Andor György lett a Gazdaságtudományi Kar dékánja

Az ELTE Gazdálkodástudományi Intézetére a legtöbben eddig is karként tekintettek. Mennyiben mérföldkő a karrá alakulás? 
2017 nyarán, amikor a GTI megalakult, hallgatónk még nem volt, munkatársunk is csak egyetlen, éppen én, és szakunk is csak két „örökölt”. Ez így nem lehetett kar az ELTE-n, inkább csak egyfajta „karkezdemény”. Egy évre rá ősszel azért már 600 hallgatónk, 50 oktatónk és 8 szakunk volt, ami érdemi „tömeg”-nek számít. Mára a 10 szakunk többsége piacvezető, a kb. 5.000 hallgatónkat mintegy 100 fős oktatói és oktatásszervezői gárda szolgálja ki. Doktori Iskolánk is alakult, azaz a harmadik képzési szint is belépett már. Tudomásom szerint

a hazai felsőoktatás történetében ilyen ütemű kari növekedés még soha nem volt. 

Furcsa egy kicsit, de az ország egyik legnagyobb „kara” alakul most éppen karrá.

A gazdaságtudományi képzési területen hová pozícionálható az ELTE ilyen irányú képzése? 
Az első két helyre az országban. Alapképzésben a Budapesti Corvinus Egyetem mögött a másodikak vagyunk, mesterképzésben viszont megelőzzük őket. Ez a két intézmény jelenleg kiemelkedik a mezőnyből. Alapszakon a BCE és az ELTE is kb. ezer fős évfolyamot indít, mindketten kizárólag 400 pont felettieket vesznek fel, a BCE-en mégis több az új hallgató, és kicsit magasabbak a pontszámok.  A mesterképzéseknél viszont a felvettek és az elsőhelyes jelentkezők száma szerint is egyértelműen az ELTE vezet. Mindkét intézményénél jóval nagyobb, kétezer fő feletti a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) éves felvételi volumene, azonban csak 280–300-as felvételi ponthatárok mellett, ami a felvételi számokat is más megvilágításba helyezi. Ezért említem harmadikként őket. Kiemelendők még a vidéki tudományegyetemek (Debrecen, Szeged és Pécs), ahol szintén színvonalas gazdasági képzés folyik. 

Hogyan volt lehetséges az ELTE ilyen gyors és átütő fejlődése a gazdasági képzések terén? 
A történet 2015–2016 környékére nyúlik vissza. A Budapesti Műszaki Egyetem akkoriban nem szeretett volna erős gazdasági képzési oldalt, míg az ELTE vezetői éppen ennek a megvalósítására törekedtek. A két szál ekkoriban még nem ért össze, a felek semmit sem tudtak egymás szándékáról. Aztán jött egy konfliktusoktól sem mentes időszak, amelyet azóta is szinte mindenki másként értelmez, magyaráz. Egyes részleteit magam sem ismerem igazán. Úgy mondanám, hogy akkoriban a BME taszító és az ELTE szívó hatása együttesen rántott át minket – nagyjából 50 főt – az ELTE-re, ekkor alakult meg az ELTE Gazdálkodástudományi Intézet. Mindkét hatás kellett a váltáshoz, de az előbbi egyértelműen erőteljesebb volt.

Mi lehetett az oka ennek?  
Az ELTE törekvése racionális volt. A legnagyobb képzési terület a gazdasági, és ez akkoriban alig jelent meg a legnagyobb hazai egyetemen, amely nem mellesleg a gazdasági képzések összes határterületi tudományágában vezet. A gazdasági képzés egyszerűen hiányzott a palettáról. Szeretném azt hinni, hogy a BME-n is volt racionális háttere a történteknek. Gyökeresen eltérő egyetemkoncepciók lebegtek akkoriban az intézményen belül: mi egy színesebb universitast szerettünk volna, mások pedig egy profiltisztább műszaki egyetemet. Azt azért ne felejtsük el, hogy 2016-ban országosan a legintenzívebben fejlődő kar a BME GTK volt, amelynek az akkori vezetését lényegében a mai ELTE GTK vezetése adta. Eljövetelünkkel a kar a mérnökképzést kiszolgálni hivatott, visszafogott szervezet lett, 

az ELTE pedig nyert egy progresszív, tehetséges és sikeres oktatói-vezetői gárdát,

amely a nehéz időkben is együtt tudott maradni, és a korábbi sikereket túlszárnyalva erős gazdasági kart épített fel az ELTE-n. 

Jobb, hogy így alakult? 
Az ELTE-nek mindenképpen, ma már létszámban és hallgatói kiválóságban is sokat hozzáteszünk az egyetem országos vezető pozíciójához. Jó a hazai felsőoktatásnak is: meggyőződésem, hogy a BCE–ELTE versengésnek köszönhetően soha nem volt ilyen széleskörűen színvonalas a hazai gazdasági oktatás. Talán a BME-nek is jót tett, hogy visszább léphetett a műszaki egyetemi múltjához: ha legalább annyival jobb lett ott a műszaki képzés, mint amennyivel gyengébb a gazdasági, akkor ők sem jöttek ki ebből rosszul. Sok kollégámmal együtt drukkolunk annak, hogy valóban egyre erősebbé váljék a Budapesti Műszaki Egyetem, amire minden esélye meg is van.

Visszatérve a Gazdaságtudományi Karra, hogyan tovább, mik a következő célok? 
Induló helyzetünk remek, Ormos Mihály leköszönő igazgató (praktikusan az eddigi „dékán”) nagyon erős pozícióba hozta fel a csapatot. Szerintem az oktatás szervezettségét, színvonalát, technikai hátterét tekintve vezető helyen vagyunk. Ugyanakkor, mint ahogy a hirtelen megnőtt kamasznak, még bele kell erősödnünk a méreteinkbe. Ezzel kapcsolatosan még rengeteg dolgunk van: szervezetépítés, létesítményeink bővítése, a hallgatói közösség erősítése – hogy csak hármat említsek.

Az alapszakjaink iránti érdeklődés még biztosan növekedni fog, vannak tartalékaink, így már most megkezdtük az erre való felkészülést. A mesterképzéseken a kiszolgálás lesz még színvonalasabb, újabb innovációik jönnek, és erősítjük a doktori képzésünket is. Hosszabb távon pedig szeretnénk a legjobb tudományegyetemi beágyazottságú gazdasági képzőhelyet kialakítani az országban.

A szakegyetemek mellett nálunk létrejöhetne egyfajta elitkategória,

ahol a gazdasági képzés kiegészítő területeit, a pszichológiát, az informatikát, a matematikát, a társadalomtudományokat az adott szakterület legrangosabb képviselői oktatják. Így igazán széles látókörű, sokoldalú, kreatív közgazdászokat nevelhetnénk.