Az emberi viselkedés evolúciója

A résztvevőket Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ vezetője köszöntötte, majd Borhy László rektor, az Alumni Alapítvány elnöke mutatta be a professzor pályafutásának fontosabb mérföldköveit, az ELTE-s tanulmányoktól kezdve az Etológia tanszék megalapításán és az első sikeres publikációkon át a tudományos ismeretterjesztő és szépirodalmi művek megjelentetéséig és a Széchenyi-díjig.

Bevezetésként Csányi Vilmos óva intette hallgatóságát attól, hogy a laudáció sugallatára a kutatói pályát kizárólag sikerek sorozataként értelmezzék. Felidézte a kezdeti nehézségeket, a vegyész végzettségűként tapasztalt szkepticizmust az ELTE akkori biológusai részéről, illetve a hazai és nemzetközi tudományos közösség fenntartásait a halakkal, majd kutyákkal folytatott etológiai kutatásokkal kapcsolatban.

A fordulat a 2000-es években jött el, amikor Topál József és fiatal kollegái egy kutatás során kiderítették, hogy a kutyák a gyermekekhez hasonlóan felfogják, ha valaki tanítani szeretné őket, a farkasok azonban nem. A lelkes kutatócsoport ragaszkodott hozzá, hogy a közleményt egyenesen a Science folyóiratnak küldjék meg, amely nagy meglepetésre elküldte egy munkatársát Budapestre, hogy személyesen győződjön meg a kutatás hitelességéről. A világ vezető természettudományi folyóirata végül 2009 augusztusában nemcsak hogy változtatás nélkül publikálta a közleményt, de egy négy oldalas mellékletben (képünkön)  méltatta az Etológia Tanszék munkáját azzal a felütéssel, hogy

"Budapesten megalapították az etológia szakterület egy új ágát, a kognitív etológiát."

A Science cikk kikövezte a további kutatásokhoz és publikációkhoz vezető utat: 2009 szeptemberében az Advances in the study of behavior folyóiratban jelent meg a tanszék munkáit összefoglaló tanulmány. Előadásában Csányi Vilmos köszönetet mondott a szerzőknek, akik a kezdeti bizonytalanságok ellenére kitartottak mellette, és ma már mindannyian a szakterület elismert kutatói. "Topál József, Miklósi Ádám, Gácsi Márta, Dóka Antal, Pongrácz Péter, Kubinyi Enikő, Virányi Zsófia támogatása és segítsége nélkül nem állhatnék itt önök előtt" – fogalmazott.

A Science 2009. augusztus 28-i cikke

Csányi adatszintetizáló humánetológiai kutatásaihoz a Niko Tinbergen által lefektetett elméletet vette alapul, vagyis hogy bármilyen élőlény működésének megértéséhez nem elég a pillanatnyi viselkedést tanulmányozni, figyelmet kell szentelni annak az evolúciós folyamatnak is, amelynek során a jelen helyzet kialakult.

A tudományos konszenzus szerint az ember az Ausztralopitekusztól származik. A csoport nagyjából 4 millió éven át folytatott gyűjtögető életmódot, majd körülbelül 2 millió évvel ezelőtt az addig 400 köbcentiméteres agymérete evolúciós értelemben rövid idő (200-300 ezer év) alatt megduplázódott, létrehozva a felegyenesedett embert (homo erectus). 

A homo erectus esetében

az agyméret növekedését az állatvilágban ma is megfigyelhető zsákmányrablás tehette lehetővé,

ehhez viszont a csoport tagjainak magas szintű, úgynevezett kiegészítő együttműködést kellett folytatniuk, amelynek része, hogy autonóm vezetőként fogadják el egyik társukat, illetve hogy ha a zsákmányrablás során a csoport egyik tagja sérülést szenved, akkor társai a jövőben megosztják vele a zsákmányt, így biztosítva életben maradását. Ezzel szemben a magányos ragadozók (akkoriban például a kardfogú tigris), ha azzal szembesülnek, hogy más fajok próbálják elrabolni az elejtett prédájukat, inkább veszni hagyják a zsákmányt, minthogy vállalják egy sérülés kockázatát, hiszen a sérüléssel a vadászatra való képességüket veszítenék el, ez pedig végső soron a pusztulásukhoz vezetne.

A zsákmányrablás tehát a homo erectus esetében átalakította az egyedek közti viszonyokat, létrehozta az érzelmi tartományt, megjelent egyfajta (nem vallásos értelemben vett) spiritualitás, a „része vagyunk az univerzumnak” gondolata. A homo erectusnál már megjelent a kölcsönös gyermekgondozás is, ma pedig kizárólag az ember és a kutya képes új szülőt elfogadni, ha a vér szerinti szülővel valami történik.

A kutya és az ember viselkedésének analógiái közé tartozik emellett az absztrakciós képesség, a referenciális kommunikáció, a szociális vonzódás, az imitáció vagy mintakövetés, a tanítás elfogadása és a szabálykövetés képessége is. Egy jól képzett kutya 90-100 féle kifejezést megért, az Etológia Tanszék MRI-vizsgálatai pedig rámutattak, hogy a kutyák nem csak az intonációt, hanem magukat a szavakat és a bennük levő hangokat is képesek érzékelni.

A kutyák tulajdonságai a háziasítás során folyamatosan az ember irányába mozdultak el.

Bár az agyuk mérete mindössze 50 gramm (szemben az ember 1400 grammos agyával), a legfejlettebb fajták (jellemzően a border collie-k és német juhászok) egyes egyedei ma már 2-300 tárgy nevét tudják megjegyezni, sőt, képesek a számukra eddig ismeretlen tárgyakat és az azokra utaló szavakat a fejükben összekapcsolni, ezzel kognitív képességeiket tekintve gyakorlatilag egy 3 éves gyermek szintjén állnak. Nyilván nem fognak filozófiai értekezéseket folytatni, azonban a fejlődés előrehaladtával náluk is megjelenhet egyfajta beszédszerű kommunikáció – mondta Csányi Vilmos.

A homo erectus által alakított, egymást szerető, vezetőt választó közösségekben tehát erős belső kommunikáció alakult ki, amely megágyazott a nyelvek megjelenésének. A nyelv azonban nem csak kommunikációs eszköz, de lehetővé teszi az információátadást, a hiedelmek továbbadását, a hit pedig erős összetartó erőt, érzelmi stabilitást jelent egy közösség számára. A nyelvhasználat tette lehetővé a közösség boldogulására kitalált elképzelések, koncepciók megosztását, megvitatását és továbbörökítését is, a hiedelmekre való nyitottság pedig elhozta a kommunikátorok megjelenését.

A közös hiedelmek vezettek el a absztrakt közösségek megjelenéséhez. A halászó-vadászó csoportokkal szemben (ahol a csoport tagjai személyesen ismerték egymást), a modern társadalom több milliós közösségeinek (országok, nemzetek) tagjai között nincs személyes kapcsolat, mégis bizonyos tulajdonságok (pl. nyelvhasználat) alapján a közösség tagjaként tekintenek egymásra.

A modern kor absztrakt társadalmai az információátadás legújabb formáinak (számítógép, telefon, internet) köszönhetően egyre gyorsuló ütemben változnak, ez pedig Csányi Vilmos szerint számos, a mai napig megoldatlan problémát hordoz magában.

A felduzzadt populáció feléli a bolygó erőforrásait,

az emberiség élelmezését biztosító agrárszektor sorsa a katasztrófák, a kórokozók és a klímaváltozás miatt bizonytalanná vált, a technológia által megsokszorozott erejű propaganda lehetetlenné teszi a téves vagy nem működő elképzelések, hiedelmek kiszelektálását. A megtermelt javak nagy része már nem az önfenntartást, hanem a vágyak kielégítését szolgálja, a javak elosztása a társadalmi verseny miatt egyenlőtlenné vált.

Csányi Vilmos szerint az ember genetikailag úgy fejlődött, hogy térben csak a közvetlen környezetét, időben pedig néhány hónapos intervallumot tud figyelembe venni. Ami azonban nem megy genetikával, az menni fog a kultúrával – hangsúlyozta, majd figyelmeztetett: a bolygó sorsa mostanában dől el.

Az előadás teljes egészében visszanézhető az ELTE Youtube-csatornáján.