Az Alaptörvény és a történeti alkotmány
Az Alaptörvény és a történeti alkotmány kapcsolatáról rendeztek kerekasztal-beszélgetést 2012. február 29-én az ELTE jogi karán Balogh Elemér alkotmánybíró, Kukorelli István volt alkotmánybíró, és Mezey Barna, az ELTE rektora, jögtörténész részvételével.
Magyarország elmúlt húszéves történelmének egyik legjelentősebb változásaként értékelhető az Alaptörvény 2012. január 1-i hatályba lépése. A 2012. február 29-én az ELTE ÁJK-n rendezett kerekasztal-beszélgetés fő témája ehhez kapcsolódóan az Alaptörvény és a történeti alkotmány viszonya volt: mit tekinthetünk történeti alkotmánynak, mi a lényege, hol van a történeti alkotmány kezdete és vége, mit jelent az Alaptörvényben a „felfüggesztés” kifejezés, valamint a történeti alkotmány részeként értelmezhető-e az 1949/89-es alkotmány.
A felmerült kérdések megválaszolására, a fogalmak tisztázására dr. Balogh Elemér alkotmánybíró, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Kukorelli István volt alkotmánybíró, a győri Széchenyi István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára és dr. Mezey Barna tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE rektora vállalkozott.
„A tudományos irodalomban körülbelül a 18. századtól élt a konstitúció (alkotmány) kifejezés, 1791-ben pedig már a törvényekben is felbukkant. Habár nagyjából 1848-ig vita tárgya volt, hogy pontosan mit is kell a fogalom alatt érteni, többé-kevésbé a sarkalatos jogok témakörét fedi le” – magyarázta Mezey Barna. A rektor a kartális (írott) és a történeti (íratlan) alkotmány viszonya kapcsán megjegyezte: a kartális alkotmány létrejötte teremti meg visszamenőleg a történeti alkotmányt, így a két fogalom egyszerre bukkan fel, a mostani Alaptörvényben pedig – úgy tűnik – a történeti és a kartális alkotmány találkozik egymással. Mezey Barna Egyed István 1943-as, A mi alkotmányunk című munkáját idézve hozzátette: a történeti alkotmány nem írott, hanem történeti alkotmány, vagyis ez az alkotmányforma a szó szoros értelmében megfoghatatlan; a történeti alkotmány tételei nemzedékről nemzedékre szállva maradtak fenn, rendszerbe foglalásuk éppen ezért nem csekély feladat.
Balogh Elemér úgy vélte: a történeti alkotmány tulajdonképpen jogi kultúra, a kartális alkotmánnyal pedig egy nemzet reflektáltan néz szembe a maga közjogi struktúrájával. „A kartális alkotmány tömörített fájlba rendezi össze azokat a kardinális szabályokat, amelyek megrajzolják az adott ország jogrendszerének kontúrját”. Kukorelli István a kérdés kapcsán kitért arra, hogy az 1848-as március-áprilisi törvények a kartális alkotmányokhoz hasonlóak, ám a 19. század végén, a 20. században megerősödik a történeti alkotmány-szemlélet, így megkérdőjeleződik az 1848-as törvények kartális alkotmány volta. Az 1940-es évektől egyre bizonytalanabb, hogy mi tartozik a történeti alkotmány körébe – például az Aranybulla, az 1848-as törvények igen –, a körvonala ezért tudományosan nehezen meghatározható.
Mezey Barna a jogfolytonosság fogalma kapcsán hangsúlyozta: a történeti alkotmány leglényegesebb eleme az egymásra épülés, az egymásból építkezés. A kartális alkotmány valamilyen nagy politikai robbanás következtében születik meg (például rendszerváltás, diktatúrák kezdete), tetten érhető benne a politikai győzelem érvényesítése, ezért mindig az aktuális politikai erő képére formálódik. Ebből következően – mint mondta – a kartális alkotmány magában hordozza a közmegegyezés hiányát, míg ezzel szemben a történeti alkotmány egyik legmeghatározóbb eleme, értéke – és emiatt tud jogfolytonos lenni – a konszenzus, amely megtalálható az alkotmány alaptételében.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői arra a kérdésre, hogy mikortól meddig terjed a történeti alkotmány hatálya, igen eltérő válaszokat adtak annak függvényében, hogy hogyan értelmezték az Alaptörvény „Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését” passzusát. Balogh Elemér szerint bár a magyar közjogi tradíció szerint Szent Istvántól datálódik, a történeti alkotmánynak dátumszerűen nincs kezdete. Hozzátette: 1949 augusztusát követően egzaktabb közjogi norma került a középpontba, az idézett mondat azonban most „feladta a leckét”. Az alkotmánybíró szerint ugyanis ez a mondat azt a közjogi kultúrát fogalmazza meg, amely a „történeti alkotmány nemes vonásait hivatott rögzíteni, azt a folytonosságot, amely a történelemben a modernizáló aktusokhoz kapcsolódik”.
Kukorelli István úgy vélte, az alkotmány egyértelműen összefügg az államalapítással, a végét meghatározni azonban nehezebb kérdés. Véleménye szerint történeti alkotmánnyal 1949-ig lehet számolni, a „fonalat pedig az 1989-es alkotmány vette vissza”. Hangsúlyozta: kérdés az, hogy az Alaptörvény hatályba léptette-e a történeti alkotmányt – abból kiindulva, hogy 1949-ben volt egy lezárt diktatórikus alkotmány. A válasz – mint mondta – talán inkább igen, mint nem, hiszen vívmányokról van szó az Alaptörvényben.
Mezey Barna szerint – némiképp csatlakozva Balogh Elemérhez – a történeti alkotmánynak hamarabb van a kezdete Szent Istvánnál. „Nincs sok forrásunk az államalapítás előtti időkből, ezért kedvelik Szent Istvánt mint kezdetet, csakhogy az ősiség törvényét például az őt megelőző korszakból, az ősi magyar alkotmányból emelték át, amely 1848-ig meghatározta a magánjog alapjait” – fejtette ki. A „felfüggesztés” kifejezés kapcsán ismét a jogfolytonosság kérdéskörét említette: a történeti alkotmány, melyet szüneteltettek a diktatúrák, most éli tovább az életét. Hozzátette: egyértelmű, hogy az Alaptörvény rendelkezéseit alárendeli a történeti alkotmánynak, melynek voltaképpen megragadhatatlan keretei vannak.
A beszélgetés egyik legfontosabb kérdéseként vetődött fel, hogy az Alaptörvény része-e a történeti alkotmánynak. Kukorelli István az Alaptörvény záró mondatára – mely szerint a törvényhozók megalkották Magyarország első egységes alkotmányát – hivatkozva úgy vélte: az Alaptörvény klasszikus európai értelemben vett kartális alkotmány. „A kérdésre válaszolva pedig: az indoklásból egyértelműen kiderül, hogy az Alaptörvény a történeti alkotmány részeként tekinti magát” – foglalta össze. Mezey Barna, egyetértve Kukorelli Istvánnal, azt mondta: az Alaptörvény része a történeti alkotmánynak, és az sem kizárt, hogy egy kartális alkotmány beleágyazódjon a történeti alkotmányba. Hozzátette: 1945 és 1989 között is volt államélet, sőt voltak olyan értékek, amelyeket sikerült átmenteni még az 1945 előtti érából és konzerválni későbbi időszakokra – ezeket el lehet ítélni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni. Balogh Elemér összegzésként kiemelte: a kartális alkotmány megfogható, míg a történeti alkotmányt nem lehet megmutatni. Mint mondta: „a kettő ütköztetése is feloldható, hiszen nem ekvivalens fogalmak, éppen ezért jól összebékíthetők. Az sem véletlen, hogy ez az új alkotmány az Alaptörvény nevet kapta: valószínűleg azt akarták kidomborítani az alkotók, hogy habár kartális alkotmánynak tekinthető, az elnevezésen keresztül visszahajol a történeti tradíciókhoz” – összegezte az alkotmánybíró.