A szociológiától a neveléstudományig

Milyen benyomásokat szerzett eddig intézetigazgatóként? Sikerült változásokat elérnie?
Alapvetően kutatói vénával rendelkezem, az intézet jövőjében is fontos szerepet szánok ennek. Olyan projekteket (Erasmus+, Visegrádi, Horizon2020) igyekszem előtérbe helyezni, melyek nemzetközi konzorciumok, együttműködések révén jönnek létre. Az elmúlt időszak azonban inkább a képzési portfólió bővítéséről szólt. Így a magyar nyelvű mesterképzésünket új specializációval bővítettük, illetve elkészítettük az angol nyelvű neveléstudomány mesterképzés anyagát is. Két új angol nyelvű specializációt hoztunk létre; ezek az Educational Technology és az Educational Management. Mindkettő olyan téma, melyet nagyon kurrensnek vélünk nemzetközi szinten, és várjuk rá a jelentkezőket. A képzések olyan hallgatóknak szólnak elsősorban, akik fejlődő országokból – például Törökországból, Kazahsztánból, Iránból – érkeznek ide. Az Educational Management specializációhoz kapcsolódva az intézet most adott be egy Erasmus+ pályázatot, mert szeretnénk egy másik egyetemmel közös diplomát kiadva megvalósítani ezt a képzést. A cél, hogy minél több nemzetközi hallgatónk legyen.

Milyen az intézet jelenlegi helyzete regionális és nemzetközi szinten?
A pedagógia, a neveléstudomány kevésbé népszerű képzési terület. Alapszakon (főként nappalin) csökken, a mesterszak esti és levelezői képzésein stabil a hallgatói létszám.

Egyrészt erre a folyamatra reagálva fogalmazódott meg az angol nyelvű képzés indításának lehetősége.

Nem egyedi eset a miénk, az ELTE még jó pozícióban van a vidéki egyetemekhez képest, vannak helyek, ahol már meg is szűnt a pedagógia alapszak. Mi körülbelül 40 oktatóval, kutatóval dolgozunk, ez más egyetemeken 5–15  fő, ezzel természetesen arányos a hallgatók száma is. Nem csak azért indítottunk új kurzusokat, hogy stabilizálódjon a létszám, hanem, hogy felfuttassuk ezt a területet és utánpótlást biztosítsunk a doktori képzésnek is. Hiszen egy tudományterület megítélését, stabilitását alapvetően meghatározza, hogy mennyien művelik.

Kiknek ajánlja ezt a szakot, és hol lehet elhelyezkedni ezzel a végzettséggel?
Ha a munkaerőpiaci elhelyezkedést nézzük, akkor a pedagógia BA szak elvégzése után az iskola világában pedagógiai asszisztensként vagy oktatásszervezőként, de utóbbi minőségben a felnőttképzés, felsőoktatás vagy éppen a piaci szféra területén is álláshoz juthatnak a végzettjeink. A harmadik nagy felvevő piac a szociális szféra, a gyerekjóléti szolgálatok, családsegítők, ahol szintén foglalkoztatnak pedagógia végzettségű szakembereket. A neveléstudományi MA-ra általában tanító, óvodapedagógus, gyógypedagógus végzettséggel érkeznek hallgatók. Az elmúlt évben itt is történt egyfajta nyitás. Várjuk a társadalomtudományok, bölcsésztudományok területéről érkezőket, a pedagógus végzettségű szakembereket is. Itt a munkalehetőségek között az óvoda, iskola világán kívül szóba jöhet még kutató-elemző oktatási szakértő, elemző munkakör is, másrészt pedig a Neveléstudományi Doktori Iskolába is elsősorban innen vezet az út.

Szinte párhuzamosan az intézetigazgatói kinevezésével az Educatio folyóirat az ELTE tartalmi gondozásába került. Ennek milyen jelentősége lehet, hogy lehet a lapot integrálni a képzésbe?
Az Educatio ’92 óta negyedévente megjelenő folyóirat, melynek egyediségét egyrészt az adja, hogy interdiszciplináris: foglalkozunk oktatással, pszichológiával, közgazdaságtannal, politológiával, szociológiával. Másrészről tematikus számokat készítünk, a legfrissebb például a migrációval foglalkozik, ennek társadalompolitikai, gazdaságpolitikai, oktatáspolitikai következményeit járja körbe nagyon erős nemzetközi kitekintésben. Amióta az ELTE a társalapító, azóta több lett az ELTE-s szerző is, nemcsak a PPK-ról, hanem más karokról is, és publikációs lehetőséget adunk a doktori iskola hallgatóinak is. A folyóiratban megjelent írások nagy számban kerülnek be a képzési anyagokba is, akár a Neveléstudományi Intézet képzéseit, akár a tanárképzést nézzük.

Szociológusként hogyan került a Neveléstudományi Intézetbe?
Az ELTE-re jártam szociológia szakra, majd a pályámat a rendszerváltáskor kezdtem az Újpesti Családsegítő Központban. Akkoriban nagyon sok kutatást készítettünk: ehhez az intézményhez fűződik az első létminimum-számítás, melyet később a KSH is végzett. Szegénységellenes hétvégeket szerveztünk, amelyeken vállalatok, nagyobb munkaadók felajánlásait osztottuk szét a szegény családok között. Ezek a tevékenységek nem csak Újpestre korlátozódtak, hanem országos hatást gyakoroltak.

Szociológusok, pszichológusok, szociális munkások működtek együtt, inspiráló volt ez a közeg,

és tulajdonképpen egy év alatt rájöttem, hogy ha hatást szeretnék gyakorolni a társadalomra, akkor ezt az oktatáson keresztül tudom megtenni. A dolgok szerencsés együttállása volt az, hogy megkerestek az Oktatáskutatói Intézetből, és felajánlottak egy kutatóasszisztensi állást. Gyakorlatilag így kezdődött a neveléstudományi karrierem. Ezután szépen végigjártam a ranglétrát: először tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, aztán tudományos főmunkatárs lettem, később elhívtak Debrecenbe és Pécsre a doktori iskolába tanítani. Ekkor úgy éreztem, hogy most már van akkora tapasztalatom, tudásom, hogy összekapcsolhatom a kutatást és az oktatást, ezért döntöttem úgy, hogy a kutatóintézetből egy felsőoktatási intézménybe jövök dolgozni.

Mi a fő kutatási területe?
A kezdetek óta, csaknem 25 éve ugyanazzal foglalkozom: az oktatási egyenlőtlenségekkel, a hátrányos helyzettel az iskola, a szakképzés és a felsőoktatás világában. Ezen belül vizsgálom társadalom és iskola kapcsolatát, hogyan alakul az iskolai eredményesség, milyen tényezők befolyásolják. A 2000-es évek elejétől a lemorzsolódás, a korai iskolaelhagyás felé fordult az érdeklődésem, és ezt vizsgálom a szakképzésben és az általános képzésben is. Szintén fontos kutatási területem az Arany János Program is.

Milyen kihívások állnak a szakterülete előtt?
A világ más tájain, Amerikában, illetve Európa egyes országaiban (pl. Hollandiában, Németországban) már készítettek különböző metaanalíziseket arra vonatkozóan, hogy mely tényezők befolyásolják leginkább az iskolai eredményességet, de

ilyen típusú közép-kelet európai kutatás még nem született.

A kollégákkal most épp ezt tervezzük. Szeretnénk nemcsak a magyar, hanem a visegrádi országok gyakorlatát is áttekinteni.

Hogy tudja összeegyeztetni az intézetigazgatói feladatokat a kutatással?
Nagyon jó kollégáim vannak. Hiszek abban, hogy nem egyedül kell dolgozni, hanem csapatban. A karrierem során megtanultam: a kutatás csapatmunka. A vezetői feladatokat is úgy próbálom ellátni, hogy megkeresem azokat a kollégákat, akik egy-egy adott területen sokkal jobbak, mint én, és egyszerűen szétosztom a feladatokat. Úgy látom, hogy az intézet is partner ebben.

Az interjú a PPK honlapján olvasható cikk szerkesztett változata.