„Aki jó korban születik, nagy dolgokra képes”

Hogyan került először kapcsolatba az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel? 
Több mint tíz éve, 2005 telén az akkori rektor, Hudecz Ferenc akadémikus és Hamar Imre professzor látogatást tett a Kínai Nyelvoktatási Tanácsnál (Hanban). Habár akkor találkoztunk először, mégis úgy éreztük, mintha régi barátok lennénk, akik hosszú idő elteltével találkoznak újra. Később szóba került a Konfuciusz Intézet, és Hamar professzor úr felvetette, hogy az ELTE-n is alapítani kellene egyet. Ezt követően rövid időn belül meg is kötöttük a Konfuciusz Intézet közös létrehozásáról szóló megállapodást. Később, 2007-ben Hudecz rektor úr meghívott Magyarországra, hogy tegyek látogatást az ELTE-n. Akkor szerettem meg ezt az egyetemet.

Napjainkban világszerte 500 Konfuciusz Intézet működik, köztük 2006 óta Budapesten is. Az Ön támogatásával 2014-ben jöhetett létre az ELTE Konfuciusz Intézet Közép- és Kelet-európai Regionális Tanárképző Központja, ami Európában egyedülálló oktatási centrum. Miért érzi fontosnak, hogy mindez Magyarországon is elérhető legyen?
Úgy vélem, hogy az ELTE Konfuciusz Intézet Közép- és Kelet-európai Regionális Tanárképző Központjának a jelentősége az idők során egyre nagyobb lesz. Mivel Magyarország az „Egy övezet, egy út” egyik fontos metszéspontja, kulcspozíciót elfoglaló ország.

Olyan szerepet tölt be, mint az emberi testben a vállak, az egyik oldal Európát tartja, a másik oldal Ázsiát, az egyik fele a keletet hordozza, a másik fele a nyugatot.

A magyar kultúra e kettő összeolvadásából jött létre. Ugyanakkor az ELTE világhírű egyetem, a Bölcsészettudományi Kar pedig különösen nagy hírnévnek örvend. A Közép- és Kelet-európai Regionális Tanárképző Központ szintén egy fontos metszéspont lehet, mivel nagyon nagy szerepet játszik a környező 15 közép-kelet-európai ország helyi oktatóinak képzésében. A legfőbb haszna abban rejlik, hogy Önök ismerik a környező országok kultúráját és nyelvi rendszereit, ugyanakkor itt a legmagasabb az oktatás színvonala. Lehet, hogy más helyszíneken is zajlik ilyen jellegű képzés, azonban ott nem garantálható az oktatás színvonala és hatékonysága. Ám ha az ELTE végzi a feladatot, akkor bízom abban, hogy nagyon jól teljesíti. Mivel a Konfuciusz Intézet helyi tanárainak oktatási színvonala a Tanárképző Központnak köszönhetően évről évre magasabb, a Konfuciusz Intézet közép-kelet-európai régióra gyakorolt befolyása is növekszik, és a fejlődési kilátásai is egyre jobbak. Fontos, hogy a Konfuciusz Intézetekben megalapozzák az oktatást helyi tanárokkal és helyi tananyaggal, mert az nem lehetséges, hogy mindig Kínából érkezzenek a pedagógusok és az önkéntesek. Ez nem pénz kérdése, hanem arról van szó, hogy „Az erős sárkány sem győzi le az odvában fészkelő kígyót.” Vagyis egy idegen, legyen bármilyen tehetséges, nem veheti fel a versenyt a helyiekkel. A mi tanárainknak hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy alkalmazkodjanak, megszokják a helyi viszonyokat, és képesek legyenek könnyedén kommunikálni. Az ELTE Konfuciusz Intézet pozíciója, a tanárképzés szempontjából nézve, semmivel sem alacsonyabb egy önálló egyeteménél.

Ön a Kínai Nyelvoktatási Tanács (Hanban) főigazgatójaként dolgozik. Hogyan telik egy átlagos napja?
Ezen sokszor én is elgondolkodom, például a repülőutak alatt, hiszen olykor 10, 20, de akár 30 órát is igénybe vesz az utazás. Általában éjjel 1-kor vagy 2-kor fekszem le, ha reggel fél 8-kor kelek, az már azt jelenti, hogy aznap lustálkodtam. Az irodámban a titkárom minden este ír nekem egy rövid üzenetet, hogy másnap milyen feladatok várnak rám. Évente a világ minden részéről érkező, több mint 1800 megkeresésre válaszolok, ez naponta 3-5 levelet jelent, amelyekre angolul kell reflektálnom. Emellett minden nap legalább három vendégcsoportot fogadok, két külföldről érkezőt és egy belföldit. Ilyenkor a különböző országok egyetemeinek rektorai látogatnak meg, akikkel lényeges kérdéseket vitatunk meg, nem csak kedélyesen csevegünk. Miután véget ér a munkaidőm, a különböző hivatalos dokumentumok véleményezése következik: évente több mint 30 000 irat megy át a kezemen. Ezen kívül elő kell készítenem a vezető személyiségek látogatásait, ugyanis ha a kínai vezetők ellátogatnak egy külföldi országba, mindig megtekintik az ottani Konfuciusz Intézetet is. A nap 24 órájában kapcsolatban állunk az intézetekkel, sokszor az időeltolódás miatt is, például amikor nálunk este van, Magyarországon dél. Legtöbbször éjfél után érek haza, azonban én nagyon szeretem ezt a munkát.

Úgy gondolom, hogy egy ember számára a legnagyobb öröm a világon az, ha másokért tehet valamit. Habár nagyon elfoglalt vagyok, ugyanakkor nagyon boldog is.

A Kínai Nyelvoktatási Tanács kiemelt céljának tekinti a kínai nyelv és kultúra megismertetését. Melyik partnerországokban működik legjobban ez a tevékenység?
Ebben természetesen az ELTE és Magyarország a legjobb! Itt van nekünk Hamar Imre professzor, aki a Kínai Nyelvoktatási Tanács régi partnere. Én még nem dolgoztam itt, amikor ő már a kínai idegen nyelvkénti oktatásának világhírű szakértője volt. A legelső napomon észrevettem tíz fényképet a falon. Ez a tíz fotó a világ minden tájáról érkezett, az egyiken pedig Hamar Imre szerepelt. Az ELTE Konfuciusz Intézete mindvégig rendkívül jól teljesített, és az egyetem minden eddigi rektora is kiemelt figyelmet szentelt ennek a területnek, valamint fontosnak tartotta a kínai Tanárképző Központot, mindemellett nagy jelentőséget tulajdonított a kétoldali kapcsolatoknak és együttműködésnek.

Világszerte több egyetem díszdoktora Arizonától Madagaszkáron át Thaiföldig. Munkájából adódóan sokat utazik. Mit gondol, milyen az ideális egyetem, mi a legfontosabb, ami egy felsőoktatási intézményt a legjobbak közé emel?
Ez egy nagyon jó kérdés! Viszont olyan, mint egy vizsgakérdés: nem adható rá egy pontos válasz. Hogy milyen egy jó egyetem, erről minden embernek és minden családnak más a véleménye. Még Kínán belül sincs erre egységes mérce. Én személy szerint úgy gondolom, hogy az ELTE már most a világ élvonalához tartozik. Ebben a kérdésben nem azt kell vizsgálni, hogy milyen anyagi forrásokkal rendelkezik az intézmény, hanem azt, hogy hány híres professzora van, mennyire mélyen beágyazott kultúrával rendelkezik, és milyen tudományos kutatásbeli képességei vannak. Hamar Imre professzortól tudom, hogy az ELTE Mongol Tanszéke kiemelkedően erős, világviszonylatban az egyik legjobb, legtartalmasabb munkát végző, kifejezetten a mongol történelmet és mongol kultúrát tanulmányozó kutatóközpont. Ezt jelzi, hogy a Magyarországi Mongol Nagykövetség rendszeresen ellátogat a kutatóközpontba egyeztetni.

Gyakran hasonlítom össze Hamar Imre professzort a mi kínai kutatóinkkal. Nálunk, ha valaki elismert tudós, akkor biztosan a fellegekben jár, és nem hajlandó olyan gyakorlati jelentőségű dolgokkal foglalkozni, mint amilyen a tankönyvszerkesztés, a szótárkészítés, tanórák elindítása általános- és középiskolákban. Számos országban úgy gondolják a tudósok, hogy ez nem az ő feladatuk. Ám a Hamar professzorhoz hasonló szakemberek a jelentéktelennek tűnő feladatokat is úgy végzik el, hogy a távoli jövő perspektívájából szemlélik ezeket. A nagy dolgok sok kicsiből tevődnek össze. Még ha híres kutató is valaki, akkor is a kis elemekből kell kiindulnia, a folyamat közben pedig képesnek kell lennie arra, hogy mindig egyre mélyebbre ásson, és új elméletekkel álljon elő. Az ilyen tudósok kutatási képessége rendkívül erős, és nagy lehetőségeket rejt. Ők tudják, hogy melyek a valóban létező dolgok. Mások nem tudnak az elméletekhez felemelkedni, ők viszont képesek a valóban létező dolgokat az elméletek magasságába emelni.

Ha vannak egy egyetemnek nagy tudósai, akkor képes a világ élvonalába kerülni. Tehetséges emberekkel minden lehetséges.

Mit üzenne a mai fiataloknak, köztük az ELTE diákjainak?
A magyar fiatalok jó korban élnek, a globalizáció világában, mindemellett egy olyan földrajzi helyen vannak, ahol Közép- és Kelet-Európa találkozik egymással. Ők gyermekkoruk óta ismerik és értik mind a keletet, mind a nyugatot, ezért a jövőben különösen nagy szerepet vállalhatnak a globalizálódó gazdasági fejlődésben, valamint a multikulturális kapcsolatokban. Ezért remélem, hogy az ELTE diákjai válaszolni fognak a magyar kormány felhívására, és tekintetüket kelet fele fordítják, még több kapcsolatot létesítenek Kínával. Azt kívánom nekik, hogy menjenek el Kínába, ismerjék meg az országot! A kínai-magyar kontaktus érdekében alakítsanak ki jó kapcsolatokat, tegyenek ők is azért, hogy a jövőben béke uralkodjon a világon. Aki jó korban születik, nagy dolgokra képes!