A sajnálat ellentmondásos érzelem
A sajnálat mint ellentmondásos érzelem volt a fő témája az ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék két munkatársa, Lantos Nóra Anna és Kende Anna, illetve szerzőtársaik, Julia Becker (University of Osnabrück) és Craig McGarty (Western Sydney University) közös publikációjának. A szerzők kérdőíves és kísérleti módszerekkel folytatott kutatásukkal árnyalták a sajnálat szerepéről alkotott képet. A szakirodalom szerint ugyanis
a sajnálat gyakran paternalisztikus, a csoportok közötti hierarchiát megerősítő érzelem,
amely ugyan motiválhat segítségnyújtásra, de valódi változást előidéző cselekvést (mint amilyen az aktivizmus, vagy más néven kollektív cselekvés) általában nem vált ki a többségből.
A kutatók azt találták, hogy bizonyos csoportok iránt a sajnálat összefügg az adományozással és a kollektív cselekvéssel. Ez olyan alacsony státuszú csoportok (romák és menekültek) esetében igaz, akik a jogaik érvényesítésében és gazdasági értelemben is hátrányokat szenvednek el a társadalomban. Az ő esetükben a sajnálat a marginalizált helyzetükre adott érzelmi válaszként összefügg a cselekvéssel. Olyan csoportokkal szemben azonban, amelyek ugyancsak előítéletek célpontjai, de nem szenvednek anyagi értelemben vett hátrányt, nélkülözést (például szexuális kisebbségek), a sajnálat már nem elég ahhoz, hogy megmozgassa a többségi csoporttagokat a külső csoport érdekében. A cikk írói tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a sajnálat másképp értelmezhető és más következményekkel jár eltérő csoportközi helyzetekben.
Forrás: ELTE PPK