A Német-Magyar Filozófiai Társaság konferenciája
A Német-Magyar Filozófiai Társaság célja hiánypótló konferencia megszervezése és dokumentumainak, előadásainak publikálása magyar és német nyelven. A konferencia megszervezésében közreműködik a budapesti Goethe-Intézet valamint az ELTE BTK Újkori és Legújabbkori Filozófia Tanszéke.
A teljes program itt olvasható: http://minerva.elte.hu/nmft/hetvenes.htm
Helyszín: Budapesti Goethe-Intézet (november 6.), ELTE BTK (november 7.)
Hiánypótlásról van szó, mert – ellentétben a német helyzettel – nem készült még átfogó összegzés arról, mi minden történt a filozófiában Magyarországon és a határokon túli magyar műhelyekben a magyarországi rendszerváltást megelőző évtizedekben. Készültek és megjelennek – bár mostanában akadozva – szövegkiadások, de ezek elsősorban egyes irányzatokat jelenítenek meg („Budapesti Iskola”), nem törekszenek arra, hogy átfogó képet adjanak. Pedig a korszak filozófiai gondolkodása semmiképp sem tekinthető valamiféle fekete-fehér képnek, amelyben az egyetemi filozófia a „Marxizmus-leninizmus Főosztály” engedelmes kiszolgálója, az egyetemen kívüli filozófia pedig valamiféle marxtalanított haladás képviselője. Sokkal inkább azzal analógiában kell tekinteni ezt a korszakot, ahogyan a gazdaságban egymás mellett éltek a különböző „szocialista” gazdálkodási formák és a nyereségorientált magángazdálkodás sokféle, kísérleti jelleggel bevezetett formája. A Budapesti Iskola tagjai is az egyetemi szférában kezdték pályafutásukat s igen nagy hatással volt rájuk Marx gondolatrendszere, nem rajtuk múlott, hogy kísérletező gondolkodásukat nem az egyetemeken belül folytatták. Az egyetemeken pedig megjelentek olyan fiatal oktatók, akik nyugati nyelveket beszéltek, eltöltöttek rövidebb-hosszabb időket nyugat-európai országokban, de legalább ismerték a korabeli, vagy akár csak a néhány évtizeddel korábbi, még a magyar közkönyvtárakban is fellelhető vagy az antikváriumokban megvásárolható klasszikus filozófiai munkákat, és ezekből kiindulva igyekeztek európai szellemű filozófiát művelni, egyes esetekben teljességgel elfordulva a marxizmustól. S e két, egyetemközeli, önálló gondolkodás kialakítására törekvő csoport mellett voltak természetesen még olyan gondolkodók is, akik semmilyen kapcsolatban nem álltak az egyetemi-hivatalos hierarchiával: elég, ha csak Bibó Istvánra, Hamvas Béla és Szabó Lajos munkatársaira és tanítványaira, vagy az egyes egyházak filozofáló teológusaira gondolunk. Fontos szempont még, hogy jelentős különbségek voltak a budapesti lehetőségek és a vidéki illetve a határokon túli magyar nyelvű szellemi központokéi között Mindezekről a témákról el kell kezdenünk végre beszélni-beszélgetni, rögzíteni kell e beszédeket publikációkban, hogy tisztán láthassuk saját közvetlen múltunkat, a szellemi törekvéseket, melyeknek örökösei vagyunk vagy örököseivé válhatunk, miután felfedeztük értékeiket. Különösen sürgető ez a feladat, ha arra gondolunk, hogy még közöttünk van e korszak több fontos szemtanúja, és az eddig elkészített interjúk, beszélgetések bizony kiegészítésre szorulnak. Ennek az összetett feladatnak a megoldása irányában próbálja megtenni az első lépést a Német-Magyar Filozófiai Társaság azzal, hogy megszervezi a fenti című konferenciát 2008. november 6-7-én. A német vonal jelentősége abban rejlik, hogy Németországban már régóta dolgoznak az NDK filozófiájának feldolgozásán, értékelésén, s ez módszertanilag mindenképp jó példát adhat a mi számunkra. Ugyanakkor azt is érdekes lehet megfigyelni, mennyire párhuzamos a gazdaság és a szellemi élet állapota a két országban: a magyarországinál sokkal merevebb gazdasági szerkezet mellett a filozófiát sokkal nagyobb mértékben uralta a „tudományos szocializmus vagy kommunizmus” típusú problematika, mint a magyarországit.