„A válság közösségi életérzés”

2013.06.07.
„A válság közösségi életérzés”
A válságfolyamatok értelmezése a kortárs társadalomtudományok egyik legnagyobb kihívása: az MTA támogatásával alakult kutatócsoport vezetőjével, Fokasz Nikosszal, a Szociológia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárával a nemzetközi összehasonlító kutatás irányairól és várható eredményeiről is beszélgettünk.

A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával hozhat létre kutatócsoportot. Hogyan érinti a pályázat sikere?
Megfiatalít. Nem csupán azért, mert szükségképpen megfiatalodik az ember, ha túl a hatvanon középtávú, minimum ötéves kötelezettsége támad. A kutatócsoport létrehozása számomra elsősorban annak lehetőségét teremti meg, hogy tehetséges, jól képzett és erősen motivált fiatal kutatók inspiratív közegében lehetek részese egy felfedező munkának. Izgatottan várom, hogy a közös kutatás milyen új területeket nyit meg előttem. Arra számítok, hogy a fiatalok, s persze a velük együtt kutató, őket irányító idősebbek is folyamatosan karbantartják kíváncsiságomat. Nagyon fontosnak tartom, hogy mivel az MTA támogatásával az ELTE Társadalomtudományi Karán mi először hozhatunk létre kutatócsoportot, ez az ELTE más karain már jó ideje bevett kutatási forma nálunk is meghonosodjon, és intézményesüljön.

„Válság és társadalmi innovációk. Magyar-görög összehasonlító társadalmi dinamika” című tervére kapta meg a támogatást.
A válság napjaink talán legnyilvánvalóbb közösségi életérzése: természete még erősen vitatott, de egy általános európai válság tényét ma már senki sem tagadja. A történelmi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a válság adott esetben nagyon kreatív, következésképpen új társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok forrása lehet. A folyamatok menet közbeni értelmezése óriási kihívás a társadalomtudományok számára. Kutatócsoportunk a saját eszközeivel erre a kihívásra szeretne reflektálni: vizsgálódási terepként Görögország és Magyarország összehasonlító elemzését választottuk. A politikai pártok erőviszonyainak nagyfokú átrendeződése, a közintézmények, vagy a sajtó iránti bizalom meggyengülése, a szélsőséges, rendszerkritikus válaszok megerősödése, a monetáris és fiskális politikák eredményessége/eredménytelensége, a válságforrást is jelentő hibás európai integrációs mechanizmusok az általunk vizsgálni szándékozott magyar és görög helyzet legszembetűnőbb jelei.

Mivel fog foglalkozni pontosan a kutatócsoport? Milyen eredményeket szeretnének elérni?
Általánosságban azt mondhatom, hogy kutatásunkban sokoldalú empirikus vizsgálatok alapján arra keressük a választ, hogy a különböző társadalmi alrendszerek kölcsönhatásának eredményeként milyen új társadalmi jelenségek jelennek meg, s ezek közül melyek, milyen mechanizmusok révén intézményesülnek. Vizsgálni fogjuk a válságnak a két ország választópolgári viselkedésre gyakorolt hatását, a személyes alkalmazkodás innovatív vagy regresszív formáit, a politikai-ideológiai mozgásokat, például a bal-jobb dimenzió szerepének alakulását, a mindkét országban megfigyelhető radikalizálódást, és a kapcsolathálózati tényezők ezekben játszott szerepét.

A politikai ideológiai tagolódás, a választáskutatás, a társadalmi részvétel, az érték- és attitűdkutatás, az „új szociális kockázatok”, valamint a válság médiaképe terén 2014-ben saját nagymintás adatgyűjtést és európai összehasonlító másodelemzéseket is tervezünk. Górcső alá vesszük az új mozgalmak és szervezetek alakulásának különböző módjait, politikai hatását, azonosítjuk a válság során létrejött mozgalmak típusait és intézményesedésüket, illetve felmérjük, hogy milyen társadalmi csoportokat képesek megszólítani.

A válságról szóló beszéd a válság idején egyáltalán nincs válságban, virágzik: azt is vizsgáljuk majd, hogy a nemzetközi médiában ez a diskurzus milyen kapcsolatban áll más közbeszédi témákkal. Szeretnénk feltárni, hogy a sajtó a válság kapcsán miként mutatja be Magyarországot és Görögországot, az adott országot például a válság okozójaként, vagy elszenvedőjeként jeleníti-e meg. Nagyon fontosnak tartom, hogy kutatásunk túl kíván lépni a két ország egyszerű összehasonlításán. Arra törekszünk, hogy a konkrét empirikus eredményeken túl a társadalmi változás-társadalmi dinamika terén, a társadalmi innovációk keletkezési és terjedési mechanizmusaira vonatkozó általános elméleti következtésekig jussunk el.

Megalakult már a kutatócsoport, vagy még folynak az előkészületek?
A kutatócsoport formálisan 2013. július elsejétől kezdi meg működését, a társaság magja azonban már évek óta együtt dolgozik. 2008-ban hoztuk létre a Peripato Növekedés és Formák a Társadalomelemzésben Műhelyt. A Műhelyben közös kutatásokat végeztünk, konferenciákon vettünk részt és közös publikációink jelentek meg. Hosszas előkészületek után elindult a Peripato – Társadalomtudományi Agora nevű honlap, amellyel célunk egy tudományos vitákat tartalmazó internetes videótár, illetve tudományos vitafórum létrehozása volt, az oldalt a jövőben egy internetes referált társadalomtudományi folyóirattá szeretnénk fejleszteni. Közben csoportunk a TáTK kutatóközpontja lett Peripato Társadalmi Dinamika Kutatóközpont néven. A kutatómunka szokásos formáin túl a Peripato keretében mindig is intenzív önképző munka folyt: közös olvasószemináriumokat, kutatószemináriumokat, továbbképzéseket szerveztünk és szervezünk. Az MTA támogatása tehát egy rég összeszokott társaságot talált meg, s új perspektívát nyitott a további együttműködéshez.

Kik vesznek részt a kutatócsoportban? Vonnak be doktoranduszokat, esetleg fiatalabb hallgatókat?
Külön örömmel tölt el, hogy a kutatócsoport magját a TáTK Doktori Iskolájának hallgatói alkotják, néhányuk még tanul, mások pedig rövidesen befejezik doktori disszertációjukat. Nagyon remélem, hogy a Kar jövőbeni munkatársait köszönhetjük bennük. Kutatásunk nemzetközi együttműködésben valósul meg: közösen dolgozunk majd Michalis Spourdalakis, és Ilias Nikolakopoulos politológusokkal, az Athéni Egyetem egyetemi tanáraival, akik görög részről az általunk vizsgált kérdések specialistáinak tekinthetők. Michalis Spourdalakis a tervezett médiakutatásban biztosít együttműködési lehetőséget, Ilias Nikolakopoulos pedig a politikai közvélemény-kutatás egyik legelismertebb szaktekintélye Görögországban. Ugyancsak a médiakutatási munkatervben vesz részt George Pleios egyetemi tanár, aki az Athéni Egyetem Kommunikáció és Média Tanszékének vezetője. Kutatásunkban elsősorban a mai válság társadalmi dimenzióival és következményeivel kívánunk foglalkozni, a gazdasági elem azonban nem mellőzhető teljes mértékben. Ezért állapodtunk meg Magas Istvánnal, a BCE Világgazdasági Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárával, hogy tanszéke konkrét kutatásokkal is hozzájárul munkatervünk megvalósulásához.

Évi 25 millió forintos támogatást nyertek el. Mire fordítják, illetve mire fordíthatják az elnyert összeget?
Elsősorban a fiatal kutatók alkalmazására fordítjuk az összeget, a kutatócsoport teljes létszáma meghaladja a tucatot. A résztvevőket a konkrét feladatokhoz igazítva alkalmazzuk majd. Komoly összegeket igényel a 2014-es magyarországi és európai parlamenti választásokkal egy időben tervezett nagymintás kérdőíves felvétel is. A költségek között megjelenik, hogy eredményeinket konferenciákon és saját kiadványokban is a nemzetközi tudományos közösség elé szeretnénk tárni.

Lehetségesnek tartja, hogy a kutatócsoport tovább működjön a támogatás lejárta után?
Lehetségesnek, sőt kívánatosnak tartom, ezért az első pillanattól kezdve ennek jegyében fogunk tevékenykedni, a kutatás magában hordozza a folytatást. A magyar-görög összehasonlítás ugyanis könnyen regionális összehasonlítássá bővíthető, a válság és társadalmi innováció kapcsolatainak feltárása pedig a társadalmi változás általánosabb kérdéskörének kutatását alapozhatja meg.