A tanító megváltozott szerepe az osztályteremben
A szakemberek a kutatás során kialakítottak egy olyan gyakorlatközösséget, melyben a kutatást koordináló egyetemi oktató, tanító szakos-, és neveléstudományi mesterszakos egyetemi hallgatók, az osztály tanítója, valamint – a kutatás tárgyát képező tanóra megalkotásában aktívan részt vállaló – 3. osztályos tanulók a kutató- és fejlesztőmunkában egyaránt lényeges feladatokat kaptak.
A kortársoktatás (peer education) vagy társtanítás (peer to peer education) fogalmát több tudományterületről, valamint a perspektívák fókuszának változtatásával egyaránt vizsgálták. A nemzetközi szakirodalomban eredetileg az egészségkultúra formálásában használatos kortársoktatás fogalmát kétéves reflektív pedagógiai alkalmazást követően nevezték el a fent már említett társtanításnak vagy körkörös tanulásnak.
Alsó tagozatos gyermekekre úgy tették alkalmazhatóvá a tanulásszervezési lépéseket, hogy a kooperatív alapelvek érvényesítésével alkottak egy meghatározott lépésekből álló, mégis rugalmasan alkalmazható kagani struktúrát, amely originális módon megfelel a konstruktív pedagógia elméleti alapvetéseinek is.
A körkörös társtanításnak nevezett modellhelyzetben – mint egyfajta valós laboratóriumban – többféle, jelenleg rendkívül aktuális pedagógiai kérdést vizsgálnak meg. Ilyen kikerülhetetlen kérdéskör a pedagógus megváltozott szerepe az osztályteremben, a gyermekek aktív egymástól tanulásának hatékonyságát leíró aspektusok tényekre alapozott leírása, a tanítás, a tanulás, a tudás fogalmának újragondolása a konstruktív pedagógiai szemlélet érvényesítésével. Társoktatási módszerük lényeges eleme, hogy a részt vevő gyerekek önmagukat mint a saját tanulási folyamataikat aktívan alakító, tudásukat konstruáló aktorokat élik meg, nem csupán passzív elszenvedői saját tanulásuknak.
Forrás: ELTE TÓK