„Akárki veszi is fel ezt a specializációt, fejlődni fog a személyisége”
A színházi nevelés és színházpedagógia specializáción végzett magas színvonalú oktatói munkájáért és a hallgatók elkötelezett támogatásáért 2022-ben az ELTE PPK Pro Facultate díjat adományozott Önnek. Számított rá?
Nem számítottam rá, mivel nekem a természetes létezésem, hogy 100 százalékon dolgozom. Ugyanakkor nagyon jól esett díjat kapni, illetve, az is, hogy a képzés során sokszor visszajelezték számomra: látják, mennyire sok energiát rakok bele. De mint mondtam, én nem is tudnám másképp csinálni.
Hogyan gyűrűzött be az életébe a színházi nevelés?
Nekem nagyon meghatározó volt gyerekkoromban, hogy gyerekszínjátszó voltam Győrben az Arrabona Diákszínpadon. Emellett mindig is érdekelt a tanárlét, és amikor az ELTE-re felvettek, először csak történelem szakra, akkor Gabnai Katalin és munkatársai 12 tanegységből álló drámapedagógia minor képzést tartottak, amit körülbelül két év alatt lehetett elvégezni. Annak elvégzése során éreztem azt, hogy megtaláltam önmagam, mert sosem akartam színész lenni, színészkedni viszont szerettem, és sosem akartam igazán tanár lenni, de fontos volt, hogy pedagógiai folyamatokat vigyek végig gyerekekkel.
A "színházspeci", ahogy a hallgatók nevezik, kísérleti projektként indult el 2020-ban. Milyen szempontokat vettek figyelembe a képzés kidolgozásában?
Cziboly Ádámtól vettem át ezt a képzést, ő akkreditáltatta Fehérvári Anikóval, akivel aztán dolgoztam. Nagyon hálás vagyok neki azért a szabadságért, amit adott nekem az órák kialakításában és a kollegák kiválasztásában. Így lehetőségem nyílt arra, hogy sok kollegát vonjak be a kurzusok megtartásába, de megtarthassam azt a tárgyat, amielyikről úgy gondoltam, én tudnám a legjobban tanítani. Ez lett a specializáció egyik erőssége: a hallgatók nagyon sokféle oktatóval találkoznak – olyanokkal, akik nagyon jók azon a szakterületen, amelyikre elhívtam őket.
Az első év pilotév volt, a diákokkal együtt formáltuk a szakot.
A képzés kulcseleme a felépítése: nagyon koncentrált és gyakorlatias.
Mivel specializációról van szó, fontos hangsúlyozni, hogy szakmát nem ad, de aki ide jelentkezik, az mélyebb betekintést nyer a dráma sokszínű világába. Ezt támogatja meg a szakmai gyakorlat, ami egy színházi nevelési (Drama In Education/DIE) előadás, ahol mindenki kipróbálhatja magát színészként, szövegíróként, dramaturgként vagy akár rendezőként. A kétéves tanulási folyamat során valójában azt lehet feltérképezni, hogy melyik szerep áll a legközelebb áll hozzánk, mi az, ami érdekel, amivel a későbbiekben esetleg tovább foglalkozhatunk.
Fontos volt az is, hogy a képzés során aktívan megtapasztalják a hallgatók, képesek önállóan kidolgozni színházi nevelési előadásokat, tehát amikor lezáródik a két év, akkor merjenek bátran kísérletezni.
Milyen kihívásokkal kellett szembenézni az elmúlt két év során?
A kétéves képzés több féléve is Coviddal telt. Mivel ez egy abszolút gyakorlati képzés, nem mindig volt könnyű áthidalni a pandémia okozta nehézségeket. Az se könnyítette meg a helyzetet, hogy az első színházpedagógiai képzésen részt vevő hallgatók közül nem mindenki ismerte közelről a színpadot. Nekik nagyon komolyan ki kellett lépniük a komfortzónákjukból, hogy ezalatt a két év alatt játszó emberekké váljanak, szerepeket vállaljanak és hitelesen játszanak. De megugrották!
Többféle úton el lehet jutni a színházi neveléshez. Ez a specializáció miben más? Miért ezt válassza az, aki ilyesmiben gondolkodik?
Ez a képzés meglehetősen rendhagyó. Kifejezetten a színházon keresztül mutat rá azokra a lehetőségekre, amiket a színházzal mint eszközzel el lehet érni. Ha mondjuk egy drámapedagógus-képzésre megy el valaki, ott a drámapedagógián belül fogja megismerni a színházi nevelést, a nagy halmazon belül egy kis szeletre pillanthat rá. Itt viszont a nagy szeletet ismerheti meg nagyon részletesen.
Erőssége a képzésnek, hogy
a színházon keresztül közelíti meg a pedagógiát, és nem a pedagógián keresztül a színházat.
A Pedagógiai és Pszichológiai Karon vagyunk, akik ide járnak, tudják, hogyan kell gyerekekkel együtt gondolkodni, ismerik a pedagógiai alapfogalmakat, gondolkodásmódot. A színház felől jövő embereknél ez nincs feltétlenül meg. Ezért itt sokkal gyorsabban lehet haladni.
Kiknek ajánlja ezt a specializációt? Mit lehet vele a végzés után kezdeni?
Ez egy ugródeszka, ami számos helyre vezethet el. El lehet helyezkedni művelődési házban, ahol sokféle közösségteremtő, közösségépítő tevékenységben lehet résztvenni. Az iskolákban lehet színjátszó szakkört tartani. Létre lehet hozni egyesületet, ami különféle foglalkozásokat visz ki iskolákba. Nevelőotthonokban pedig olyan tevékenységek végezhetők az itt szerzett tudással, amiknél pedagógiai tudásra is szükség van, de nem feltétlenül kell hozzá pedagógus végzettség. Akárki is veszi fel ezt a specializációt, fejlődni fog a személyisége, önazonosabb és bátrabb emberré fog válni. Mindenki számára hasznos lehet.
Cikkünk az ELTE Neveléstudományi Intézet honlapján megjelent interjú szerkesztett változata.