Hírek, felhívások (archívum)

Alumni Hólabda

2017.02.02.
Alumni Hólabda
Az ELTE Alumni Központ „Alumni Hólabda” sorozatot indított hírneves alumnusainkkal. Neves alumnusaink válaszolnak az Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát – dobják tovább az Alumni Hólabdát egy következő alumnusnak. A hólabdát ezúttal Láng Benedek, ELTE-n végzett ('98) történész és középkorász, jelenleg a BME-n tanszékvezető egyetemi tanár és dékánhelyettes kapta.

Láng BenedekGyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése? 
Genealógiát csináltam a családomról.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi? 
Sikerélmény, amikor adódik napi egy-két óra az írásra. Ez bármilyen írás lehet, szakkönyv vagy blog egyaránt. Leginkább az frusztrál, amikor a szervezeti feladatok az egész napomat elviszik, és az összes gondolatomat lefoglalják.

Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?
Salinger Zabhegyezőjének új fordítása (Rozsban a fogó), Williamstől a Stoner, és a Crafty TV writing Alex Epsteintől.

Melyik a kedvenc regénye?
Nagyon sok van, általában a regény mint műfaj a kedvencem (szemben a verssel, drámával, novellával), elsősorban a 20. században írottak. Legutóbb Murakami egy viszonylag ismeretlen könyve, a Dance dance fogott meg, valamint Yalom pszichológiai regényei.

Milyen zenét szeret hallgatni?
Egyre inkább klasszikusat, főleg vezetés közben. De könnyűzenét is sokat hallgatok, nem lehet mondani, hogy válogatós volnék, vagy hogy kifinomult lenne az ízlésem.

Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?  
Manapság, mert az orvostudomány korábbi viszonyai közt 43 éves koromra már elég rossz állapotban volnék.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott? 
Hogy ne csak az eredménye felől nézzem, amit éppen csinálok, hanem próbáljam real time is élvezni.

Mi jelenti Ön számára pihenést? 
Két különböző tevékenység: amikor a családommal utazunk, például kempingezünk, vagy amikor mindenki békén hagy, és éppen írok valamit. Ahogy a multik folyosóin mondani szokás, ilyenkor vagyok „flowban”.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az? 
Épp ellenkezőleg: egész életemben olyasmivel foglalkoztam, aminek nincs közvetlen gyakorlati értéke (történelem, filozófia, tudománytörténet), mostanában azonban megtanultam tisztelni azokat a tevékenységeket is, amelyeknek van. Így egyre inkább érdekelnek a kétkezi munkák, a szervezeti menedzsment, a lakberendezés, a forgatókönyv írás, és egyszer még a főzéshez is el fogok jutni. 

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei? 
Az erkélyen állva, egy pohár fröccsel a kezemben, szivarozva vagy pipázva. De mióta alig dohányzom, ritkán vannak jó ötleteim.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról? 
A tudománytörténet angol nyelvterületen az egyik legmenőbb téma. Szeretném, ha az írásaimmal hozzá tudnék járulni, hogy Magyarországon is az legyen.

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene? 
Ha a kollégáim már kimentek, akkor a laptopom, a hibiszkuszbokrom és a kriptexem.

Véleménye szerint melyik a legaktívabb évtized egy ember életében? 
Nekem mindegyik aktívabb, mint az előző volt.

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?
Amikor az évfolyamtársaimmal a bölcsészkar Pesti Barnabás utcai épületének eldugott folyosóin, vagy a kari olvasó pincerendszerében bolyongtunk, aztán fellifteztünk az épület galambhullás padlására.

ELTE-diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Előbb a CEU-n doktoráltam Klaniczay Gábornál, aztán, ahogy közeledett az utolsó ösztöndíjas hónap vége, kétségbeesetten kezdtem állást keresni. A korábbi tanáraim is próbáltak segíteni, de az elhelyezkedéshez végül onnan kaptam segítséget, ahonnan a legkevésbé vártam: Fehér Mártától a BME-ről. Azóta is az ő tanszékén dolgozom, amely közben „az én tanszékem” lett.

Miért az ELTE-t választotta?
Nem volt kérdés: történelmet, fizikát, filozófiát választva – ez volt az alap. Ez még az az időszak volt, amikor a hagyományos középiskolai tárgyaknak nagy volt a presztízse, mert a felvételizők azokra a műveltségi tárgyakra mentek, amelyek tetszettek nekik a gimnáziumban. Dacosan azt mondtuk, nem a megélhetés és a gyakorlati haszon a fontos; gúnyos és fensőbbséges mosollyal néztük azokat az osztálytársainkat, akik már akkor is a jogi kart és a közgázt választották.

Végül, kinek dobná tovább szívesen az Alumni Hólabdát?
Acsády Lászlónak, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet idegtudósának, aki úgy tud beszélni izgalmas neurobiológiai kutatásokról, hogy még én is megértem.

Előző Hólabda
ELTE Alumni