Az akusztikus tükrök a denevérek érzékelési csapdái

2017.09.08.
Az akusztikus tükrök a denevérek érzékelési csapdái
Fontos természetvédelmi jelentőséggel is bírhat a hang visszaverődésével és a denevérek érzékelésével kapcsolatos új tanulmány, amely Zsebők Sándor, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék tudományos munkatársának és a németországi Max Planck Institute für Ornithologie kutatóinak közreműködésével jelent meg 2017. szeptember 8-án a rangos Science folyóiratban.

Korábbi kutatásokban kiderült, hogy a tájékozódáshoz ultrahangos echolokációt használó denevérek veleszületett módon, a vízfelületeket azok akusztikus sajátosságai alapján ismerik fel. Ugyanis a víz felszínére érkező hanghullámok, amennyiben azt a denevérek repülés közben a vízfelszínhez képest hegyesszögben közelítik meg, túlnyomórészt nem az állat felé verődnek vissza, hanem tőlük távolabb. Ezért a vízfelszínt akusztikus tükörnek is tekinthetjük. Mivel a természetben ez az egyetlen kiterjedt vízszintes sima felület, a hangvisszaverődés jelensége egyértelműen segíti a szomjas denevéreket a víz megtalálásában. Ehhez kapcsolódó érdekes jelenség, hogy bármely ember alkotta vízszintes sima felszínről a denevérek inni próbálnak, hiszen az ilyen tereptárgyak megjelenése evolúciós léptékben újkeletű, melyhez az állatok még nem tudtak alkalmazkodni.

Az új tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogy függőleges akusztikus tükrök közelében a denevérek hogyan viselkednek,

hiszen ilyen tárgyakat nagy mennyiségben készít az ember, gondoljunk például az ablaküvegekre. A laborvizsgákatok során azt tapasztalták, hogy a denevérek a függőleges sima felületeknek nekirepülnek. A videó és hangelemzés során arra jutottak a szakemberek, hogy a felülethez kis szögben érkező denevérek megtévesztő módon olyan nyílásként érzékelték a függőleges sima felszínt, amelyen át kijuthatnak a kísérleti szobából. Szintén megfigyelték, hogy nemcsak a visszhang hiánya, hanem a sima felületekről merőlegesen, az állat felé visszaverődő hanghullámok orientációja is befolyásolja a denevérek döntését egy adott szituációban. A kutatók terepi vizsgálatok során több denevérfaj esetén is azt tapasztalták, hogy a függőleges sima felületeknek a természetben is nekirepülnek az állatok, így egy általános jelenségről van szó.

A tanulmány a számos emberi környezetátalakító tevékenység mellett egy újabb veszélyforrásra hívja fel a figyelmet: a denevérek tájékozódását becsapó felületek használatára. Ahogyan a fényszennyezés jelentősen befolyásolja számos gerinctelen és gerinces faj életét, az akusztikus tükrök az echolokációt használó denevérek számára lehetnek veszélyesek mind a vízfelszín imitációja, mind az ütközéskor történő sérülés miatt. A tanulmány szerzői felhívják a figyelmet, hogy a denevérek ablaküveggel való ütközése sokkal gyakoribb lehet, mint eddig gondolták, ezért szervezett adatgyűjtést sürgetnek.