A marginalizált szerhasználók és jellemzőik

Új pszichoaktív szernek számít minden olyan szintetikus vagy természetes anyag, amelynek hatása hasonló az illegális szerekéhez, de fogyasztása jogilag nem szabályozott. A legnépszerűbb új pszichoaktív szerek a katinon-származékok és egyéb amfetamin-típusú szerek, valamint a szintetikus kannabinoid-származékok. Míg a European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction nyilvántartása szerint 2004-ben 13 új pszcihoaktív szer létezett, 2016-ban már 650.

A helyzet kritikussá akkor vált, amikor megjelentek a szintetikus opioidok, amelyek azonban Európában nem okoztak akkora problémát, mint az Egyesült Államokban, bár az opiáthasználat és az ehhez köthető halálozási ráta Európában is növekszik. Az új pszichoaktív szerek használatát a tradicionális drogokéhoz hasonlóan elsősorban a kíváncsiság és az élvezeti faktor motiválja, emellett azonban

olyan külső tényezők is serkentik a fogyasztást, mint a jogi megítélés bizonytalansága,

a könnyű elérhetőség, az alacsony ár vagy a magasnak remélt minőség.

Az ELTE PPK kutatóinak célja az volt, hogy megismerjék a szerhasználati jellemzőket, azonosítsák az esetleges külső/környezeti tényezőket a különböző szerhasználói csoportokban, különösképpen odafigyelve a marginalizált új pszichoaktív szerhasználókra. Felvinczi Katalin, Urbán Róbert, Kaló Zsuzsa és Demetrovics Zsolt külföldi szerzőtársaikkal az International Journal of Mental Health and Addiction folyóiratban publikálták eredményeiket, amelyek alapjául egy hat országot (Németország, Írország, Hollandia, Lengyelország, Portugális és Magyarország) magába foglaló nemzetközi projekt szolgált.

Az Európai Bizottság által támogatott kutatás 2016 áprilisa és novembere között zajlott, kényelmi mintavétellel, három különböző használói csoportban, 3023 felnőtt megkérdezésével. A három szerhasználói csoport a marginalizált szerhasználók, a partizók (rekreációs jelleggel az éjszakai életben aktívak) és az online közösségekben (drog-tematikájú fórumokon) aktív szerhasználók voltak. Marginalizált szerhasználónak az számított a kutatásban, aki alacsony küszöbű ártalomcsökkentő szolgáltatást vett igénybe.

A kérdőív kitért a szerhasználat gyakoriságára, az ebből fakadó esetleges szociális és egészségügyi problémákra, a szerekhez jutás módjainak feltérképezésére, valamint a megküzdési mechnaizmusokra és a motivációs elemekre is. A kérdőív felvétele személyes megkérdezéssel és online kitöltéssel történt. A különböző szerhasználói csoportok eltérő arányban jelentek meg a mintában; a marginalizált csoportot különösen nehéz volt elérni Németországban, Hollandiában és Portugáliában.

A legtöbb marginalizált szerhasználó Magyarországon volt, a legtöbb online közösségekben aktív használót Hollandiában érték el.

Lengyelországban és Magyarországon magasabb volt az új pszichoaktív szerhasználat, mint az illegális szerek használata a vizsgált csoportokban. A demográfiai jellemzők nagy változatosságot mutattak,

a legjelentősebb különbség az iskolai végzettségben és a foglalkoztatási helyzetben volt, 

a margnialziált szerhasználóknak volt a legalacsonyabb iskolai végzettsége és közöttük nagyobb mértékben voltak munkanélküliek.

Az elmúlt hónapban mért szerhasználati gyakoriság az új típusú pszichedelikus szerek és az illegális szerek kivételével szignifikánsan magasabb volt a marginalizált csoportban, mint a másik kettőben. A legmagasabb mértékű intravénás szerhasználat is ebben a csoportban volt kimutatható. Az is kiderült, hogy a tradicionális szerek még mindig népszerűek, és sokszor az új pszichoaktív szerekkel együtt használják ezeket. A legnépszerűbb új pszichoaktív szerek (szintetikus kannabinoid és stimulánsok) használati gyakorisága 2–3-szor akkora az új pszichoaktív szerhasználók között, mint az illegális szerhasználat gyakorisága a teljes társadalomban. Az új pszichoaktív szerhasználók között azonban a tradícionális szerhasználat mértéke is 4–5-ször volt magasabb, mint a teljes társadalomban.

A legkevésbé fontos motivációs tényező a feltételezett legalitás és az ebből fakadó könnyű hozzájutás volt. A marginalizált szerhasználók speciális jellemzőit kutatva 1833 személy válaszát vizsgálták meg a kutatók (a holland válaszadók adatai nem képezték az elemzés tárgyát). A szociodemográfiai jellemzőket tekintve az alacsony iskolai végzettség, a munkanélküliség, az idősebb kor, valamint a nagyobb településen élés megnövelte az esélyét annak, hogy valakiből marginalizált szerhasználó legyen. Ezen belül országspecifikus tényezők is megfigyelhetők voltak, például az iskolai végzettség szintje fontos előrejelzője volt a marginalizált használatnak Magyarországon és Németországban. A munkaerőpiaci státusz fontos előrejelző volt Lengyelországban, a kor Magyarországon és Lengyelországban: 24 év fölött növekedett az esélye annak, hogy a szerhasználó a marginalizált csoporthoz tartozik. A problémás droghasználat és az intravénás droghasználat szintén növelte az esélyét, hogy valaki a marginalizált csoportba kerüljön.

Az országspecifikus tényezőket vizsgálva elmondható, hogy az elmúlt évben vagy az elmúlt hónapban mért szerhasználati gyakoriság alapján a heroin- és intravénás szerhasználat Németországban és Lengyelországban, az amfetamin- és metamfetamin-használat Lengyelországban, a szintetikus kannabinoid- és crackhasználat Magyarországon növelte az esélyét annak, hogy valaki a marginalizált csoportba tartozzon. Németországban a párhuzamosan többféle új pszichoaktív szerhasználat növelte ennek az esélyét.

Az eredményeket összehasonlítva a 2018-as EMCDDA jelentéssel elmondható, hogy a három vizsgált szerhasználati csoportban magasabb a problémás szerhasználók aránya és a szerhasználat gyakorisága is, mint azoknál, akik a felnőtt társadalmat reprezentálják az említett jelentés szerint. A problémás használat leginkább a gyakoribb intravénás szerhasználatból ered. Egy másik aggasztó jelenség, hogy

az új pszichoaktív szerhasználók nem mindig tudták megmondani, hogy milyen típusú szert használnak,

és az milyen hatóanyagot tartalmaz.

A leggyakrabban használt szerek minden csoportnál a tradicionális drogok voltak, az új pszichoaktív szerek csak kiegészítették ezeket. A marginalizált használókra volt egyedül jellemző, hogy nagyobb volt az új pszichoaktív szerhasználat mértéke, mint a többi csoportban. A környezeti, külső tényezők nem játszottak fontos szerepet a motivációkban, ettől kis mértékben eltért a marginalizált csoport, de az országok között is jelentős különbségek voltak. Összeségében elmondható, hogy a marginalizált használók a legmagasabb rizikótényezőjű csoport, a csoport tagjaira jellemző az alacsony iskolai végzettség és a legkockázatosabb droghasználati mintázat. A marginalizált szerhasználók jellemzőinek megismerése fontos információkat közvetít a döntéshozók felé is. A kutatási eredmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a célcsoportok igényeinek megfelelő intervenciók szülessenek.

Forrás: ELTE PPK