A nyilvános beszéd társadalmi jelentősége
Leszűkítve a magyar közbeszéd kereteire, a szakemberek így határozták meg a politikai korrektséget (PC): kisebbségi csoportokkal szemben sértő, kirekesztő, sztereotípiákat alkalmazó megnyilvánulások mellőzése, kiküszöbölése; a gyűlöletbeszéd ellentéte, azaz inkluzív megnevezések használata.
Arra a kérdésre, hogy miért osztja meg ennyire a magyar közvéleményt a politikai korrektség, Pál Gábor a jelenség amerikai eredetét hozta fel magyarázatként. Elmondása szerint a PC-mozgalom a miénktől nagyon eltérő és távoli kulturális környezetben nőtte ki magát, ami miatt sokaknak nehéz vele azonosulni, könnyen alakulhat ki vele szemben egyfajta társadalmi ellenállás. Negatív megítélése ellenére a PC mégis olyan fogalom, amellyel foglalkozni kell. Jelentősége annak tudható be, hogy a beszéd (főként a nyilvános megszólalás) társadalmi és politikai következményeket von maga után. A nyelv nemcsak leírja, hanem alakítja is valóságot, például a különböző társadalmi csoportok identitását és annak széles körű megítélését. Ilyen értelemben tehát a politikai korrektség elvei az egyenlő közéleti viszonyok kialakítására törekszenek.
Barát Erzsébet felhívta a figyelmet arra, hogy a szavak jelentése szorosan összefügg a kontextussal, amelyben elhangzanak, valamint a közlés szándékával és hangnemével. A nyelvész kitért olyan sajátos esetekre is, amikor nem számít stigmatizálásnak vagy diszkriminációnak adott kifejezések használata. Példaként az ironizálást és a szó szerinti idézést hozta fel. Szó esett arról is, miért lehet akár ideológiai terrorként is értelmezni a politikai korrektséget. Pál Gábor szerint ez akkor történik meg, amikor a fogalmat tévesen a cenzúrával azonosítjuk. A politológus szerint a jelenséget "verbális higiéniaként" kéne definiálnunk, amely a verbális agresszió, a „szavakkal történő verés” elkerülését jelenti, és civilizáltabb kommunikációt eredményez.
A vitaesten többször felmerült a kérdés, hogy a politikai korrektség paraméterei korlátozzák-e a szólásszabadságot, a szabad véleménynyilvánítást. A szakértők a PC-t egyfajta önszabályozásként határozták meg, amely arra ösztökéli az embereket, hogy mielőtt „beszólnának”, bántó megjegyzéseket tennének egy személyre vagy társadalmi csoportra, gondolkodjanak el azon, hogy egyáltalán érdemes-e megszólalniuk. Többek közt arra a konklúzióra jutottak, hogy a szabad megnyilvánulások addig mehetnek el, amíg mások méltósága nem sérül.
A beszélgetés résztvevői szerint sokaknak a „politikai korrektség” kifejezéssel van problémájuk, nem pedig a fogalom jelentésével. A szó a mások iránt érzett és kimutatott empátiát, illetve tiszteletet jelenti, ami az emberek alapvető egymáshoz való viszonyulási módja kellene hogy legyen. „Az egyenlő bánásmód pedig mindenkinek jár nemzetiségtől, rassztól, nemtől, ideológiai meggyőződéstől függetlenül” – hangzott el a beszélgetésen.
Forrás: Krónika