Ádám György 100

A konferencián Ádám György volt tanítványai emlékeznek a professzor munkásságára, és mutatják be az általa inspirált kutatási irányokat. A nyilvános szakmai előadásokat követően sor kerül az Élettani és Neurobiológia Tanszék Élettani gyakorlójának "Ádám György Élettani gyakorló" névre történő ünnepélyes átnevezésére, illetve az Ádám György tiszteletére kialakított emlékhely megkoszorúzására is. (A neves pszichofiziológusról korábban a PPK-n sport-pszichofiziológiai laboratóriumot neveztek el, ahol oktatási és kutatási céllal teljes körű fittségi vizsgálatokat és pszichofiziológiai méréseket végeznek.)

PROGRAM

• 10:00     Megnyitó
• 10:05     Juhász Gábor: Memóriakutatás. Ádám György munkásságának "nagy korszaka"
• 10:25     Madarász Emília: Szakmai szabadság és nyitottság. Szinaptoszóma és idegi sejttenyésztés
• 10:45     Világi Ildikó: Az idegi plaszticitási folyamatok vizsgálatára alkalmas agyszelet technika meghonosításának története
• 11.05     Dobolyi Árpád: Viselkedéskutatás az ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszékén. Ádám György professzor úr nyomdokain
• 11:25     Bányai Éva: Szabad út egy tiltott témának: a „humán elektrofiziológiai labor” hipnózis kutatásai
• 11:45     Bárdos György: Pszichovegetatív kölcsönhatások - Kelet és Nyugat találkozása Ádám-módra
• 12:05     Köteles Ferenc: Interocepció kutatás a XXI. században
• 12:25     Bárdos György, Schlett Katalin: Zárszó

Meghívó

Ádám György a Semmelweis Egyetemen, 1949-ben szerzett általános orvosi diplomát. Rövid kórházi gyógyító munka után az egyetem Élettani Intézetébe került, és ettől kezdve egész életét a kutatásnak és az oktatásnak szentelte. Pályájára sorsdöntő hatással volt, hogy 1952–1955 között aspiránsként a világhírű Pavlov Intézetben dolgozott Pavlov egykori tanítványaival. Az itt szerzett tapasztalatok hatására elkötelezte magát a tudattalan, zsigeri ingerek és a magasabb agyműködési folyamatok kölcsönhatásának vizsgálata mellett. Ennek a területnek, a pszichofiziológiának élete során nemzetközi és hazai téren is vezető szakértőjévé vált. Több pszichofiziológiai témájú könyvet írt magyar és angol nyelven, utóbbiakat számos neves egyetemen ma is tankönyvként használják.

A Pavlov Intézetből hazatérve az ELTE-n kezdett el tanítani, ahol 1967-ben megalapította és 25 éven át vezette az első magyar Összehasonlító Élettani (mai nevén Élettani és Neurobiológiai) Tanszéket. 1972–1978 között rektorként is szolgált. Szívügyének tekintette a biológusképzést, rektorként két új biológus tanszéket is létrehozott. Részben az ő aktivitásának köszönhetően, a biológusképzés ma Magyarországon az ELTE-n a legsokrétűbb: 12 tanszék oktatja a hallgatókat. Az 1990-es években, amikor az egyetemek kizárólagos felhatalmazást kaptak a tudományos fokozat, a PhD odaítélésére, az elsők között alapította meg A viselkedés neurobiológiája doktori iskolát. Emeritus professzorként is aktívan részt vett a doktorandusz hallgatók oktatásában. 

Fontos szerepet töltött be a magyar tudományos közéletben is. Az idegtudományok növekvő jelentőségét felismerve, egyik kezdeményezője volt az önálló Magyar Idegtudományi Társaság létrehozásának 1992-ben. Igazgatója volt az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének 1970 és 1972 között, és 1994-től választott, majd tiszteletbeli elnöke volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak. Számos további bizottságban is tagként vagy elnökként szolgált.

Nagy súlyt helyezett az ismeretterjesztésre is. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnöke volt 1978–1990 között, tudományos művei mellett az idegtudományt népszerűsítő könyveket is írt. Kimeríthetetlen szellemi energiáját, aktivitását jól mutatja, hogy utolsó könyvét 83 évesen jelentette meg. Az ismeretterjesztésre a televíziót is felhasználta. Tanszéki kollégáival együtt hatrészes, igen sikeres TV műsort készített PsyPhy címmel a pszichofiziológia népszerűsítésére. Fontosnak tartotta a magyar kifejezések használatát a szakirodalomban is, egyes fogalmak magyar megfelelőjét saját maga javasolta olyan sikerrel, hogy ezek a tudományos nyelvbe is beépültek (pl. kiváltott potenciál „evoked potential” helyett, porond „open field” helyett).

Karrierje során számos elismerésben részesült. A Magyar Tudományos Akadémia 1970-ben levelező, 1979-ben rendes tagjává választotta. Akadémiai Díjat kapott 1961-ben, Állami Díjat 1988-ban, Eötvös József-díjat 2002-ben, Széchenyi-díjat 2007-ben, sok egyéb kitüntetés és elismerés mellett.