A Laokoón-csoport

A Laokoón-szoborcsoportot megtalálása, azaz 1506 óta megkülönböztetett figyelem övezi, a műalkotás ennek a figyelemnek köszönhetően nyert önmagán túlmutató jelentőséget. Ferenczi Attila latinista, az ELTE Ókortudományi Intézet habilitált egyetemi docense előadásában azt vizsgálja, az idők során miként változott a mű értelmezése régészeti, irodalmi (esztétikai) és muzeológiai szempontból. Bemutatja a tárgy ókori életét, az értelmezéshez kapcsolódó legfontosabb kérdéseket, végül a tárgy muzeológiai útját a megtalálástól a 2006-os vatikáni kiállításig.

A Művészettörténeti Szabadegyetem előadásai egy-egy nagyobb témakör, műfaj, képi törekvés képzőművészeti megjelenését vizsgálják az antikvitástól napjainkig. A háború témájának képzőművészeti feldolgozása után a második évad mítosz és művészet kapcsolatával foglalkozik. A mítosz – világmagyarázat, történeteiben és hőseiben minden kor magára ismer, megteremtve a maga értelmezését. A hangsúlyok és olvasatok ugyan időről-időre változnak, de archetipikus formuláik korokon átívelő állandó, melyek egyetemes emberi kérdésekre nyújtanak választ. E szövevényes, cselekményes történetek interpretációjának képzőművészeti alakváltozataival foglalkozik az előadássorozat, mely a közép kortól a jelenig gombolyítva fel a visszatérő motívumok és változó interpretációk „Ariadné fonalát”. Az előadók az ELTE Múvészettörténeti Intézet oktatói, doktoranduszai, valamint külső szakemberek.