A modern kutyafajták agya nagyobb, mint az ősieké
A ma ismert négyszáz kutyafajta vizsgálata igazi kincsesbányát jelent azoknak a kutatóknak, akik a fajon belüli gyors változásokra kíváncsiak. Mivel az emberi agy kiemelkedően nagy a testmérethez viszonyítva, a tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy az agy méretét vajon milyen tényezők befolyásolják. Vajon összefüggésben van-e az agyméret azzal a feladattal, amelyre a fajtát kitenyésztették, van-e különbség például az ölebek és a vadászkutyák között? Vagy inkább a várható élettartam, az utódnevelés nehézségei állnak a háttérben? Amit biztosan tudunk, az az, hogy a gondolkodás,
a kognitív folyamatok sok energiát igényelnek, a nagyobb agy fenntartása költséges.
A háziasított állatok agya akár húsz százalékkal kisebb lehet, mint a vad őseiké. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a domesztikált fajok élete egyszerűbb a vadon élő ősökéhez képest. A gazdák által nyújtott biztonságos környezetben nem kell ragadozók támadásaitól tartani és vadászni az élelemért, így nincs szükség az energetikailag költséges nagyméretű agy fenntartására és a felszabaduló energia másra fordítható, például több utód létrehozására, ami a háziállatoknál fontos szempont.
"A különböző kutyafajták azonban eltérő komplexitású társas környezetben élnek, illetve összetett feladatokat látnak el, amelyhez feltehetően nagy agyi kapacitásra van szükség. Ezért arra gondoltunk, hogy az agyra ható szelekciós nyomás a fajon belül változhat, és különbséget találunk majd a kutyafajták agymérete között az alapján, hogy milyen feladatot látnak el vagy mennyire távolodtak el genetikailag a farkastól" – fogalmaz Garamszegi László Zsolt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont evolúcióbiológusa, aki régóta foglalkozik az agyméret evolúciójával.
A különböző kutyafajták agyméretével kapcsolatban ez az első, átfogó kutatás,
melynek előkészítése több évtizedet vett igénybe.
Csörgő Tibor, az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék főmunkatársa évtizedek óta gyűjt koponyákat, amelyekről most a kaposvári Medicopus Nonprofit Kft. készített CT-felvételeket. Czeibert Kálmán állatorvos a képek alapján rekonstruálta az agyakat, és megállapította azok pontos térfogatát. Ezt a felbecsülhetetlen értékű kollekciót egészítette ki az ELTE hét éve működő Kutya Agy és Szövetbankja, amely lehetővé tette, hogy a koponyafelvételek alapján számolt agytérfogatokat valódi agyak alapján ellenőrizhessék. Végül 865 egyedről, 159 kutyafajtáról sikerült adatot gyűjteni, a farkasokat 48 példány képviselte.
Renderelt koponyamodell a rekonstruált agyat ábrázoló endocasttal egy magyar vizsla koponyájában (középmetszet, jobb oldalsó nézet)
Az Evolution folyóiratban publikált eredmények szerint a farkasok 31 kg-os átlagos testsúlyához 131 cm3-es agytérfogat társul. A hasonló súlycsoportba tartozó kutyák esetében az agytérfogat ennek csak körülbelül háromnegyede, vagyis hozzávetőlegesen 100 cm3. Ez megerősíti, hogy a háziasítás kutyák esetében is az agyméret csökkenésével járt.
Az azonban meglepte a kutatókat, hogy minél távolabb esik egy kutyafajta a farkastól genetikailag, annál nagyobb a relatív agymérete. A várakozásokkal ellentétben viszont a fajták eredeti szerepe, az átlagos alomméret és várható élettartam független az agy méretétől.
"A kutyák háziasítása körülbelül huszonötezer éve kezdődött, de tízezer évig a kutyák és a farkasok küllemre nem különböztek. Sok ősi fajta, például a szánhúzó kutyák, ma is hasonlítanak a farkasokra. A letelepedés, a földművelés, pásztorkodás elterjedése és a vagyon felhalmozása viszont különböző feladatokat kínáltak a kutyáknak, szükség lett őr-, terelő-, vadászkutyákra, sőt ölebekre is. A ma ismert, küllemben nagyon karakteres fajták jelentős része azonban csak az ipari forradalom óta, főként az utóbbi két évszázadban alakult ki, amióta a kutyatenyésztés egyfajta hobbivá vált." - mondja Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia tanszék főmunkatársa.
"Az eredmények azt mutatják, hogy a modern kutyafajták tenyésztése az agyméret növekedésével járt az ősi fajtákhoz képest. Ezt nem tudtuk a fajták feladataival vagy élettörténeti jellemzőkkel megmagyarázni, ezért csak találgatunk az okokról. Talán a komplexebb társas környezet, a városiasodás, a több szabályhoz, elváráshoz való alkalmazkodás okozta ezt a változást, ami minden modern fajtát érint."
Ezt alátámasztják azok a kutatások is, amelyek szerint az önállóságukról híres ősi fajták kevésbé követik az emberi mutatást és kevesebbet ugatnak, tehát a vizuális és akusztikus kommunikációjuk is eltér a modern fajtákétól.
A tanulmány 2023 áprilisában jelent meg az Evolution szaklap oldalán.
Forrás. ELTE TTK