Állandó kiállítás mutatja be a mesemondás hagyományát a TÓK-on

A kiállítás megnyitóján Engelbert Anna, az Országos Népdaléneklési Verseny döntősének népdalcsokra után Márkus Éva dékán köszöntötte a vendégeket, akik között a kar hallgatói mellett megjelentek a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamának résztvevői, illetve a kárpátaljai Beregszászról érkező vendéghallgatók is.

A dékán nyitóbeszédében szólt a népmese kiemelt helyéről a képzésben, hangsúlyozva, milyen jelentős szerepet játszik a mesék ismerete, a mesemondás a tudatos anyanyelvhasználatban. A népmesékkel kapcsolatos kari programok között megemlítette a Népek meséi versenyt, A mese interdiszciplináris megközelítései című korábbi konferenciát, valamint a mesemondás hagyományaival foglalkozó kutatóműhelyt.

Az eseményre Budapestre érkezett Raffai Judit népmesekutató, a szabadkai Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar oktatással megbízott dékánhelyettese, a kiállítás kurátora is, aki örömét fejezte ki, hogy a TÓK-on befogadták az anyagot. A hallgatókkal egyidős lehetett – mondta –, amikor először hallott igazi mesemondót, ekkor tapasztalta meg, mennyire más élmény hallgatni, mint olvasni egy mesét. 

Raffai Judit később előadásában elmondta, a mesemondás hajdan azt a funkciót töltötte be, mint ma a sorozatok; „más történetében akarjuk kipihenni magunkat”. Idézte Szőcs Boldizsár székelykevei mesemondó szavait, aki a mesét „a szegényember egyetemének” nevezte. A folklórműfajok terjedésének módját a viccel illusztrálta, majd bemutatta a mese különböző válfajait, a „népmese három életét”, amelyből a harmadikat jelenti például a Hagyományok Háza tevékenysége, a folklorizmus jelenségei, köztük a mesemondó versenyek, a színpadi mesemondás.

A néprajztudós a sokak által ismert A magyar mesemondás hagyománya. Útmutató mesemondók, pedagógusok és minden népmesekedvelő számára című kötet szerzője is egyben. A könyv szerkesztője, Dala Sára néprajzkutató, a Hagyományok Háza munkatársa a rendezvényen kérdésünkre elmondta, mesemondó tanfolyamuk egykori résztvevői mára létrehozták a Meseszó Egyesületet. Örvendetesnek találja, hogy ezen kezdeményezések révén az akadémiai szféra, az alkalmazott néprajz (amelynek egyik terepe a Hagyományok Háza) és maguk a mesemondók összetalálkozhatnak.

A kiállítás anyagát többek között az Akadémiai Kiadó, a Fortepan, a Hagyományok Háza, a Keresztény Múzeum és a Néprajzi Múzeum bocsátotta rendelkezésre. Egy fotómontázs és a mesekutatás idővonala a földszinten látható, több tabló a 18-as tanteremben, egy nagyméretű archív fotó a II. emeleti díszteremben lett elhelyezve. A kari könyvtár ad helyet az izgalmas mesehallgató falnak, ahol egy térképről tudjuk kiválasztani a minket érdeklő tájegységet, leakasztani az ahhoz tartozó fülhallgatót, és meghallgatni egy meserészletet élvezetes, autentikus előadásban. A könyvtár előtti folyosón találhatók a gyerekek által kedvelt óriáskockák, amelyekből szöveget, illetve képeket lehet kirakni, valamint egy bábparaván.

Abban, hogy ezzel az értékes anyaggal gazdagodott a kar, nagy szerepe volt a Magyarság Háza igazgatónőjének, Csibi Krisztinának, valamint Raffai Judit kurátornak. A dékán köszönetet mondott a kiállítás megszervezéséért a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéknek, különösen is Bereczkiné Záluszki Anna tanszékvezetőnek.

Forrás: ELTE TÓK