Az ELTE örökségéből: Nero aranya
Nero (Kr.u. 54–68) uralkodásának idején, Kr.u. 64-ben 9 napon keresztül égett Róma, a tűzben a város kétharmada a lángok martalékává vált. Az újjáépítés, a keleten folytatott hadjárat, a császár pazarló életmódja rengeteg pénzt emésztett fel, ezért Nero drasztikus, ám jól ismert módszerhez nyúlt. Rontotta az arany súlyát 2%-kal 1/45 római fontra (7,39 g), továbbá a denarius súlyát 1/96 fontra (3,4 g), és annak ezüsttartalmát 93,5%-ra – magyarázza Juhász Lajos, az ELTE Régészettudományi Intézet adjunktusa.
Az ELTE Éremtárában található aureus már a reform után készült az új, redukált pénzlábon. A pénzrontásról a kortárs id. Plinius is hírt ad, aki életét egy másik híres esemény, a Vezúv kitörése során vesztette el Kr.u. 79-ben, amely Pompeiit és Herculaneumot is maga alá temette. "Később egy font aranyból 40 denariust (valójában aureust) verettek, a császárok pedig egyre csökkentették a súlyát, míg legutóbb Nero már 45-öt veretett belőle" – írta Plinius (Gesztelyi Tamás fordítása).
A hátlapon szereplő Juppiter Custost, azaz a főisten őrző szerepét többféleképpen lehet értelmezni. 64-ben történt ugyanis a nagy római tűzvész, egy évre rá pedig C. Calpurnius Piso összeesküvése. A császár mindkettőt túlélte, amelyben a védelmező Juppiternek kiemelt szerepe volt, mivel tőle függött a mindenkori uralkodó hatalma. Ezt támasztja alá, hogy Juppiter Custosnak később Domitianus emelt templomot a Capitoliumon, amelyet 69-ben Vitellius ostromolt, és amely elől a későbbi császár csak hajszálhíján menekült meg.