A sport része az egyetemi életnek
Tavaly választották az ELTE Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) ügyvezető igazgatójává. Milyen tervekkel foglalta el a posztját?
A mi feladatunk, és az én megválasztásomnak is célja, hogy az ELTE és a BEAC közötti kapcsolatot minél szorosabbra fűzzük. A BEAC az egyetem sportklubjaként jött létre még 1898-ban. Úgy gondolom, a 21. századi egyetemi életnek szerves része kell, hogy legyen a sport, egy egyetem ugyanis nem egyetem sportélet nélkül. A mi dolgunk, hogy minél több hallgatóval, dolgozóval, egyetemi polgárral töltsük meg a klubot, illetve hogy az egyetem vezetését és az egyesület vezetését közelebb hozzuk egymáshoz. Ezen cél elérése érdekében az elnökségben számos hallgató kapott helyet, továbbá az egyetem vezetéséből is vannak elnökségi tagjaink.
Milyen tevékenységeket lát még el az ELTE-BEAC, milyen célokat tűztek ki?
A BEAC örökségét szeretnénk egy olyan fiatalos és vonzó arculattal összehozni, amely erősíti a klub hagyományát és a sportban betöltött komoly szerepét, ugyanakkor lendületet visz bele. Olyan programokat szervezünk, amelyeken keresztül bebizonyítjuk a hallgatóknak, hogy a sport jó „buli”, és az egyetemi élet sem teljes nélküle. Ennek érdekében a gólyatáboroktól kezdve az összes egyetemi rendezvényen képviseltetjük magunkat.
Emellett a rendszeres sportolás fejlesztését, valamint a sportolási lehetőségek bővítését tűztük ki célul. Több mint 40 sportágat lehet nálunk űzni, az alacsony intenzitású mozgásoktól kezdve egészen a versenysportig. A legtágabb spektrumot szeretnénk nyújtani, kor, sportág, illetve helyszínek tekintetében, kredit alapon vagy akár szabadidősport formájában. További célkitűzésünk, hogy az egyetemi sportot országosan is fellendítsük – ennek érdekében hatalmas szerepet vállaltunk ötletek, jó gyakorlatok kialakítása és újítás terén. Be akarjuk bizonyítani, hogy a sport fontos területe a felsőoktatási tanulmányoknak, annak ellenére, hogy milyen keveset foglalkoznak vele manapság. Van egy olyan programunk is, melyben a Kárpát-medencei magyarság és magyar fiatalok közösségét és összetartozását próbáljuk a sporton keresztül erősíteni.
Csak az ELTE hallgatói sportolhatnak a BEAC-ban, vagy másokat is várnak?
Más felsőoktatási intézmények hallgatói is sportolnak nálunk, ők azonban elenyésző részét képezik tagjainknak. Szívesen látjuk a fiatalabbakat is, különösen azokban a sportágakban, ahol komolyabb utánpótlás nevelés zajlik, például a sakkban, atlétikában vagy a kosárlabdában. Úgy gondolom, hogy egy olyan egyesületnek, mint az ELTE-BEAC, több lábon kell állnia: kell egy egyetemi bázis, kell, hogy legyen egy kerületi, budapesti beágyazottsága, ezen kívül pedig szükséges egy olyan ág is, melynek segítségével sportszolgáltatásokat és vonzó programokat tud bárkinek kínálni. Utóbbinak segítségével a klub próbál piaci alapú bevételeket is szerezni, és ezáltal kiegészíteni a költségvetését. Minden olyan program, melyet a hallgatóknak szervezünk, az ELTE és az állam által támogatott, a klub fenntartásához azonban szükségünk van további bevételekre, így minimális tagdíjat kérünk a nálunk sportolóktól.
Milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki akár versenyszerűen sportolhasson a klubban?
A feltételrendszer sportáganként különbözik, ahogy a szintbeli elvárás is változó: van, aki országos bajnoki, vagy akár nemzetközi szinten is mozoghat, és van, aki csak hobbisportolóként jön. Ezeket a szinteket elkülönítjük, így van „sportolj magadért”, illetve „sportolj az ELTE-BEAC-ért” kategória. Mindkettőben sok sportolónk van, bár a források miatt jobban dominál az egyesület szabadidősportos arculata, mert az élsport, a versenysport más működést, a pénzek más elosztását kívánná meg.
Hogyan segítik a versenysportolók felkészítését?
A versenysportolók felkészítése kötött napirendet kíván, a kosárlabdázóknak például minden nap van edzésük, ahogy az atlétáknak is, akik szintén nagyon komoly eredményeket érnek el. Mindemellett azt a kettős életpályamodellt próbáljuk megvalósítani, mely szerint a tanulás és a sport nem elválasztható, össze lehet és kell a kettőt kapcsolni. Több olyan sportolónk van, aki tanul, ez is bizonyítja, hogy megoldható a két tevékenység összehangolása. A Magyar Olimpiai Bizottság Életút-programjának az ELTE is része, és ezáltal az egyetem fel tud venni olyan fiatalokat, akiknek egyedi tanrendre van szükségük ahhoz, hogy a tanulás mellett legyen idejük felkészülni a versenyekre.
Mik a megvalósításra váró tervei ügyvezető igazgatóként?
Nagyon sok munka vár még rám: mindenképpen szeretnénk bebizonyítani, hogy a sport egy nélkülözhetetlen része az egyetemi életnek. Most még sokszor magyaráznunk kell, hogy miért fontos az egyetemi sport, de én szeretném, hogy a klubot úgy adhassam majd át valaki másnak, hogy ezzel már ne legyen dolga. Igyekszünk a legtöbb érvet felsorakoztatni az egyetemi sport mellett, de ehhez kellenek eredmények, és szükség van arra is, hogy sokan sportoljanak. Meg kell mutatnunk, miért éri meg az egyetemnek ezzel foglalkozni. Úgy gondolom, hogy a következő években a sport is egy olyan szolgáltatás lesz, amely alapján intézményt választanak majd a hallgatók – a diploma értéke mellett természetesen.
Szeretnék egy olyan sportirodát, szervezeti egységet felállítani az intézményen belül, amely az egyetemi sport szervezésével, kommunikációjával, a toborzással, a sport népszerűsítésével és ennek a gazdasági-pénzügyi hátterével foglalkozik. Jelenleg ez ad hoc módon működik, de tervbe vettük, hogy állandósítjuk. Nem kis feladat ez, de azt hiszem, az egyetem vezetésének részéről is megvan a szándék, bennünk pedig a kitartás ahhoz, hogy véghez tudjuk vinni, amit elterveztünk.