A légykapó lába megmutatja, mennyire életrevaló
Az ujjak hosszaránya már a korai egyedfejlődés során kialakul; a madarak esetében a tojásból való kibújás után a lábujjak ugyan növekednek, de az arányuk már nem változik. Eltérően az embertől, a madaraknál az egyedfejlődési környezetet a tojásba zárt anyagok jelentik. Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a tojásban különböző női és férfi ivari hormonok is megtalálhatók, és ez a hormonális miliő életre szóló hatással lehet az egyedek megjelenésére és rátermettségére, vagyis túlélési és szaporodási sikerére. Az ELTE kutatói már korábban bizonyították, hogy az ujjak hossza és az abból számolható második és negyedik ujj hosszának aránya (2:4 ujjarány) olyan fenotípusos bélyeg, amely tükrözi a korai hormonális környezetet.
A Visegrádi-hegységben lévő Málnás-hegyen közel egy évtizeden át tartó adatgyűjtés során a kutatók talplenyomatot vettek az örvös légykapóktól (Ficedula albicollis), mintha csak ujjlenyomatot vennénk az embertől. A vizsgálat megpróbált fényt deríteni arra, hogy a tojóknál a 2:4 ujjarány miként függ össze a rátermettségükkel. A rátermettség becslésére a kutatók a tojók teljes élettartama (átlagosan 3–4 év) során létrehozott és a vizsgált populációba az afrikai telelés után visszatért szaporodóképes utódok számát használták.
Az adatok rámutattak, hogy azok a tojók, amelyeknél nagyobb volt a 2:4 ujjarány (azaz kisebb volt a különbség a két ujj hossza között), az életük során több olyan utódot produkáltak, amelyek visszatértek költeni. Ugyanakkor ezek a tojók összességében nem raktak több tojást és nem költöttek többször sem, mint a kis ujjarányú tojók.
Mindez arra enged következtetni, hogy a nagyobb ujjarányú tojók nem azért sikeresek, mert több utódot hoztak létre életük során, hanem ezért, mert utódjaik életrevalóbbak. A kutatás következő fázisában arra keresik a választ a szakemberek, hogy mitől életrevalóbbak ezek az utódok.
Forrás: Pilisi Parkerdő