A nyugati manicheus szövegek

A Mānī (i. sz. 216 – kb. 277) által alapított manicheizmus intenzíven térítő vallás volt, és a manicheusok e missziós tevékenységük során az alapító sajátosan inkluzivista elképzelését követték: eszerint a megtérítendő területeken már jelen lévő jelentősebb vallások (Nyugaton a kereszténység, Iránban a zoroasztrianizmus, Belső-Ázsiában és Kínában a buddhizmus) alapítói eredetileg a manicheizmussal azonos tanítást hirdettek, ezt azonban az alapítók után következő tanítványi generációk részben eltorzították, és emiatt (a manicheus vélemény szerint) e három vallás szent szövegeiben összekeveredve találhatók meg az eredeti ("igaz”) és a későbbi (“eltorzított”) tanítások. Ennek következtében a manicheus térítők felhatalmazva érezték magukat, hogy szabadon válogassanak e vallások szövegkorpuszából, és sajátos tanításaik alátámasztására felhasználják e vallások szent szövegeinek egy-egy motívumát, mondatát vagy passzusát. Az előadás a nyugati manicheizmus forrásai (a kopt Zsoltárkönyv, Kephalaia és Homíliák, a görög Kölni Mānī-kódex, a latin Tebessa-kódex és a Szt. Ágostonnál fennmaradt disputák részletei) alapján mutat be és elemez néhány jellegzetes példát az ilyen jellegű újszövetségi idézetek sajátos manicheus értelmezésére.

A sorozat gazdája Buzási Gábor adjunktus.

A félév tematikája

Facebook