Melyik könyv hatott legjobban pályájára?
A nagy magyar ökológus, Juhász-Nagy Pál könyveit mindenképp ki kell emelnem. Egyetemista koromban mindegyiket többször is elolvastam és kijegyzeteltem. A Természet és ember című gyűjteményes kötet, illetve a Zsolnai Lászlóval közös Az ökológia reménytelen reménye különösen nagy hatást gyakoroltak rám. Doktori disszertációmhoz pedig az egyik fő inspirációt az amerikai polihisztor, Jared Diamond Háborúk, járványok, technikák című könyve nyújtotta, amely teljesen új megvilágításba helyezte számomra ez emberi történelmet. 

Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?
Nagyon vaskos éjjeliszekrényre van szükségem, mert az a típus vagyok, aki egyszerre 20-30 könyvet olvas. Sokba belekezdek, de csak azoknak érek a végére, amelyek tényleg megfognak. A jelenlegi kupacból biztosan be fogom fejezni például az Ondrok gödrét, Oravecz Imre lebilincselő regényét a XIX. századi magyar paraszti világról; Lackfi János Milyenek még a magyarok? című, egyszerre mulattató és elgondolkodtató kötetét; valamint Frank Marlowe antropológus angol nyelvű monográfiáját egy tanzániai vadászó-gyűjtögető népről, a hadzákról. Mint ahogy Chris Anderson rendkívül hasznos könyvét is, amely a TED-előadások kulisszatitkaiba vezet be, és máris jó pár ötletet kaptam belőle, hogy miként fejlesszem a saját előadásaimat. Mindezek mellett az igazság az, hogy az utóbbi években leginkább mesekönyveket olvasok a kisfiamnak.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
A legtöbb egyetemi előadásom vagy szemináriumom flow-élményt jelent számomra, mint ahogy az is, ha cikket vagy könyvet írok. A flow már önmagában is siker. Ami legjobban frusztrál, az az adminisztráció. Pedig nincs kimondottan sok belőle, de az a kevés is több a kelleténél. Persze elfogadom, hogy ez is velejárója az egyetemi létnek.

Mi a kedvenc idézete?
„...bolygónknak nincs szüksége több »sikeres« emberre. Ugyanakkor nagy szüksége van békéltetőkre, gyógyítókra, helyreállítókra, mesélőkre és szerető szívű emberekre. Olyanokra van szükség, akik elégedetten élnek lakóhelyükön; akikben van elég erkölcsi tartás, hogy felvegyék a küzdelmet egy élhető és emberséges világ megteremtéséért. Ezeknek a tulajdonságoknak pedig nem sok közük van ahhoz, amit kultúránk sikernek nevez.” (David W. Orr) Ez mindig emlékeztet arra, hogy ne törekedjek a hagyományos értelemben vett sikerre. Nem érdekel például az impakt faktorom növelése és a hasonló hiúságok.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?
Alighanem amolyan klasszikus természetbúvár volnék Darwin nyomdokain. Kár, hogy olyan korban élünk, amikor ehelyett az élet veszélyeztetettsége kell lekösse az energiáinkat.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?
Humánökológusként leginkább az ökológiai válsággal (éghajlatváltozás, fajkihalások, szmog stb.) és a kiútlehetőségekkel foglalkozom – főként társadalmi aspektusokból. Létkérdések ezek, kulcsfontosságúak mindnyájunk életminősége szempontjából. Mégis, ha megnézzük, hogy hány kutató, mennyi forrásból és mekkora elismertséggel foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, elég lesújtó képet láthatunk. Különösen akkor, ha az orvosi biológiával hasonlítjuk össze, amely ma egyértelműen a tudomány vezető területe. Természetesen egy percig sem vitatom, hogy ez utóbbi területen is számos nagyon fontos és izgalmas kutatás folyik. Ám ha az emberi életminőség megőrzésének, illetve javításának célját tartjuk szem előtt, akkor az ökológiai válság enyhítésére törekvő vizsgálódásokat is arra a szintre kellene emelnünk, ahol jelenleg az emberi élet meghosszabbítását, illetve az egészségünk javítását célzó kutatások találhatók. Ettől viszont egyelőre rendkívül távol vagyunk.

Most tudta meg biztos forrásból, hogy egy hónap múlva lesz a világ vége. Mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?
Megpróbálnék abban segédkezni, hogy mégiscsak elkerüljük valahogy a világvégét. Nagy kár lenne ezért a világért, túl szép és érdekes hely ahhoz, hogy elpusztuljon. 

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?
Szerencsére jelenleg is az ELTE-n tanítok, emiatt egyelőre nem a múltra összpontosítok. Ha egy kicsi változtatással az lenne a kérdés, hogy mit szeretek legjobban az ELTE-ben, arra azt válaszolnám, hogy a szabadságot. Szabadon elmondhatom az óráimon mindazt, amit jómagam igaznak gondolok. A diákokat pedig arra biztatom, hogy jelezzék, ha netán nem értenek vele egyet, vagy ha egyszerűen csak kiegészítenék valamivel. Az egyetem ideális esetben a szabad beszélgetések, viták színtere. Ezekből tudunk leginkább tanulni, nemcsak a diákok, hanem mi, tanárok is.

ELTE-diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Szerencsés voltam, mert azonnal folytathattam tanulmányaimat az ELTE-n doktori iskolában. Utána két évig lehettem fiatal kutatói ösztöndíjas egy MTA-ELTE kutatócsoportban, ám ezt követően jó ideig csak óraadóként dolgoztam az ELTE-n, hat évet kellett várnom, mire végre állásba kerülhettem. Nagyon hálás vagyok Vida Gábornak, Lányi Andrásnak és Kiss Ádámnak, amiért lehetőségeket adtak nekem. Igyekeztem, és jelenleg is igyekszek minél jobban élni ezekkel.

Végül: kinek dobná tovább szívesen az Alumni Hólabdát? 
Zlinszky Jánosnak, aki hozzám hasonlóan biológus diploma birtokában fordult a környezeti problémák társadalmi aspektusai felé.
 

Előző Hólabda
ELTE Alumni