A modern közgazdaságtani gondolkodás jelenléte a jogban

A gazdasági élet és a jogi szabályozás szorosan összefüggenek, ám a közgazdaságtudománynak és a jogtudománynak sok mindent kell még tisztáznia ahhoz, hogy a két terület hatékonyan együttműködhessen. A gazdaságban újabb és újabb problémák vetődnek fel, melyekkel a jognak kell valamit tennie, illetve vannak olyan jogszabályok, melyek a gazdaságot kényszerítik lépésekre.

A cél mindenképpen a két terület összehangolása a gazdaság minél erőteljesebb növekedése érdekében.

Az ehhez vezető út talán legfontosabb lépése a fogalmak mihamarabbi tisztázása, vélte Székelyhidi Katalin, az ELTE ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika tanszékének tanársegédje, aki már az Externáliák és internalizálás jogi és közgazdasági vonatkozásokban című előadása bevezetőjében, az externália fogalmának jogi és közgazdaságtani jelentését elemezve rámutatott arra, micsoda különbség van a kétféle értelmezés között: míg a jogi megközelítés a tulajdonjog zavartalan élvezetének elsődlegességét hangsúlyozza, a közgazdaságtani fogalom azokat a külső költségeket foglalja magába, amelyek a piaci kapcsolatokban nem jelennek meg.  Az externhatások létezésének elsődleges oka szerinte a tulajdonjog tisztázatlansága. Ronald Coase társadalmi költségek problémáiról szóló művéből derül ki, mondta, hogy a jogosult és kötelezett közötti felelősségtelepítés tekintetében közgazdaságtani szempontból elsősorban a hatékonyságot kell vizsgálni. E tekintetben azonban az adekvát jogi válasz nem mindig képes a leghatékonyabb választ nyújtani. A leginkább kielégítő megoldás létrejöttéhez a két fél közötti alkufolyamat eredményeként juthatunk el, a jogi válasz közgazdaságtani viszonylatban pedig akkor lesz releváns, ha a felek nem tudnak kompromisszumot kötni annak érdekében, hogy a vita kapcsán felmerülő költségeket minimalizálják. Az externáliák internalizálásának eszköze lehet az önkéntes megállapodás, a jogi eszközökkel, bírósági eljárás során történő elismertetés, a kényszerű kártalanítás és a kormányzati beavatkozás. Az alkufolyamatot nehezítheti, ha a piaci mechanizmus okán tranzakciós költségek merülnek fel, amelyek szintjétől jelentős mértékben függhet az alku lehetősége. A tranzakciós költségek mellett az érintettek magas száma is nehezítő körülmény, a szereplők között ugyanis ilyenkor megjelenik az ún. „potyautas”, aki azt reméli, hogy a többi szereplő által megkötött alku révén megoldás születik az externáliára, így ő elkerülheti a szerepvállalást. Utóbbi eset különösen a közjavak vonatkozásában jelenthet problémát, amelynek fogyasztásából senki nem zárható ki, így az egyéneknek nem érdekük preferenciáik feltárása és a költségek megfizetése. A probléma a Clark-adó intézményével oldható meg az előadó szerint, amely a közjószágok létrehozása során a preferenciák kinyilvánításának eszközeként ösztönzi az egyént arra, hogy döntéshozatala során érzékelje, hogy magatartása a közösség egészére hatással bír.

A jogi és gazdasági súlypontok megtalálását tartotta a harmónizálás szempontjából elsődlegesnek Lőrinczi Gyula, az ELTE ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika tanszékének egyetemi docense is az új Polgári törvénykönyv jogi és közgazdaságtani összefüggéseit elemezve. Ez azonban egyáltalán nem könnyű, mondta, mivel hiába bír kiemelkedő értékkel a szabályozás, ha a modern jogi eszközök nehezen kezelhetők a gyakorlatban. Állításának bizonyításául az előadó a gazdasági társaság elméleti fogalmának polgári jogi meghatározását vette kiindulópontul, kiemelve, hogy a Polgári törvénykönyvben foglalt, elsősorban a jogi személyiségre fókuszáló absztrakt gazdasági társaság fogalom közgazdaságtani visz onylatban hangsúlyosan a profitorientáltság vonatkozásában releváns. A gazdasági társaságok önálló jogalanyiságából vezethető le az önálló gazdálkodási és érdekérvényesítési képesség, amely a társaság működéséhez szükséges szerveket is életre hívja. De a Ptk. jelenleg nem tisztázza kielégítően a gazdasági társaságok egyes szerveinek szerepköreit, ami gazdasági szempontból további problémákhoz vezet, s ezt a Fisher-féle elválasztási elvvel lehet alátámasztani. Az elv szerint egy vállalkozás akkor tekinthető függetlennek, ha beruházási döntései teljesen függetlenek a tagjai fogyasztási döntéseitől. Ez a feltétel a magyar középvállalkozói réteg tekintetében nem teljesül, ugyanis a családi és gazdasági érdekek a vállalkozások működése során sok esetben összemosódnak. A jelenség oka elsősorban az a történelmi háttér, amely Magyarországon egyfajta diszkontinuitást eredményezett mind a társadalmi kultúrában, mind pedig a jogi szabályozásban. A jogi szabályozásban felmerülő problémákra példa lehet a Ptk.-ban foglalt gazdasági társaság fogalom logikátlansága, vagy a szabályozásbeli hiányosságok a pótbefizetések, illetve a tagok számára teljesíthető kifizetések vonatkozásában, a tagi kölcsön mint jogi eszköz pedig közgazdaságtani aspektusból bizonytalan fogalmilag.

A közgazdaság-tudomány, különösen az új intézményi közgazdaságtan legújabb elméletei, bár más-más módszerrel, de hasonló problémákat és összefüggéseket észlelnek a jogtudománnyal. A gazdaságpolitika célvezérelt folyamata a gazdaságelmélet gyakorlatát jelenti, melyben a jogi szabályozás az egyik legfontosabb eszközrendszer.

A jogi és gazdasági jelenségek közös megvilágítása leghatékonyabban az interdiszciplináris felfogásban valósítható meg

Steiger Judit habilitált egyetemi docens, az ELTE ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika tanszékének tanszékvezetője szerint, aki Stratégiai magatartás piaci és nem piaci interakciókban című előadása bevezetőjében a gazdasági folyamatok vizsgálatának és alkalmazásának három olyan területét – az üzleti tudományokat, a közgazdaság-tudományt és a gazdaságpolitikát – mutatta be, amelyek a joggal szoros összefüggésben állnak. Az üzleti tudományok – más elnevezéssel a gazdálkodástudományok – a számviteltől a marketingig, de különösen a stratégiai menedzsmentben, az üzleti jognak a gazdasághoz való kapcsolódását teremtik meg, melynek látható megvalósulására jó példa a stratégiai kereskedelempolitika. A közgazdaság-tudomány elméleti modelljei között nem egy olyan van, jelezte Steigert Judit, mely a jog számára is értelmezhető, s ezért számára is hasznos támpontot nyújt. Korlátozott erőforrásokkal rendelkező világunkban az alternatív költségelemzési eljárás, valamint a tranzakciós költségek térben, időben, hálózatokban való megközelítése például mindkét tudományterületen kiemelt jelentőségűvé vált, mondta. De a stratégiai magatartással kapcsolatban a közgazdaságtanban és a jogban is megtalálható alapvető közös jelenségek között sorolta fel a bizonytalanság, az előreláthatóság, az információk korlátozottsága, az információhiány, a döntésképtelenség, az aszimmetrikus kockázatok, a racionális tájékozatlanság, a kognitív disszonanciák, az opportunista magatartás, a spekuláció és a szándékos kockázatkeresés problémáját is. A szerződéses viszonyok alapvető kérdéseit vizsgálva a modern közgazdaságtan egyik legújabb fejleményét, a „hiányos szerződés” elméletét ismertetve pedig azt emelte ki, hogy a felek önérdekkövetésüket opportunista magatartással valósítják meg, az információszerzésük feltételei korlátozottak, ezért a rendelkezésre álló információk nem teljes körűek, amit a felek nyerési célzattal még torzíthatnak is. A mai közgazdaság-tudomány által feltárt kooperatív és nem kooperatív stratégiák, a játékelméleti módszer, az erőfölényes szerkezetek feltárása, a releváns piac meghatározása a jog számára a versenyszabályozás alapvető összefüggéseit jelentik. Coase tétele szerinte akkor nem alkalmazható, ha a piac megtámadható, vagy ha a felek a hatásosság eléréséhez az ún. kevert stratégiát alkalmazzák, amelynek lényege éppen a másik fél bizonytalanságban tartása. A problémák tehát közös hálóba rendezhetők, s közösen lehet megoldást is találni rájuk.

A harmonikusabb együttműködés fontos lépésének tartaná Nagy Tibor, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze, ha a gazdasági folyamatok szabályozásában a jog az eddig alkalmazott utólagos szabályozás helyett előzetes szabályozással élne, mert így lehetne tudatosan formálni az informatika – korunk egyik nagy kihívása – közgazdasági hatásait.

Az informatika hatékony technológia a jogszabálykezelésre, de önmaga is szabályozásra szorul.

A folyamatosan növekvő mennyiségű, 2006-ra mintegy kétszázezer oldal terjedelmű hatályos jogszabály kezelése a korábbi, kezdetleges eszközökkel már nem volt megoldható, új, hatékonyabb technológiára vált szükségessé, másfelől pedig minden, ami összefügg az informatikával, szabályozást igényel: az igazságszolgáltatás, a kereskedelem, a közigazgatás, az adatvédelem és -nyilvánosság, az elektronikus aláírás stb. A szabályozás korlátokat, féket jelent, s nagyon fontos az egyensúly kialakításában az, hogy a következetesség legyen az egyes szabályozások között, hangsúlyozta Nagy Tibor, aki jónéhány példával támasztotta alá jog és informatika egymásra hatását taglaló előadását. Kurt Vonnegut mérsékelten tehetséges emberekről szóló elméletét hozta példaként arra, hogy a média megjelenésével milyen kihívásokkal kellett szembenézniük a kis, helyi közösségek olyan tagjainak, akik valamiben jeleskedtek ugyan, de hirtelen világszínvonalon teljesítőkkel kezdték összemérni teljesítményeiket. Megjegyezte, hogy napjainkra viszont éppen az internetes média teremt lehetőséget e mérsékelten tehetséges embereknek a globális megnyilvánulásra. Chris Anderson „hosszú farok” elméletét az internetes kereskedelemmel kapcsolatosan említette meg, annak vonatkozásában, hogy kimutatható egy olyan tendencia ezen a területen, amikor a szolgáltatók olyan termékekkel képesek kimagasló profitot elérni, melyek a hagyományos értékesítésben csak szűk réteg számára lennének érdekesek. Nassim Nicholas Taleb Fekete hattyú című művére hivatkozva beszélt a váratlan események tömeges közgazdaságtani hatásáról, példaként említve a Google megjelenését. Eli Pariser szűrőbuborék-elméletét bemutatva ismertette, hogy egyes internetes oldalak – pl. a Facebook – hogyan modellezik le igényeinket, és lassan kizárólag olyan információkat hoznak elénk, amelyek szerintük minket érdekelnek – ezzel mintegy a csalhatatlanság látszatát keltik bennünk. Közgazdasági problémaként jelezte, hogy a YouTube által a videók előtti előzetes reklámokra alkalmazott üzleti modellel látszólag mindhárom fél jól jár, azonban a reklámozók egyre gyakrabban kifogásolják a reklámozott termékek után megjelenő videók tartalmát.

Kovács Péter, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának általános dékánhelyettese, a Statisztikai és Demográfiai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense a jogot is segítségül hívta előadásában, melyben a magyar pénzügyi kultúra mérési, fejlesztési kihívásaival foglalkozott. Hazánkban a felmérések szerint nagy mértékű a pénzügyi analfabétizmus. A középiskolások 44%-a otthoni mintákat követ a pénzügyi kultúra terén, egy 2015-ös felmérés eredményei pedig azt jelzik, hogy a felnőtt lakosság megtakarításai ugyan nőttek, de a pénzügyi fegyelem lazult, a csekkek késedelmes befizetése jellemzővé vált. A lakosság ismeri ugyan a pénzügyi termékeket, de nem igazán használja azokat, leginkább a folyószámla és biztosítások a jellemzők. Megállapítható tehát, hogy míg a pénzügyi kultúra mérésének terén több terület is fejlesztésre szorul, komplex fejlesztőcsatornákra van szükség, segítőkkel, addig a hozzáállást és az attitűdöt is fejleszteni kell.

Jog és gazdaság összefüggéseit a bűnelkövetés szempontjából vizsgálta Tessényi Judit, a Szegedi Tudományegyetem meghívott előadója, aki előadásában két, szerencsejáték-függőséggel kapcsolatos börtönkutatása tanulságait ismertette. A büntetés-végrehajtási intézetekben folyó kutatás azt vizsgálta, hogy a játékszenvedély releváns-e a vizsgált személynél: kiváncsiak voltak, mennyien érintettek a fogvatartottak közül, és köze van-e a szenvedély kialakulásának a bűncselekmény elkövetéséhez. Az is célja volt a felmérésnek, hogy kimutassa, hogy az a 2012-ben bevezetett rendelkezés a játékautomaták megszüntetéséről volt-e hatással a bűnelkövetésre. A kutatók azt a kérdést is felvetették, hogy enyhítő körülmény-e, vagy annak kellene-e lennie az addikciónak a büntetőügyekben meghozott ítéletekben. Az első kutatás szerint a fogvatartottak 36 százalékánál lehet kimutatni függőséget, a második szerint 40 százalékuknál. 33 százalék a nem függők aránya, a kettő közötti csoportot a veszélyeztetettek alkotják, akik ugyan még nem függők, de jó esélyük van arra, hogy idővel azzá váljanak. A függőség szempontjából a vizsgált fogvatartottak 12,9 százaléka alkoholproblémával küzd, 20,4 százalék drogfogyasztó, egyéb függőségben 17,9 százalék szenved. Az, hogy a bűnelkövetésben a szerencsejáték szerepet játszott, a vizsgált személyek 10,7 százalékánál mutatható ki.  A függő fogvatartottakról megállapítható volt, hogy alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, nagy számban vannak közöttük a fiatalkorúak és az alkoholproblémával is küzdők. Jelentős összefüggés van a rossz családi mintákkal, sokak közvetlen közelében van játékfüggő hozzátartozó. Az elkövetett bűncselekmények szempontjából pedig a betörés, lopás, garázdaság elkövetésének aránya a jelentős.  

Forrás: ELTE ÁJK