"A legfontosabb az emberi méltóság tiszteletben tartása"

Több mint két hónapja nevezték ki a gyógypedagógiai kar dékánjának. Hogyan telt az elmúlt időszak?
Dékánhelyettesként dékánok mellett dolgoztam, éppen ezért kívülről láttam a munkájukat. Nyilván más, amikor nekem kell ezt a pozíciót betöltenem. Az egyetemen belül nagy szeretettel, tisztelettel fogadtak a vezetőtársak, nagyon jó hangulatú, aktív munka folyik, amiben én már dékánként veszek részt. Egy kar életében mindig izgalmas időszak a vezetőváltás, az átmenet, úgy érzem, harmonikusan és problémamentesen sikerült az átállás.

Dékánhelyettesként a gyakorlati és képzésfejlesztési ügyekért volt felelős. Ez a terület mennyire maradt hangsúlyos?
A gyakorlati és képzésfejlesztési területet átalakítottuk. A képzésfejlesztési feladat megmaradt továbbra is dékánhelyettesi szinten, de a gyakorlati ügyeket rendkívül fontosnak tartom, ezen a területen komoly összefogásra, lobbitevékenységre van szükség az egyetemen belül és az egyetemen kívül egyaránt, ezt mindenképpen dékáni szinten kell tovább vinni.

Nyolc szakirányunk gyakorlatai az ország különböző pontjain szerveződnek,

ezért lényeges, hogy ennek a nagyon szerteágazó, sok intézménnyel és kollégával folyó együttműködésnek a koordinációjára önálló pozíciót hoztunk létre.

Az egyetemi vezetésben kevés a nő. Mennyire fogadják el?
Mindig inkább szakmai szempontból közelítettem a feladataimhoz. A tárgyalások során vagy az érdekérvényesítésben egy nő nyilvánvalóan másfajta szemléletmódot, nézőpontot hoz be a kommunikációba, ami mindkét fél számára előnyös lehet. A személyemmel szemben eddig maximális tiszteletet tapasztaltam a vezetőtársak részéről. És míg a dékáni poszton elsősorban férfiak vannak, a dékánhelyettesek között sok a nő.

Milyen jövőbeli tervei vannak?
Komoly feladat a Kar számára, hogy nemzetközi szinten kiterjessze kapcsolati hálóját, ezen dolgozunk. Továbbá az is lényeges – és ez a nemzetközi működéssel szorosan összefügg –, hogy a gyógypedagógus képzést és a Bárczit 120 éve jellemző tudományos kutatásainkban a pozícióinkat tovább tudjuk erősíteni. Nem véletlen, hogy egy multidiszciplináris doktori iskola kialakításán kezdünk el dolgozni.

Hogyan és kikből áll össze az a csapat, amelyik segíti a mindennapi munkáját?
A dékáni munkámmal nem egy teljesen új korszak kezdődött. Az az értékrend, azok a prioritások, azok a munkafolyamatok és az a társadalmi felelősségvállalás, ami minket a fogyatékos emberekkel kapcsolatban kötelez, folytatódik. Olyan elődöm volt, aki mellett komoly stratégiaépítésbe kezdtünk, és ennek a munkának számos eredménye már megszületett, azonban vannak olyan feladataink, amelyeket csak hosszabb távon tudunk megvalósítani. A dékánhelyettesi körön túl a Dékáni Hivatal vezetője, a Gyógypedagógia Továbbképző Központ igazgatója, továbbá a Nemzetközi Iroda vezetője a szűk csapat, de a dékáni működés elképzelhetetlen a hivatalvezetők és intézetigazgatók munkája nélkül.

Egy 2018-as összesítésben a Bárczi a 32 hazai pedagógusképző kar közül első helyezést ért el a pedagógusképzés képzési területen. Mit gondol, hogy lehet ezt a pozíciót megtartani, tovább erősíteni?
Nagy kihívás, mert jelenleg 8 felsőoktatási intézmény 11 képzőhelyen oktat gyógypedagógusokat. Karunk erőssége, hogy a létező 8 szakirány mindegyikén képez, és két mesterképzésünk is van, ahová gyógypedagógusokat várunk. Ez a kettő a pedagógus életpálya-modellben is elfogadott. Értékünk, hogy a neveléstudományi doktori iskolában gyógypedagógiai programunk van.

Nagy előnyünk, hogy a legkiválóbb oktatók, kutatók, hiteles szakemberek dolgoznak a karon,

akiknek gyakorlati és elméleti tudása, valamint a kutatási eredményeik mind-mind vonzóvá tesznek minket. Ezek és az ELTE hírneve a hívószavak a jövőben is a potenciális hallgatók számára.

Több mint 30 éve dolgozik a közoktatás megújításán. Milyen eredményekre különösen büszke?
Van egy molinó a karunkon, a következő szlogennel: "Tudással a befogadó Magyarországért". Előző dékánunk, Zászkaliczky Péter szellemes találmánya, és én boldogan hivatkozom rá.  Az én munkám fókuszában a tanulásban akadályozott, intellektuális képességzavarral élő tanulók állnak. Sok dologgal foglalkoztam, az egyik az együttnevelés kérdése. Hogyan tudnak a fogyatékos tanulók együtt tanulni nem fogyatékos társaikkal? Büszke vagyok arra, hogy a kéttanáros modell – amikor együtt dolgozik pedagógus és gyógypedagógus – hazai gyakorlata hozzám köthető. Ugyanakkor sokkal kevesebb eredményt értünk el, mint amekkora tudásunk ezen a területen összegyűlt az együttnevelés, integráció, inklúzió gyakorlatához. Így tovább kell dolgozni azon, hogy ez a tudás megjelenjen és erősödjön a köznevelésben.

A mindennapok során sokszor nehézséget okoz, hogy megfelelően fejezzük ki magunkat, ha a fogyatékossággal élő emberekről beszélünk. Mi lenne a „helyes” kommunikáció?
Nagyon sok minden változott az elmúlt 30 év alatt. A változás annak köszönhető, hogy egy generáció úgy nőtt fel, hogy teljesen természetes számára, hogy az óvodában vagy az iskolában volt siket vagy éppen vak társa. Elfogadják, hogy különbözőek vagyunk. A fogyatékos személyek szlogenje: "Semmit rólunk nélkülünk!" Ez azt jelenti, hogy nem róluk, hanem velük kommunikálunk. A megfogalmazásainkban ezt az érzékeny témát nagyon nehezen tudjuk még kezelni, de tanuljuk. A legfontosabb – és ez független mindenféle fogyatékosságtól – az emberi méltóság tiszteletben tartása.

Az interjú nyomtatott változata az ELTE UNIverzumban jelent meg.

Fotó: ELTE Online