A robotkartól az önvezető autóig

Melyek a legfontosabb állomások az eddigi életútjában?
Kassán születtem, a Felvidéken jártam iskolába, gépésztechnikusnak tanultam, majd egy kisebb váltással a kassai Pavol Jozef Šafárik egyetem Informatikai Karára iratkoztam be. Ott szereztem diplomát és doktori fokozatot. Az első munkahelyem is ez az egyetem volt, először kutató asszisztensként, majd tanársegédként, később adjunktusként. A doktori cím megszerzése után kerestem a lehetőséget, hogy kicsit kiszakadhassak Kassáról, és megtapasztaljam, mi történik a nagyvilágban. Így megpályáztam egy posztdoktori kutató állást Németországban, és 2009-2012 között ott dolgoztam. Számos projektben működtem közre, illetve doktoranduszok konzulenseként is tevékenykedtem. Ezt követően újabb három évre visszamentem Kassára tanítani, és egy rövid oroszországi tanulmányúton is részt vettem a dubnai Nukleáris Kutató Intézetben. Innen vezetett az utam Brazíliába, ahol 15 hónapot töltöttem posztdoktorként.

Milyen kutatási területekkel foglalkozik?
Eddig szinte mindenhol más-más témában mélyedtem el. A doktori disszertációmat induktív logikus programozásról írtam, ami leegyszerűsítve arról szól, hogy bizonyos típusú információkat sokkal effektívebben lehet úgynevezett többrelációs formában tárolni, viszont ezek bányászata különböző nehézségeket von maga után. Németországban ajánlórendszerekkel és mintakereső algoritmusokkal dolgoztam. Ezzel a szakterülettel bárki találkozik, aki az Internetet használja, hiszen ha például a Youtube-on meghallgatunk egy számot, az oldal felajánlja a következő dalt, vagy ha egy webshopban könyveket keresgélünk, a program jelzi, milyen másik kötet áll közel az érdeklődésünkhöz. Erre alapozva egyes cégek ma már egyre inkább perszonalizált emaileket küldenek az ügyfeleiknek, hiszen nyomon követik a vásárlói szokásokat: milyen típusú termékeket nézett meg az ügyfél a webshopban, mennyi ideig kísérte azt figyelemmel… Ezek mind-mind hasznos indikátorok, amelyekből a nagy vállalatok informatikusai számos további adatot nyernek ki.

Brazíliában pedig metatanulással foglalkoztam. Ez egy viszonylag újabb területe a szakmának, aminek a fő célja az adatbányászat vagy legalább az adatbányászat egyes fázisainak az automatizálása. Itt lényegében arról van szó, hogy például egy biológus mesterszakos hallgató, ha elvégez egy kísérletet, akkor szert tesz számos adatra, amiket nem biztos, hogy megfelelően tud analizálni. Egy kellőképpen automatizált adatbányász rendszer abban tud segíteni neki, hogy például a rögzített adatok tulajdonságai alapján olyan módszert ajánl az elemzésre, az eredmény megtalálására, ami a rendszer eddig felhalmozott tapasztalatai alapján a legjobb eredményre vezethet. Leegyszerűsítve, adatbányász robotokat próbálunk fejleszteni.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem hol tart az adattudományban?
A világban ma már nagyon jó eredmények vannak, sok működőképes rendszerrel, vagyis a jövő kecsegtető, bár minél inkább tökéletesednek és automatizálódnak a rendszerek, annál nagyobb tudású adattudósokra lesz szükség, hiszen a rutin adatbányász feladatokat már gépek fogják végezni. Itt az egyetemen nekünk nagyon sokat kell még dolgoznunk, hiszen a tanszék a 2016/2017-es tanév őszi félévében indult a nulláról a Deutsche Telekom finanszírozásában és a Berlini Egyetem együttműködésével. Ők rendezték be és szerelték fel a munkaállomásainkat is, ahol terveim szerint öt éven belül 10-12 kollégával dolgozhatunk majd együtt.

Az adattudomány egyébként egy gyűjtő fogalom, ami sok területet foglal magában, mint például a programozást, optimalizációt, statisztikát, adatbázisokat. Minden típusú adat analizálásánál más és más módszereket kell alkalmazni a tároláshoz, a modellek megalkotásához, a gyorsaság fokozásához. Az Informatikai Karon már most is nagyon sok jó adatbányász szakember van, akikkel szeretnék a munkám során együttműködni, és úgy érzem, hogy nagyon sokat tanulhatok tőlük.

Szakmailag mit jelent az Ön számára ez az új feladatkör?
Azt vallom, hogy mindig tegyük kicsit magasabbra a mércét. Egy tanszéket beindítani és vezetni nagy kihívás, főként ez motivált, amikor elvállaltam ezt a munkát.

Sok új projektötletem van, és egy ilyen jó hírű egyetem kötelékében, az Informatikai Kar felkészült munkatársaival jobb eséllyel indulhatunk az EU-s pályázatokon is.

Emellett szeretném, ha a projektötleteinket ipari partnerekkel együtt tudnánk megvalósítani. Itt nem csak nagy informatikai cégekre gondolok, hanem a kisebb startupokra is. Az első öt évben a német partnerrel is szorosan együttműködünk, bár ez eleinte inkább arról szól majd, hogy ők átadják nekünk a saját tapasztalataikat, tudásukat, aminek szintén nagyon örülök.

Milyen jellegű ötletekről van szó?
A német kollégáknak többek között remek projektjeik vannak arra, hogy hogyan lehet megjeleníteni például Budapest térképén az emberek mozgását a telefonjaik cella-információit elemezve. Így képet kaphatunk arról, hogy mikor és hol van nagyobb forgalom, a város melyik területén van tömeg egy ünnepség miatt. Ezeket az információkat sokféleképpen lehet kihasználni célzott reklámkampányoknál, de akár katasztrófavédelmi szempontból is hasznosak lehetnek.

A jövőben szeretnénk majd bioinformatikai projekteken is dolgozni. Van egy tervezett közreműködésünk az MTA agykutató központjával mágneses rezonancia és EEG-adatok analizálására, amely témakörben tervezünk benyújtani egy szerb-magyar pályázatot is. Számos nagyon hasznos és sikeres kutatás látott már napvilágot ezen a területen, amelyek alapján többféle egészségügyi segédeszközt lehet készíteni. Gondoljunk itt például arra, hogy ha valakinek le van bénulva a karja, egy speciális robotkar segítségével elég, ha a beteg csak arra gondol, hogy mozgatni szeretné a kezét, és az eszközzel ez lehetségessé válik.

Milyen fejlődési lehetőségeket lát ezen a szakterületen egy-két évtizedes távlatban?
Most nagyon népszerű a big data fogalom, ezért sok cég gyűjt és elemez az emberek viselkedéséről, vásárlási szokásairól szóló információkat tartalmazó nagy adathalmazokat. A magánszféra kerül majd egyre inkább előtérbe, hiszen a Google vagy a Facebook sokat tud rólunk, cserébe persze szolgáltatnak is. Ezek a cégek az adatokból élnek, de minket nem kérdeznek meg, nincs választásunk, hol szeretnénk az adatainkat tárolni. A lehetséges jövő, hogy akár a saját mobiltelefonunk dolgozza majd fel az adatainkat, és mi magunk választhatjuk meg, hogy milyen információkat gyűjtsön rólunk például a telefon- vagy televízió-szolgáltató cég. Hiszen jelen pillanatban ezeket – mi mint átlag felhasználók – nem igen tudjuk.

Az adattudományon belül sok minden automatizálódik és ez a trend folytatódik majd. Már ma is vannak olyan folyamatok, amelyeket korábban programozni kellett, most pedig néhány kattintással be tudjuk ezeket állítani egy arra való alkalmazásban. A modellek is egyre pontosabbak.

Fel fog gyorsulni a robotok fejlesztése, és lényegében a küszöbön van már az önvezető autók ideje is. Ami néhány évtizeddel ezelőtt még a sci-fi kategóriába tartozott, ma már a hétköznapjaink szerves részét képezi.

Elméleti szakemberként önnek folyamatosan új ötleteken jár az agya. Hogyan kapcsolódik ki?
Gyakran nem különül el élesen a hobbi és a hivatás. Most kedvtelésből néhány kassai barátommal egy olyan turisztikai ajánlórendszer kidolgozásán tevékenykedünk, ami a szabadságukat töltőknek nyújthat segítséget: ha ellátogatnak például öt napra a Balatonra, akkor mit érdemes megnézniük, természetesen az időjárás, a szervezett programok, az érdeklődési kör, életkor és a velük tartó társaság függvényében. Ebből az ötletből is szeretnénk benyújtani egy magyar-szlovák bilaterális pályázatot.

Emellett több mint 20 éve néptáncolok, tagja vagyok a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Táncegyüttesnek. Így kerültem Brazíliába is. A csoporttal két éve egy dél-amerikai fesztiválra látogattunk el, és ott ismertem meg a feleségemet. Az én édesapám a Tokaji-borvidéken, Tállyán született, az ő édesapja pedig erdélyi származású volt, így a trend szerint nekem Lengyelországban és nem Brazíliában kellett volna kikötnöm. Jelen pillanatban mindkettőnknek új impulzusokat jelent Magyarország, és élvezzük Budapestet. A feleségem, aki biokémikus, gyógyszerész végzettségű, most éppen a magyar nyelv elsajátításán fáradozik.