A kutyakölykök spontán lemásolják az ember viselkedését

A kísérletben 42 kutya-, 39 macska- és 8 farkaskölyök vett részt. A kutatók először azt figyelték meg, hogyan viselkedik a kölyök, ha ismeretlen tárgyat tesznek le elé számára idegen helyen. A tárgyat vajon az orrával vagy a lábával érinti meg? Ha a kölyök az orrát használta, akkor a következő lépésben a kísérletvezető a kezével ért a tárgyhoz, kiváncsian várva, vajon a kölyök leutánozza-e cselekedetét.

„Mivel a demonstrációk megfigyelése a szociális tanulás alapvető feltétele, feljegyeztük azt is, hogy a kölykök ránk néznek-e, amikor a kérdéses viselkedést bemutatjuk – mondja Claudia Fugazza, a csoport vezető kutatója. – Míg

a kutyakölykök szinte azonnal ránk néztek,

négyszer, illetve ötször tovább tartott, mire a farkas-, illetve a macskakölykök figyelme ránk irányult.”

A kutya- és farkaskölykök a tesztek kb. 70%-ában megismételték a bemutatott viselkedést, kétszer annyiszor, mint a macskakölykök. Egyedül a kutyakölykök voltak azonban hajlamosak az emberi demonstrációnak megfelelő testrészükkel utánozni a viselkedést (pl. kéz – mancs), annak ellenére is, hogy ez nem egyezett az általuk demonstráció előtt spontán használt testrészükkel (pl. orr).

„Demonstráció hiányában fajtól függetlenül a kölykök többnyire az orrukkal értek a tárgyhoz. Miután látták, hogy a kísérletvezető a kezével érintette a tárgyat, egyedül a kutyakölykök használták a mancsukat” – magyarázza Stefania Uccheddu, a tanulmány egyik társszerzője.

Fotó: Claudia Fugazza

A különbségek mögött két tényező feltételezhető, a veleszületett társas hajlam (kutya és farkas) és a háziasítás (kutya és macska). Az eredmények mindkét tényező szerepét alátámasztják. „Míg a kutyák és farkasok őse csoportban élő, társas állat, intenzív falkán belüli együttműködéssel a túlélésért, a macskák őse magányos vadász volt" – mondja Temesi Andrea, a tanulmány másik társszerzője.

"A kutyát régebben (20 000–40 000 éve) is háziasították, és az emberrel való együttműködésre szelektálták. A macskát azonban csak körülbelül 10 000 évvel ezelőtt 'fogták be' a házhoz, és szerepe akkor is az egerek, patkányok irtása volt – folytatja Gácsi Márta, a tanulmány harmadik társszerzője. – Így nem meglepő, hogy csak 

a kutyákban alakult ki hajlam arra, hogy figyeljenek az emberekre,

és utánozzák cselekedeteiket, még akkor is, ha erre az adott helyzetben nincs olyan közvetlen motivációjuk, mint például a táplálékszerzés vagy a játék."

Az új eredmények a gyakorlatban is azonnal használhatók. „Úgy gondoljuk, hogy vizsgálati eredményeink alapot képezhetnek olyan képzési módszerek kidolgozásához, amelyek a kutyakölykök spontán figyelmén és emberi akciók utánzására való hajlamán alapulnak. Így a jövőben a kutyakiképzési technikák kevésbé függhetnek a jutalomfalatokkal történő megerősítéstől, és jobban kihasználhatják a kutyakölykök természetes hajlamát a szociális tanulásra” – összegzi Pogány Ákos kutatásvezető.

A tanulmány a Scientific Reports oldalán jelent meg.

Forrás: ELTE Biológiai Intézet
Borítókép: Stephen Andrews