"A sport és a tanulás remekül kiegészítik egymást"

2019.07.10.
A májusban 36. alkalommal megrendezett 5vös 5km futóversenyen jelentette be az ELTE rektora, Borhy László, hogy csatlakozva a #road2tokio2020 programhoz, az egyetem is támogatja az ELTE PPK korábbi tanulója, a BEAC olimpikon maratonfutója, Csere Gáspár olimpiai felkészülését. Interjú  Borhy Lászlóval és Csere Gáspárral az együttműködésről, az ELTE és a sport kapcsolatáról.

Honnan jött az ötlet, hogy a BEAC mellett az ELTE is támogassa volt hallgatója olimpiai felkészülését, és ez pontosan mit jelent?
Borhy László:
Az ELTE mindig is támogatta polgárai sportolását. Az egyetemhez ezer szállal kötődő BEAC-cal együtt történelme során több olimpikont is felmutatott, sportolóira méltán lehet büszke.  A Szenátus 2018-ban elfogadott sportstratégiájának is fontos részét képezi a kiváló sportolók támogatása, illetve a sporttevékenység elősegítése az ELTE-n. Még elődöm, Mezey Barna vezette be azt a nagyon szép, hagyományteremtő szokást, hogy az egyetemnek legyen sportarca, és köztük máris olyan nagyszerű sportolókat találunk, mint a riói olimpia bronzérmes úszója, Kapás Boglárka vagy az olimpiai bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó, Burján Csaba. Tapasztalatból tudom, hogy 

a kiváló tanulmányi eredmény és a kimagasló sportteljesítmény egymást erősítik és kiegészítik.

Az ELTE 800.000 Ft-tal támogatja Csere Gáspár olimpiai felkészülését, ami egy síkvidéki és egy magashegyi edzőtáborozáshoz jelent hozzájárulást.

Gáspár, neked mit jelent a támogatás?
Csere Gáspár:
Megtisztelőtetést és nagy segítséget. Minden támogatás jól jön és fontos a számomra, de az külön öröm, hogy az ELTE is mellém állt. A BEAC-nak 18 éve vagyok tagja, diplomámat pedig 2010 és 2013 között az ELTE PPK-n szereztem, sok szállal kötődöm az ELTE-hez. Az egyetem korábban is számon tartott és kiemelt sportolójának tekintett.

Jó érzéssel tölt el, hogy a klub mellett az egyetem sok ezer polgára is szurkol nekem.

Már az 5vös 5km során, ahol bejelentettük a projektet, éreztem, hogy sokan állnak mögöttem. Elkerülhetetlen az itthoni monoton munkából időnként kiszakadni, magaslati edzőtáborban ráadásul nem is vehetnék részt Magyarországon. A külföldi edzőtáborok elég költségesek, így anyagilag is nagy segítség az ELTE támogatása.

És miért fontos az egyetem számára Gáspár támogatása?
B. L.:
Az egyetem mindig is büszke volt végzett hallgatóira, alumniközösségünk tagjait számon tartjuk, nyomon követjük fejlődésüket. A sport ugyanakkor csodálatos, külön világ. Kiemelkedő sportteljesítményt nyújtó hallgatóink nemcsak idehaza szereznek dicsőséget az ELTE számára, de szerte a világban is öregbítik a csaknem 400 éves múlttal rendelkező egyetem hírnevét.

Gáspár, a támogatás részeként az egyetem futónagyköveteként tevékenykedsz. 
Cs. G.:
 A félévente megrendezendő 5vös 5km-en kb. ezren szoktak elindulni, ilyenkor a teljes ELTE-s futóközösség megmozdul. Az a cél, hogy mind többen és többen legyünk, ezért is adom nevemet, arcomat és olimpiai felkészülésemet a kezdeményezéshez. Az 5vös 5km felpörgetése mellett további egyetemi sportprogramokban is részt veszek, és más versenyeken is viselem majd futómezemen az ELTE feliratot, a saját közösségi médiafelületeimen is hirdetni fogom az egyetemi sport fontosságát, ezért is találtuk ki a #road2tokio2020 logót.

Már végeztél az egyetemen. Hogyan emlékszel vissza egyetemi éveidre?
Cs. G.:
Nagyon szívesen. Korábban nem szerettem iskolába járni, a gimnázium nem kötött le, nem találtam olyan tantárgyat, amelyik igazán érdekelt volna, ráadásul időm legnagyobb részét már akkor is a sport kötötte le.

Miután 19 évesen bekerültem az ELTE-re, új világ nyílt meg előttem.

Sportszervező szakon tanultam, ahol főleg gazdasági- és társadalomtudományi ismereteket tanítottak, és ez már tetszett, nagyon szerettem a PPK-ra járni, különösen a pszichológia és a szociológia fogott meg. Előfordulhat, hogy a későbbiekben ilyen irányban folytatom tanulmányaimat, most azonban a sport az első. A BEAC és a hallgatói sportélet akkoriban vett nagyobb lendületet, 2010 előtt kevesen sportoltak szervezetten az egyetem keretein belül. A BEAC új sportstratégiája már kifejezetten a hallgatói szabadidősport fejlesztésére irányult, s úgy látom, sikeresen, az elmúlt évtizedben nem egyszer megtelt a Bogdánfy út. A hallgatók egyre szívesebben mozognak, aminek nagyon örülök. Az egyetem számára a szabadidősport a fontosabb persze, de általam az élsport is a stratégiai ügyek közé került. Remélem, mások is bizonyítják majd, hogy a kettő megfér egymás mellett.

Rektor úr tudományos munkássága közismert, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy rendszeresen sportol, karatézik és aikidózik. Miért tartja ezt fontosnak?
B. L.:
Igen, valóban űzöm ezeket a sportokat. A harcművészetek iránt már azelőtt érdeklődtem, hogy a tudományos pályára léptem volna. Gimnazistaként olyan sportágat kerestem, amelyikhez van érzékem.  Egy kiváló edző, Nyírő Ferenc mellett 16 évesen kezdtem el karatézni, 30 éven át csináltam is, aztán 12 éve váltottam műfajt, amikor már kicsit beleuntam a karatéba, szerettem volna valami mást is kipróbálni, és az aikidót választottam. Rögtön az első edzés magával ragadott, és ma már fekete öves vagyok. Mindig fontosnak éreztem, hogy a szellemi mellett a fizikai kondíciómat is karban tartsam. A sport és a tanulás szerintem remekül kiegészítik egymást: már gimnazista koromban észrevettem, hogy az intenzív sportolás a tanulmányi teljesítményemre is jó hatással van. Versenysportban sosem gondolkoztam, annak ellenére, hogy gyerekkoromban sportlövőként szép eredményeket értem el. Később azonban inkább a tanulásra koncentráltam, mellette a harcművészetek kikapcsolódást és erőnlétet biztosítottak.

Gáspár, hogyan készülsz a 2020-as olimpiára?
Cs. G.:
Folyamatosan készülök: aki egyszer rálép a futópályára, annak sosincs megállás. Új kvalifikációs rendszer van, megpróbálok alkalmazkodni hozzá. Nem az időeredményt veszik alapul, hanem világranglista-pontokat kell gyűjteni, így plusz stratégiai érzékre is szükség van, mikor milyen versenyen induljak. Eddig sikerült azokat az eredményeket hozni, mint Rio előtt, illetve előrelépéseim is voltak, több országos bajnoki címet begyűjtöttem. De az utóbbi egy évben voltak egészségügyi problémáim, és ez befolyásolhatja a teljesítményem. Ezen is dolgozunk, az edzések mellett a manuális terápia, a gyógytorna, az erősítés is fontos szerepet játszanak felkészülésben. A következő évet úgy kell végigcsinálnom, hogy a megnövekedett intenzitású munka mellett egészséges maradjak. Ebben is segítenek az edzőtáborok, ahol nyugodtabb feltételek között lehet készülni. Meglátjuk, hogy sikerül-e kvalifikálni magam a tokiói olimpiára, az biztos, hogy én mindent meg fogok tenni érte, és hálás vagyok minden buzdításért.

Az egyetem futónagyköveteként mit tanácsolnál az egyetemistáknak?
Cs. G.: L
egyenek aktívak, még aktívabbak! Ne mondják, hogy nincs idejük sportolni, egyetemistaként még megoldható az a heti két-három alkalom.  Vegyék észre, hogy a sportnak rekreációs hatása is van:

tanulás vagy vizsga után a legjobb futni, az agy, az egész keringés felfrissül tőle.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a futást, jöjjenek mind többen az Atlétika Szakosztályba. De bármelyik másik sportágat is érdemes kipróbálni, biztosan mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet. A BEAC rengeteg lehetőséget kínál.

Az interjút Wojciechowski Patrícia készítette. A szöveg az ELTE Online-on megjelent beszélgetés szerkesztett változata.
Fotó: Baló Tímea / ELTE Online