A sarki szelek hatása a globális tengerszint-emelkedésre
A grönlandi jégtakaró az elmúlt évtizedekben egyre gyorsuló ütemben veszített tömegéből, ami globális tengerszint-emelkedést vont maga után. Ez a folyamat várhatóan folytatódni fog az ember által okozott éghajlatváltozás során. Topál Dániel, a CSFK Földtani és Geokémiai Intézet tudományos segédmunkatársa az általa vezetett nemzetközi kutatócsoporttal egyedülálló modellezési megközelítéssel mutatott rá, hogy a légköri cirkulációban 1990 és 2012 között megfigyelt változás a grönlandi tömegveszteséggel összefüggő tengerszint-emelkedés több mint felét magyarázza.
A globális éghajlati modellek nem egyszer alábecsülik a jégtakaró olvadásának növekedését, és azt sugallják, hogy az olvadás túlnyomórészt az ember által okozott üvegházhatású gázok okozta felmelegedésből eredő, általánosan melegebb légkörnek köszönhető, és kevésbé függ össze a regionális szélváltozásokkal. Ez a torzítás jelentősen korlátozhatja a modelleket abban, hogy pontos előrejelzést adjanak a tengerszint jövőbeli változásairól.
A kutatók modern műholdas megfigyeléseket és éghajlati re-analízisekből, valamint jégfuratokból és faévgyűrűkből származó historikus éghajlati adatokat egyidejűleg elemeztek. Az eredmények szerint a nagyléptékű légköri cirkuláció az elmúlt 400 évben konzisztensen kulcsszerepet játszott a Grönlandon és környékén bekövetkezett felmelegedés irányításában. Ebből úgy tetszik, hogy
a sarki cirkulációs viszonyok kapcsolatban állnak a Csendes-óceán trópusi felszíni hőmérsékletének évtizedes ingadozásával.
Ugyanakkor továbbra is sok a bizonytalanság, különösen a trópusi-sarkvidéki kapcsolatok tekintetében, és az sem világos, hogy a globális éghajlati modellek hasonló módon reagálnak-e a trópusi tengerfelszín-hőmérsékleti kényszerre, mint azt a megfigyelések mutatják. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy bár a Coupled Model Intercomparison Project hatodik szakaszában részt vevő éghajlati modellek gyorsabb és kiterjedtebb grönlandi olvadást vetítenek előre, mint a korábbi modellgenerációk, a légköri cirkuláció megfelelő szimulálása nélkül ezeket az előrejelzéseket óvatosan kell kezelni.
A megfigyelt (a) és (b) a kizárólag széllel meghajtott modellkísérlet eredményeként kapott Grönland és környéki felszínhőmérséklet változás (lineáris trend) 1990-2012 között, amikor a legerőteljesebb felmelegedés mutatkozott az elmúlt 40 évben. A pontozott részek a statisztikailag szignifikáns (p<0.05) trendeket mutatják. A modellkísérlet mintegy 50%-ban visszaadja a megfigyelt trendeket területi átlagban.
Az új tanulmány megállapításai rámutatnak: mihamarabb meg kellene értenünk a grönlandi jégtakaró éghajlati változásait, hogy válaszolni tudjunk a globális tengerszint-emelkedés jelentette kihívásokra. "Jövőbeli kutatásaink egyik fő prioritása arra összpontosítani, hogy a modellek miért hajlamosak túlbecsülni az antropogén kényszer által okozott felmelegedés mértékét az Északi-sarkvidék egyes részein anélkül, hogy a 2000-től megfigyelt légköri cirkulációs változásokat figyelembe vennék. Kulcsfontosságú, hogy pontosan meg tudjuk határozni, milyen fizikai folyamatok hajtják az északi-sarki változásokat. Csak ez teheti lehetővé számunkra, hogy felkészüljünk a grönlandi olvadás következményeire" – mondta Topál Dániel, a tanulmány első szerzője.
Forrás: ELTE TTK