Az Erzsébet-kultusz nyomában

Minek a hatására jelentkezett történelem szakra?
Az általános iskolai osztályunk azon utolsó évfolyamok egyike volt, akiket ugyan még kisdobossá avattak, azonban úttörők már nem lettünk. A politika nem érdekelt. A rendszerváltás időszakának eseményeiből a Ceaușescu-diktatúra megdöntése bennünk, gyermekekben izgalmat, sőt sokkal inkább félelmet és borzongást keltett. Ugyanezt éreztük a Ceaușescu-házaspár kivégzésekor is. Említhetném Nagy Imre és társai újratemetését, természetesen erről is hallottunk, bár a megtörtént események jelentőségével nem voltunk teljesen tisztában. A hétköznapok szintjén inkább csak bizonyos ünnepek „csendes” kiiktatása vált nyilvánvalóvá számunkra az évek során vagy a szimbolikus területfoglalás tekintetében a fontosabb közterületek átnevezése, illetve egyes szobrok észrevétlen eltávolítása. Az elhallgatás más tekintetben is megnyilvánult: már egyetemistaként tudatosodott bennem, hogy a Hanák Péter visszaemlékezéseiben lejegyzett Zsinagóga is a mi utcánkban állt (lebontása előtt). Olvasmányaim kiválasztásában már kisgyermekként is jelentős szerepet játszott az Osztrák–Magyar Monarchia szeretete. Öntudatlanul és kimondatlanul is a dualista világ vonzásában éltem, ahol az olvasott mesékből „valós történetek” kerekedtek, amelyek egyébiránt valószínűleg éppen a meseszerűségükkel ragadtak meg. Később történészi-kutatói ambíciókkal, levéltári érdeklődéssel érkeztem az egyetemre, ugyanis megalapozott választ szerettem volna kapni azokra a kérdésekre, amelyek az Osztrák–Magyar Monarchia történetét illetően megfogalmazódtak bennem.

Mennyiben tud támaszkodni jelenlegi kutatásai során a muzeológia és a levéltár szakokon szerzett (kutatásmódszertani) ismeretekre?
Erre talán egy, a kérdést számos vonatkozásban megvilágító példát említenék. Napjainkban a Budai Vár tervezett funkcióváltása következtében ismét az érdeklődés középpontjába került az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum története. Ezt – tekintettel a szórványos, és sok esetben hiányos forrásadottságokra – hatévnyi kutatás után sikerült feltárnom. A munka során elengedhetetlennek bizonyultak a történelem mellett a muzeológia és a levéltár szakon szerzett ismeretek. Ahhoz ugyanis, hogy az eredeti regisztratúra jellegű iratanyagok részleges megsemmisülését követően másodlagos források feltárásával rekonstruálhassuk az intézmény történetét, mindhárom gyűjteménytípusban szerzett jártasságomra szükség volt. Végül e kérdés feldolgozása szolgáltatta a levéltár szakon benyújtott diplomamunkám témáját is. Levéltárosi szemlélet hiányában nem sikerült volna a valamennyi gyűjteménytípusra kiterjedő forrásfeltárás, muzeológusi képzettség nélkül a múzeumtörténeti vonatkozások kidolgozása, míg mindezek összegzéséhez, illetve a kérdéskör kultusztörténeti aspektusba ágyazódásának vizsgálatához a történészi nézőpontra volt szükség. Meggyőződésem, hogy a kutatásaimat illetően végtelenül előnyös helyzetben vagyok e „párosításokkal”. A téma feltárása a tárgyi anyag kellő ismerete nélkül lehetetlen lenne. Erre igyekszem felhívni a hallgatóim figyelmét is, hangsúlyozva, hogy a közgyűjteményi kutatásokon belül a mérleg nyelve nem billenhet a könyvtár oldalára, szükség van ugyanis a levéltári források és a múzeumokban elhelyezett tárgyak feltárására is.

A diplomám megszerzését követően az Egyetemi Levéltár részeként működő Muzeális Gyűjteményben kezdtem el dolgozni, muzeológus-levéltárosként. Az intézmény tudományos profiljába illeszkedő peregrináció kutatásba is bekapcsolódva olyan tapasztalatokat szereztem a források feltárásának tekintetében, amelyekre munkámban máig támaszkodhatok.

Mikor döntött úgy, hogy Erzsébet királynéval, illetve az ő magyarországi kultuszával szeretne foglalkozni?
A döntés két érdekes tényezőre vezethető vissza. Egyfelől az Erzsébettel való első „emlékezetes” találkozásomra, ami a rendszerváltás időszakában (hosszú idő után) újra levetített Sissi-trilógiához kötődik. Ennek következtében az egész általános iskolás osztályom élénk érdeklődést mutatott Osztrák–Magyar Monarchia időszaka iránt. Ferenc Józseffel egészen más aspektusban találkoztunk korábbi tanulmányaink során vagy az iskolai ünnepségeken, ahol az uralkodó személye mellett a teljes Habsburg-család negatív konstellációban jelent meg. Ezt követően a családi könyvtár biztosított ideális teret, hiszen levehettem a polcról többek között Gerő András ikonikussá vált Ferenc József, a magyarok királya című könyvét, ami meghatározó olvasmányélmény volt további pályám tekintetében. Máig elgondolkozom azon, hogy tizenévesként vajon mennyit értettem meg a kötetből... A szűkebb témaválasztás egyértelműen Gerő tanár úr személyéhez kötődik. Az ő javaslatára kezdtem Erzsébet királyné magyarországi kultuszával foglalkozni, noha eleinte meg voltam győződve arról, hogy e kérdéskörről szinte már mindent tudunk, s talán nem lehet róla újat mondani, még egy szakdolgozat keretében sem...

Tévedésem hamar nyilvánvalóvá vált, s a későbbi munka során épp az anyagbőség jelentette a legnagyobb nehézséget. Végül csupán egyetlen részkérdésre, a szimbolikus térhasználati aspektusra fókuszáltam, amelyhez meglepő módon egy, a Horthy-korszak jellegzetességeit bemutató szeminárium adott ihletet: a kurzuson az irredenta kultusz szimbolikus térhasználati elemeit kellett megvizsgálnom. A Zeidler Miklóssal az Országos Széchényi Könyvtárban folytatott későbbi beszélgetések rendkívül inspirálóan hatottak, s irányt mutattak a történeti kultuszok kutatásának módszertani, illetve gyakorlati vonatkozásaihoz kapcsolódóan. Ő a mindennapi, intenzív kutatás fontosságára hívta fel a figyelmemet, továbbá az apró részletekre is kiterjedő forrásfeltárásra.

Vannak olyan Erzsébettel kapcsolatos információk, toposzok amelyek még korrekcióra szorulnak?
A legérdekesebb mozzanat talán Erzsébet utolsó, 1868-as szülése, amellyel már hosszabb ideje foglalkozom. Az osztrák szakirodalomban egyértelműen negatív előjelet kapott Ferenc József feleségének döntése, mely szerint Magyarországon kívánt életet adni legfiatalabb gyermekének. Ebből egyébként magyar részről sikerült egy pozitív, politikailag is „hasznosítható”, illetve a kormány számára örömteli, ünnepségsorozatokkal tarkított eseményt „kreálni”. Ez Erzsébet korabeli megítélése kapcsán természetesen bizonyos mértékű fordulathoz is vezetett, az uralkodó feleségének magyarokkal szemben támasztott lojalitását bizonyította. Azonban szem előtt kell tartanunk azt, hogy Erzsébet esetében a döntést személyes indíttatás motiválta. Ez a politikai közegben kedvező megközelítést kapott, amelyben vélhetőleg Andrássy Gyulának is kulcsszerepe volt. Az uralkodóné döntését sikerült a magyarsághoz, az ország népének szeretetéhez köthető elhatározásként láttatni. Ezzel ellentétben úgy vélem, hogy

Erzsébetet leginkább az anyósától való távolság és a korábbi kiszolgáltatott helyzetével kapcsolatos rossz tapasztalatok ösztönözték arra, hogy szülésének helyszínéül Magyarországot válassza.

Döntése tehát egyértelműen intim szférájának védelmére irányult, szem előtt tartva személyes igényeit is. Mindezt alátámasztja legkedvesebb lánytestvérének, Mária nápolyi exkirálynénak Magyarországra invitálása is, aki egyébként a szülés során is jelen volt. Az esemény részleteit Ferenc József anyjának írt leveléből ismerjük, noha ő maga is csak elmondásokra támaszkodhatott, tekintettel arra, hogy a szülés időpontjában nem tartózkodott Budán, csak Mária Valéria világra jötte után érkezett. Az uralkodói levélből kiderül többek között az is, hogy a bába aktív közreműködésére a szülés utolsó fázisában volt szükség. Ismert még az is, hogy Magyarországon valóban nagy érdeklődés kísérte Erzsébet gyermekágyi lábadozáshoz köthető hosszas magyarországi jelenlétét. Még egy adalék ezzel kapcsolatban: számos ellenzéki politikusnál, közöttük Jókai Mór vonatkozásában is kimutatható, hogy ez a hosszas budai tartózkodás hoz egy bizonyos fajta fordulatot azok részéről is, akik korábban esetleg közönnyel, szkepszissel viseltettek Erzsébet személye iránt, épp a Habsburg-családhoz fűződő családi kötelékei révén.

A köztudatba egyébként számos tévedés épült be az évtizedek során, ezek közé tartozik Erzsébet Andrássy Gyulával kialakuló baráti viszonya, amely főként Brigitte Hamann írásának téves interpretációja eredményeként (korabeli mendemondák, udvari szóbeszéd átvételével) a nemzetközi szakirodalomban is megjelenik. Noha a kutatások révén egyre inkább bizonyíthatóvá válik e mozzanatok esetében, hogy egy-egy történeti toposz, illetve a kultusz bizonyos aspektusának továbbéléséről beszélhetünk, ami a szakirodalomban is megjelenhet.

Noha a 2016-os emlékév Magyarországon valamelyest elsikkadt, az utóbbi tíz év során a Ferenc Józseffel kapcsolatos kutatásokban is jelentős eredményekről számolhatunk be: Csapó Csaba és Manhercz Orsolya vizsgálatai eredményeként számos tanulmány és remélhetőleg több kötet is megjelenik majd az uralkodóról. Manhercz Orsolya Ferenc József kiegyezést megelőző magyarországi látogatásait vizsgálja, Csapó Csaba pedig az 1867 utáni tartózkodásait. Mindez azt jelenti, hogy Erzsébet vonatkozásában is számos új információval gazdagodtunk. Ebbe a sorba illeszkedik Borovi Dániel munkássága is, aki az uralkodópár reprezentatív magyarországi megjelenéseivel foglalkozott. Az sajnos más kérdés, hogy a legújabb kutatási eredményekből mi az, ami a tágabb olvasóközönséghez eljuthat. Úgy érzem, hogy a történészek felelőssége e tekintetben rendkívül nagy, hiszen

rajtunk múlik, hogy az évtizedeken át hangoztatott, valóságtól sok esetben elrugaszkodott toposzok helyét a forrásokon alapuló tények vegyék át.

Mivel foglalkozik jelenlegi bécsi kutatásai során?
A bécsi Collegium Hungaricum-pályázat is az Erzsébettel kapcsolatos kutatásaimhoz kötődik. Ki kell emelnem, hogy a királyné életéről mindezidáig egyetlen olyan modern életrajz sem látott napvilágot, amely a magyar vonatkozású eseményeket állítja fókuszba. „Legújabban” 1899-ben jelent meg Márki Sándor Erzsébet-biográfiája. A legátfogóbb képet továbbra is az Erzsébet, a magyarok királynéja címen 2001-ben kiadott többszerzős kötet jelenti, a Rubicon Kiadó gondozásában. Számos résztanulmány született, de nagyon sok esetben problémát jelent, hogy az osztrák, illetve a magyar megközelítés jelentős mértékben eltér egymástól. A jelenlegi kutatásaim elsődlegesen Erzsébet udvarmesteri hivatalának korunkra maradt titkársági iratanyagára koncentrálnak. Vizsgáltam emellett Erzsébetnek és fiának, Rudolf trónörökösnek a levelezését. Ezzel kapcsolatban kevéssé ismert, hogy Erzsébet 1866 őszétől – egy magyarországi tartózkodást követően – nyelvgyakorlás céljából magyarul írt a fiának. Fontos lenne áttekintenem Erzsébet anyósának, Zsófiának a naplóját is. A Corti Egon-féle hagyaték bizonyos szegmenseinek feldolgozása is várat még magára. Több doboznyi irat maradt ugyanis fent a szerző azon kutatásaiból, amelyeket az Erzsébet királynéról írt biográfiájához végzett. Corti egy sor olyan iratanyagot tudott feldolgozni az 1920–1930-as évek során, amelyek mára megsemmisültek vagy hozzáférhetetlenek a kutatók számára. Utóbbi esetében elsősorban Erzsébet bajorországi családi levelezésére gondolok, vagy éppen lányai hagyatékaira, amelyeket szintén csak kivonatolt formában ismerünk, az eredeti források még ma sem elérhetőek. A részben Corti által feldolgozott Farkas-hagyatékot is e források sorában kell említenünk. Ezzel kapcsolatban örvendetes fordulat történt, amikor egy magángyűjteményből a Gödöllői Királyi Kastélymúzeum archívumába került. Az elhúzódó digitalizálás és az egyéb adminisztratív feladatok következtében azonban a kutatók ezen iratanyagba sem nyerhettek még betekintést.

Melyek a legfontosabb távlati tervei az Erzsébet-kutatással kapcsolatban?
Szeretném a 2014-ben megvédett doktori disszertációmat kiegészíteni, s a hibákat korrigálva megjelentetni. Mindenképpen szükség lenne egy, a tágabb közönség számára szóló Erzsébet-életrajz elkészítésére, vagy akár egy többszerzős tanulmánykötet publikálására. Ebben közzé kellene tenni azon új kutatási eredményeket, amelyek a Rubicon sorozatában megjelent munka lezárása óta kerültek napvilágra. Emellett tudományos tanácsadóként szerepet vállaltam az Erzsébet Királyné Alapítvány létrejöttében és tevékenységében. Reménykedem abban, hogy az itt végzett munka lehetőséget biztosít majd arra, hogy Erzsébet életútját (annak magyarországi vonatkozásaival) a lehető legtöbb fórumon az érdeklődők elé tárjuk.

Az interjú az Újkor.hu-n megjelent cikk szerkesztett, rövidített változata, amely az Újkor.hu-val együttműködésben jelenik meg az elte.hu-n.