„A témaválasztással mindig igyekszem előre lépni”

A Magyar Tudományos Akadémia májusban levelező tagjává választotta. Mely munkáit emelné ki, amelyek ide vezettek?
Általában az új levelező tag egész munkásságának szóló elismerés ez, de kiemelném az 1849 utáni emigrációról írott könyvemet, ez ugyanis az első volt, amely levéltári dokumentumok alapján alkotott képet az úgynevezett neoabszolutista korszak titkosügynöki szolgálatáról, vagyis az 1849 és 1867 közötti időszakról, Egy emigráns alakváltásai címen. Büszke vagyok rá, hogy a magyar mellett japán, angol és német kiadása is volt ennek a könyvnek. A másik munkám, amelyet megemlítenék, az 1920 utáni magyar intellektuális emigráció története, tehát a két világháború között külföldre távozott magyar értelmiség sorsa, mostanában jelent meg angolul és aztán magyarul, Kettős kivándorlás címmel.

Érdeklődésének középpontjában az új- és jelenkori egyetemes történet, illetve az amerikanisztika áll. Sokáig elsősorban a nemzetképalkotást, a külpropaganda módszereit vizsgálta. Miért éppen ezek a területek keltették fel az érdeklődését?
Ezek a témák kezdettől fogva azért érdekeltek, mert indulási időszakomban keveset lehetett róluk olvasni, hallani, különösen az angol-amerikai területről. Ezt a témakört 40 éve még ideológiai-politikai okoknál fogva nagyon mostohán kezelték, ami erős kíváncsiságot ébresztett bennem: igen érdekelt, hogyan alakul Magyarország képe a nyugati világban, különösen az angolszász területeken.

Hogyan írná le az Ön által akkoriban kutatott témaköröket?
Nagyon sok embert érdekel, hogy külföldön milyen módon és milyen eszközökkel értékelik Magyarország jelenlegi helyzetét, de ugyanez igaz történeti vonatkozásban is. Az egyes országokban mindig is élt és él egy kép a többi országról. Ez a kép befolyásolható, ezért a többihez hasonlóan természetesen Magyarország is kísérletet tett és tesz arra, hogy ezt alakítsa. Ezt többek között a külpropaganda módszereivel lehet elérni, amivel persze néha lehet eredményekre jutni, néha nem. Nem szabad abban bízni, hogy az országról kialakult kép minden esetben alakítható, ugyanis általában spontán jön létre, véletlenek is belejátszanak a folyamatba. Mindig nagyon tanulságos, hogy milyen befolyással van ez az országgal kapcsolatos politikára: az, ahogyan például az angol vagy az amerikai politikusok Magyarországot látják, hatással van az országgal kapcsolatos döntéseikre is. Klasszikus példa erre Trianon: a párizsi béketárgyalások során a Magyarországról akkor vagy korábban élő kép jelentősen befolyásolta a trianoni döntéseket is.

Mindig tudományos pályára készült?
Igen. Azt hiszem, ez azzal kezdődött, hogy angol-történelem szakos hallgató voltam az ELTE-n, és a két szakomat igyekeztem összekapcsolni. A kiegyezéskori Osztrák-Magyar Monarchia brit visszhangja mint témaválasztás logikusnak tűnt. Már a szakdolgozatomat is ebből a témakörből írtam, ezután pedig fokozatosan ástam egyre mélyebbre magam. Idevágó, mára jelentősen átdolgozott könyvem néhány éve jelent meg az Egyesült Államokban, Picturing Austria-Hungary címmel. Bizonyos, hogy ennek a témakörnek az egykori elhallgatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kíváncsiságom ebben az irányban feléledjen.
Középiskolás koromban még nem készültem erre a területre, akkoriban az országos középiskolai tanulmányi versenyre például a budai vár történetét írtam meg, amivel sikerült is első díjat nyernem. Ez a téma akkoriban már csak azért is érdekelt, mert a budai vár alatt laktunk, és minden érdekes volt számomra, ami ott történt. Befolyásoló tényező lehetett az is, hogy néhány évvel a háború után születtem, és akkor még nagyon meglátszott Budapesten az élő múlt, sok volt a külső és belső rom: az emberek szinte csak háborús történeteket meséltek. Olyasmiről beszéltek, amit még tapasztalni is lehetett, a romok és az emberek emlékezetében továbbélő pusztítás felkeltette az érdeklődésemet. Emellett már 13 éves koromtól a kéziratgyűjtés volt a hobbim, talán ez volt történelmi érdeklődésem első megnyilvánulása.

Jelenleg mi köti le leginkább a figyelmét?
Mostanában az Osztrák-Magyar Monarchia társadalmával és kultúrájával foglalkozom, az irodalmi és kulturális szalonok életével, politika és zene kapcsolatával – tehát valami mással, mint eddig. Tudatosan mindig új témát választok, hogy ne süllyedjek el egy régiben, és ne ismételjem ugyanazt, amit már korábban kutattam. A témaválasztással tehát igyekszem előre lépni, és új területek iránt kinyitni az érdeklődésemet.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Sok tervem van még, de figyelembe kell venni, hogy egy-egy nagyobb téma kutatása akár 5–10 évig is eltarthat, ezért nem vállalhatok már korlátlan mennyiségű témát. Örülnék, ha sikerülne komolyan foglalkoznom a II. világháború utáni Németország amerikanizálásának történetével, illetve szeretném folytatni a két világháború közti budapesti amerikai követ levelezésének kiadását (egyik részének több nyelven is történt kiadása után), amihez az Egyesült Államokban már összegyűjtöttem az anyagot. Foglalkozom a két háború közötti magyar külpropaganda angolszász irányával is, idevágó angolul megjelent tanulmányaim felhasználásával könyvet készülök írni – japán változatban ez a munka már meg is jelent. Sokféle tervem van tehát, számos dosszié vár még a polcaimon, amelyekből további kutatások, publikációk születhetnek. Örülnék, ha így lenne.