Az alternatív gazdálkodás paradoxona
Magyarországon 2010 körül indultak hódító útjukra az alternatív élelmiszerhálózatok (pl. dobozközösségek, bevásárlóközösségek). Ezek egyik formája a közösségi mezőgazdálkodás, ahol a termelők a regisztrált tagok számához igazítják a termelést a szerződött szezon alatt, a szüretelt terményeket pedig heti rendszerességgel elszállítják a tagok lakóhelyéhez közeli átadási pontokra. Korábbi cikkünkből kiderül, mekkora előnnyel jár ez mindkét fél számára, hiszen a vásárlók jó minőségű, helyi árut kapnak, a gazdának pedig kiszámíthatóságot jelent a vásárlók állandósága, miközben kockázataikat megoszthatják a fogyasztókkal. Azt azonban eddig senki nem vizsgálta, az új berendezkedési forma hogyan helyezi nyomás alá a kistermelőket..
Birtalan Liliána, az ELTE PPK doktorandusza és munkatársai a BMC Public Health-ben megjelent cikkükkel a régióban elsőként tették témává és hívták fel a figyelmet az ágazat sürgető problémáira. Kutatásaik során három olyan problémakört azonosítottak, amelyek kiemelt stresszforrást jelentenek a gazdálkodók számára: ezek az autonómia kérdésköre, a termények közvetlen átadásának alkalmai és a társas kapcsolatok.
Azáltal, hogy a gazdák függetlenedtek a nagyobb piaci rendszerektől és a saját, a fenntarthatóságról és az egészséges életmódról alkotott elképzeléseiket helyezhetik előtérbe a termelés során, egyúttal
minden gazdálkodási mechanizmust maguknak kell definiálniuk
(pl. hányféle és milyen terményt termesztenek, milyen biotermelési eljárásokat alkalmaznak). Az optimális döntés kikísérletezése pedig számos magánéleti és anyagi problémához vezethet. A közösségi mezőgazdálkodásban, úgy tűnik, nem elég „csak” jól gyakorolni a szakmát. A vizsgálat résztvevői közül többen kiemelték, hogy munkakörük túlnyúlik az egészséges termények megtermelésén, betakarításán és elszállításán: a közösség tagjait folyamatosan informálni és tanítani is kell.
A gazdálkodók többsége nyomásként éli meg, hogy hétről hétre megfelelő mennyiségű és minőségű terménnyel kell megtöltenie a dobozokat. A termelők számára ugyanis óriási jelentőséggel bír, hogy a fogyasztóktól milyen visszajelzéseket kapnak, hiszen ez összekapcsolódik a munkájukról, szaktudásukról alkotott véleménnyel is. Így egy negatív visszajelzés is akár napokra leronthatja a motivációjukat és érzelmi állapotukat.
Az alternatív gazdálkodási forma jelentős változást okozhat a gazdálkodók társas kapcsolataiban is.
A gazdáknak maguknak kell közösséggé alakítani a fogyasztókat,
ami szintén a képzettségükön túlmutató képességeket és készségeket igényel részükről.
Az interjúk elemzésekor láthatóvá vált az is, hogy a városi, magasan iskolázott tagokkal folyó napi kommunikáció után sokan nehezen élik meg a váltást, amikor visszatérnek közvetlen kis közösségükbe. „Aki a napja nagy részét azzal tölti, hogy egy csoport megbecsült tagjaként értelmiségi embereknek ad tanácsot élelmiszerekkel kapcsolatban, annak nehéz befogadnia azt, hogy az a helyi közösség, ahol a termelését folytatja, szinte tudomást sem vesz róla vagy megkérdőjelezi a közösségi-bio-munkáját” – mutat rá Birtalan Liliána. Nincs arra ugyanis modell, hogyan tudják megtalálni a gazdálkodók a munka és a család közötti egyensúlyt, miközben előbbi óriási terheket ró rájuk az alap tevékenységen túlmenően is.
A közösségi mezőgazdálkodás fenntartásához és sikeres működtetéséhez nélkülözhetetlen a termelők stabil motivációja és mentális jólléte, amelyekkel mihamarabb foglalkozni kell, hogy csökkenthető legyen például a pályaelhagyás. Mint a kutatócsoport rámutatott, a gazdálkodók nehézségei elsősorban abból adódnak, hogy
a közösségi mezőgazdálkodási feladatok több különböző szerepkört követelnek meg:
a termelők egyszerre mezőgazdasági szakemberek, közösségszervezők, csoportvezetők, oktatók, vállalkozók és szolgáltatók.
Az ezekhez szükséges, szerteágazó tudással vagy képességekkel pedig a biotermelők többsége nem rendelkezik. A kutatók úgy látják, hogy ezért szükség lenne speciális készségfejlesztő programok indítására, valamint a gazdálkodók közötti szakmai csereprogramok bevezetésére, ahol a közösségi mezőgazdálkodásban megkövetelt folyamat-kezeléseket egymástól elsajátíthatják.
Forrás: ELTE PPK