Az ELTE célja a nemzetköziesítés

Németországban és a Vatikánban is dolgozott diplomataként. Mi a közös egy nagykövet és egy nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettes munkájában?
Mindkét esetben a hazámat képviselem, és külföldi partnerekkel végzem munkám jelentős részét. Feladattól függően Magyarországot, illetve az ELTE-t kell különböző helyzetekben megismertetni, minél kedvezőbb versenypozíciókat kialakítani számukra. Nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettesként a cél egyértelműen az, hogy olyan nagy nemzetközi egyetemi hálózatokban, ahol a világ legjelentősebb, legszínvonalasabb, legismertebb egyetemei vesznek részt, pozitívan ítéljenek meg minket és eredményes együttműködésre lehessen őket rávenni. Alapvetően tehát van közösség a két feladat célját tekintve, habár a feladatkörök érdemben különböznek.

Nemzetközi rektorhelyettesként mit tekint majd kiemelt feladatának?
A 21. században a magyar felsőoktatás lehetőségeit tekintve stratégiai létkérdés, hogy az intézmények mennyire tudják elmélyíteni, intenzívvé tenni nemzetközi kapcsolataikat. Az ELTE középtávú programjának egyik célja a nemzetköziesítés, tehát közös képzések és közös finanszírozású kutatási projektek kialakítása – ez nemcsak szakmailag, hanem az anyagi szempontokat is szem előtt tartva kulcsfontosságú kérdéssé vált.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy a diplomáciai pályán a lehető legnagyobb lehetőségeket kapta meg, fő hivatása mégis mindig a tudományos kutatás, az egyetemi oktatás maradt. Miért áll közelebb Önhöz az oktatói-kutatói munka?
1970-ben léptem be az ELTE kapuján és gyakorlatilag azóta az egyetem polgára vagyok; nekem mindig az oktatás-kutatás volt az első számú hivatásom. Történészként és oktatóként a legnagyobb öröm, hogy folyamatosan újabb és újabb generációkkal találkozhatok, együtt gondolkodhatok velük és megvitathatjuk a magyar történelem, különösen a 19. század alapkérdéseit. Ezek ugyanis olyan értékeket és alapelveket tartalmaznak, melyek előre tekintve is örök érvényű emberi, morális, politikai és filozófiai problémákat vetnek fel. Ilyen értelemben hatalmas élmény és egyben felelősség is az egymást követő generációk mentalitását, gondolkodását és világnézetét alakítani.

Mennyire tudja összeegyeztetni a rektorhelyettesi és az oktató-kutatói feladatait?
Speciális helyzetben vagyok, hiszen a rektorhelyettesi feladatok jelentőségében és időigényességében is döntő részét fogják kitölteni a napi húszórás munkaidőmnek. Ennek fényében azt hiszem a következő két év nem lesz a tudományos munkásságom legtermékenyebb időszaka. A rektorhelyettesség mellett a tanszéki, oktatói feladatokat, a doktori program kapcsán adódó feladatokat igyekszem a legjobban ellátni – ebben a kontextusban gondolhatok arra, hogy tudományos munkát is végzek majd. A már említett oktatási programunk kifuttatása mindenképpen jelentős feladat, hiszen abban saját magam is írok tanulmányokat; azt hiszem, ha ezt megfelelően megoldom, akkor már nem lehetek elégedetlen.

Az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetőjeként milyen kutatási témákban vesz részt?
A Vatikánból való visszatérésemet követően, 2009-ben vettem át az elődömtől, az időközben sajnos elhunyt Gergely Jenőtől a magyar parlamentarizmus, valamint a magyar pártok történetét kutató akadémiai, kihelyezett egyetemi kutatócsoportot, amely egy rendkívül jelentős tudományos vállalkozás volt. A projekt időközben befejeződött, így jelenleg egy háromfős csapattal, illetve doktoranduszhallgatónkkal dolgozom együtt; a magyar politikai kultúra alakulását vizsgáljuk a 19. században, a társadalom-állam viszonyának perspektívájából. Nagyon fontosnak tartom a kutatás-oktatásban, hogy a magyarországi, a speciális magyar történelmi jelenségek, kérdések vizsgálatánál az egyetemes hátteret is pontosan megvilágítsuk, hiszen az egész történelem a kölcsönhatások rendszerén alapul. A magyar történelem is egy egyetemes folyamat részét képezi, szervesen beépül abba, és ha nem látjuk pontosan ezt a kontextust, az egyetemes hátteret, akkor a magyar történelmet sem ismerhetjük alaposan.

Milyen jelentős kutatások folynak a Tanszéken?
Számos kutatás folyik a tanszéken, hiszen a doktori programunk is olyan csomópontok körül lett kidolgozva, mely a munkatársak, a tanszéki kollégák egyéni kutatásaihoz, feladatköréhez illeszkedik. Ilyen jelentős témakör az egyháztörténetet kutató doktori program. Mivel a 19. századot kutatom és tanítom, a 20. század dominanciája mellett egyre több, jelentős 19. századi egyháztörténeti kérdés is felkerül a doktoranduszok vállalt témái közé. Emellett meghatározó társadalomtörténeti, társadalom- és mentalitástörténeti, eszmetörténeti, külpolitikai és gazdaságtörténeti kérdések szerepelnek a programban. Lényegében a magyar fejlődés, illetve a 19–20. századi magyar történelem átfogó, komplex vizsgálata zajlik a tanszéki, valamint a doktori program keretei között.