ezt gyakran alkalmazzuk a beszéd és a gesztusok segítségével – például amikor rámutatunk egy vágyott dologra. Ez a viselkedés komoly tudományos figyelmet kapott az elmúlt években, és a kutatók számos állatfajt megvizsgáltak, hogy kiderítsék, vajon képesek-e megmutatni az embernek, amit szeretnének. Az ELTE kutatói azt vizsgálták, hogy a családban élő kutyák és törpemalacok vajon megmutatják-e gazdájuknak a számukra elérhetetlen (de gazdájuk számára elérhető) élelem helyét.
A háziasított állatok különösen hajlamosak lehetnek arra, hogy ilyen formában kommunikáljanak az emberrel – magyarázza Paula Pérez Fraga, az ELTE Neuroetológiai Kutatócsoport doktorandusza, a cikk főszerzője. Azonban néhány nem háziasított állatfaj emberrel szocializált egyedei is képesek az emberrel való referenciális kommunikációra, tehát
feltehetően nem a háziasítás a kulcs ennek a viselkedésnek a megjelenéséhez.
Az emberrel folytatott referenciális kommunikációra ugyanis jellemzően azok a fajok képesek, amelyeknél a vizuális jelzések kiemelt szerepet játszanak a fajtársakkal való kommunikációban is.
Lehetséges, hogy ez a tulajdonság szükséges az emberrel való referenciális kommunikációhoz is? Ennek igazolására a kutatók összehasonlították két hasonlóan nevelt, társállatként tartott faj viselkedését: a kutyákét, amelyek nagy arányban használnak vizuális jelzéseket a kommunikációjuk során, és a törpemalacokét, amelyek pedig nem. A tesztelt malacok a Családi Törpemalac Program résztvevői, amelyben a malacok fiatalon családokhoz kerülnek és a kutyákéhoz hasonló nevelésben részesülnek.
„Az állatok bementek egy szobába, ahol vagy csak gazdájuk, vagy csak a kísérletvezető által elrejtett élelem, vagy pedig egyszerre a gazdájuk és az élelem is jelen volt. Az élelemhez az állatok nem tudtak hozzáférni, de a gazdájuk igen – mondja Andics Attila, a Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője. – Azt vártuk, hogy a referenciális kommunikációs jelzések abban a helyzetben fognak leginkább megjelenni, amikor a gazda és az élelem is jelen vannak, azaz az állat az élelmet rejtő dobozra próbálja irányítani az ember figyelmét. Azt találtuk, hogy amikor csak a gazda van jelen a szobában, akkor a kutyák és malacok hasonló mértékben figyelték a gazdájukat. Azonban miután az élelem is a szobába került, csak a kutyák próbálták gazdájuk figyelmét az élelem pozíciójára irányítani, a malacok inkább maguk próbálták megszerezni azt.”
Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy nem minden háziasított állat képes az ember figyelmét egy adott helyre irányítani. „A malacok valószínűleg nem rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek ehhez a képességhez szükségesek” – magyarázza Paula Pérez Fraga. Léteznek egyébként más fajok is (lovak, macskák, kenguruk), amelyek képesek az emberrel való referenciális kommunikációra, és
mindegyikük kommunikációjában fontos szereppel bírnak a vizuális jelzések.
A tanulmány január 23-án jelent meg a Scientific Reports folyóiratban, szerzői Paula Pérez Fraga, Morvai Boglárka, Gerencsér Linda, Lehoczki Fanni és Andics Attila. A kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia (Lendület Program), az Európai Kutatási Tanács (ERC, Horizon 2020 Program) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatta.
Forrás: ELTE TTK
Borítókép: Békési Ádám