Asszisztensem az AI

A nagy nyelvmodellekre épülő szolgáltatások, akár akarjuk, akár nem, beépülnek életünkbe. Ami néhány évvel ezelőtt még tudományos fantasztikus regényekben létezett csak – vagyis hogy mind szélesebb körben használják a tudósok a csevegőszolgáltatások "segítőkész asszisztenseit" kutatásaik és publikációik megírásának támogatására –, mára valósággá vált.

De hogyan is működnek ezek az "asszisztensek"? Melyek a potenciális jó és rossz gyakorlatok a felhasználásuk területén, milyen előnyökkel jár és milyen veszélyeket rejt a generatív mesterséges intelligencia a bölcsészettudományi gyakorlatban? Ilyen és hasonló kérdésekre keresik a koránt sem magától értetődő válaszokat a beszélgetés résztvevői, akik maguk is aktív szerepet vállalnak generatív MI alkalmazások fejlesztésében, a számítógéptudomány, a filológia, az irodalom- és nyelvtudomány, valamint a filozófia határterületein.

A beszélgetés résztvevői Nemeskey Dávid Márk és Simonyi András nyelvtechnológus kutatók, akik MI alapú nyelvfeldolgozást oktatnak egyetemünk Informatikai Karán, valamint Palkó Gábor digitális filológus, a Digitális Örökség Nemzeti Laboratórium és a Digitális Bölcsészet Tanszék vezetője. Mindhárman tagjai annak az ELTE-n működő, a BTK és az IK oktatóiból és hallgatóiból álló kutatócsoportnak, amelynek célja a magyar nyelvre optimalizált és kutatási célokra is alkalmas nyelvmodell elkészítése. A beszélgetést Varga Zsuzsanna történész, az ELTE Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője moderálja.