A kölcsönhatásokat két szemlélettel közelíthetjük meg, az erő és az energia fogalomkörével. A dinamika logikája Onsager nyomán a gázokban, folyadékokban lejátszódó (transzport-) folyamatokra is kiterjedt. Egy egyensúlyi (termodinamikai) rendszer éppolyan tehetetlen, mint a testek. Változás (transzport) előidézése vagy fenntartása éppúgy külső beavatkozást igényel, mint a testek mozgásállapot-változása (hajtóerő, például a nyomáskülönbség létrehozása vagy fenntartása áramlást kelt vagy tart fenn).

Nemcsak a gyertya égésére igaz Faraday zseniális megfogalmazása, mely szerint a színre lépő elemi lépések mindegyike segítőkész társa a másiknak. A folyamatok egymásra épülésében (önszerveződésében) az a tanulságos, hogy a megjelenő kölcsönhatások milyen sorrendben követik egymást. A jelenségek sokfélesége ellenére az irányító elvek (már-már unalmasan) ugyanazok: az elektromágneses indukcióhoz hasonlóan kölcsönhatás kölcsönhatást indukál (hajtóerő hajtóerőt kelt); az energiaigényes folyamatok (logikusan) az energiatermelő folyamatokra épülnek; miközben a rendszer a kezdeti állapotból a végállapot felé tart, a megismétlődés, fennmaradás, működés élményét –  visszacsatoláson keresztül – az elemi folyamatok körfolyamattá szerveződése biztosítja.

Az atomoktól a csillagokig