Akadémiai Aranyérmet kapott Kiefer Ferenc

2018.05.08.
Akadémiai Aranyérmet kapott Kiefer Ferenc
Kiefer Ferenc akadémikus, az ELTE BTK professor emeritusa kapta idén az MTA életműdíjnak számító rangos kitüntetését az Akadémia 189. közgyűlésének 2018. május 7-i nyilvános ünnepi ülésén. A kitüntetést Lovász László, az MTA elnöke adta át. 

Az Akadémiai Aranyérmet idén Kiefer Ferenc, Széchenyi-díjas nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézet volt igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa vehette át úttörő jelentőségű jelentéstani, mondattani, pragmatikai és morfológiai eredményei elismeréseként, a modern magyar grammatikai kutatások megalapozásáért, a magyar nyelvészet tartalmi és intézményi modernizációjának megszervezéséért, valamint a magyar nyelvtudománynak a nemzetközi nyelvészeti életbe való integrációjában játszott meghatározó szerepéért.

Az életműdíjnak számító rangos díjat az MTA Elnöksége évente egy akadémikusnak adományozza kiemelkedő tudományos, közéleti, tudománypolitikai és tudományszervezői munkássága elismeréseként.

MTI Fotó: Soós Lajos

Kiefer Ferenc kétnyelvű, német–magyar közegben nőtt fel, az elemi iskolát pedig szerb nyelven végezte az egykori Jugoszláviában. A Szegedi József Attila Tudományegyetem matematika–fizika szakán szerezte első diplomáját. Ezután 1962-ben német nyelv és irodalomból, majd 1965-ben francia nyelv és irodalomból kapott oklevelet. 1965-ben és 1966-ban Ford-ösztöndíjasként az Egyesült Államokban kutatott.

„Mivel Chomsky előadásait is hallgattam az MIT-n, rájöttem, hogy amit Chomsky mond, az nagyon jó, de baj van az olyan nyelvekkel, mint a magyar. Mert az angolnak nincs szabad szórendje, a magyaré viszont eléggé szabad. Elkezdtem tehát a magyar szórenddel foglalkozni” – mondta egyik legfontosabb kutatási témájának megtalálásáról. Érdeklődése később a morfológia felé fordult, a magyar, a svéd és a francia alaktanról is írt könyvet. Akadémiai nagydoktori disszertációjában pedig már jelentéstani kérdésekkel foglalkozott. E három kutatási irány egész pályáját meghatározta. „Tulajdonképpen hiányhelyzetekre reagáltam” – mondta kutatómunkája alakulásáról.

„Tudományos tevékenysége átfogja az egész nyelvészetet.

Mindegyik tudományszakot művelte a nyelvészeten belül, és ezekben mind maradandót alkotott

– méltatta Kiefer Ferenc életművét Kenesei István akadémikus. – Így lett nemzetközi hírű, nagy magyar nyelvész. A világon talán a legjobban ismert nyelvész az ő generációjából.”

Pléh Csaba akadémikus szerint Kiefer Ferenc a klasszikus nyelvészeti hozzáállást ötvözi a modern irányzatokkal: „Hat nyelven dolgozik, hat nyelvről ír. Ez nagyon ritka a mai, modern nyelvészetben.”

Az 1969-től több európai egyetemen vendégprofesszorként dolgozó kutató 1973-tól az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, tudományos tanácsadója, majd igazgatóhelyettese, 1992-től 2001-ig pedig igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává 1987-ben, rendes tagjává pedig 1995-ben választották. Kilenc könyve jelent meg, köztük a magyar–svéd kéziszótár.

„A nyelvtudományi alapkutatásoknak mindig van gyakorlati hozadéka, ha jól csináljuk. Nyelvoktatás, tankönyvek készítése, de még a számítógépes világban is alkalmazhatók” – vallja Kiefer Ferenc, akit több neves külföldi tudományos társaság választott tagjai közé.

Eredményei elismeréseként több magyar kitüntetést vehetett át, 2008-ban Széchenyi-díjat kapott.

A díjazottat bemutató videó:

Forrás: MTA