Az Európa és Ázsia között élő népek kulturális és genetikai hatásai
A legkorábbi földműves civilizációk egy része a Kaukázustól és Levantétól Anatólián és az Égei-tengeren át a Balkánig terjedő földrajzi régióban – az úgynevezett „déli íven” – jelent meg és élte virágkorát. Az Európa és Ázsia között hidat alkotó területen élt népek és az általuk létrehozott kultúrák akár eltűntek a történelem folyamán, akár napjainkig fennmaradtak, mély hatást gyakoroltak nemcsak a régióra, de az emberi civilizáció egészére is. Mindennek ellenére mindmáig keveset tudunk az akkoriban ott élő emberekről, vándorlásaikról, házasodási szokásaikról vagy nyelvükről.
A múlttal kapcsolatos kérdések archeogenetikai eszközökkel történő megválaszolásához nagyszabású, szisztematikus nemzetközi kutatásra volt szükség: a "déli ív" területén élt népk genetikai történetének
feltérképezése több genetikai kutatócsoport jelentős tudományos összefogása keretében vált lehetővé.
A munka eredményeként 2022. augusztus 26-án három archaeogenetikai tanulmány jelent meg a Science hasábjain. A cikkek összesen 727 egyén genomszintű adatait közölték – több mint megkétszerezve az e régióból származó ősi DNS-adatok mennyiségét. A nagyszámú adatnak köszönhetően a projekt keretében lehetőség nyílt a régészeti, genetikai és nyelvi hipotézisek genetikai eszközökkel történő tesztelésére is.
A kutatást Ron Pinhasi (Department of Evolutionary Anthropology and Human Evolution and Archaeological Sciences /HEAS/, University of Vienna), Songül Alpaslan-Roodenberg (University of Vienna, Harvard University), valamint Iosif Lazaridis és David Reich (Harvard University) vezették, a munkában összesen 202 nemzetközi kutató vett részt. Hazai részről Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet) az őskori Kárpát-medencében élt emberek genetikai eredményeinek értelmezésében segítette a kutatást, Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás és Kiss Krisztián (ELTE TTK Biológia Intézet, Embertani Tanszék) antropológusok Cristian Viraggal, a Szatmár Megyei Múzeum (Muzeul Județean Satu Mare, Románia) régészével együtt egy nagyobb sírszámú rézkori sorozat (Urziceni/Csanalos, Bodrogkeresztúr kultúra) komplex biorégészeti elemzését végezték el.
A "déli ív" genetikai története: híd Nyugat-Ázsia és Európa között
Az első tanulmány a Kr.e. 5000-től 1000-ig tartó időszakból származó réz- és bronzkori népességgel foglalkozik. A jamnaja kultúrához tartozó sztyeppei népek a rézkor végén vándoroltak nyugatra, erről 2015-ben jelentek meg cikkek. A nemzetközi kutatócsoport most a jamnaja nép eredetének pontosabb meghatározásával és újabb népmozgások felderítésével egészítette ki az eddigi ismereteket. A genetikai elemzésekkel sikerült kimutatniuk egyrészt a Kaukázus felől észak és Anatólia felé, másrészt a sztyeppéről a Balkánon át déli irányba és a Kaukázuson át a mai Örményország területére mintegy 4000 évvel ezelőtt bekövetkezett népmozgásokat. Érdekesség, hogy a Fekete- és a Kaszpi-tengertől északra elterjedt jamnaják apai génállománya a mai napig észlelhető az örmények Y-kromoszóma vonalaiban, Anatólia területén azonban nem hagytak genetikai eszközökkel érzékelhető nyomokat. Mindeközben a tanulmány eredményei megerősítik azt a nyelvészeti elméletet, mely szerint az anatóliai (indoanatóliai) nyelvcsalád Nyugat-Ázsiában alakulhatott ki. Genetikai szempontból minden indoeurópai nyelvet beszélő népcsoport a jamnaja nagyállattartó csoportokra vezethető vissza, amelyek pedig alapvetően kelet-európai és kaukázusi vadászó-gyűjtögető genetikai örökséget hordoztak.
Sok búcsú, sok találkozás: hogyan vezetett a migráció és a keveredés a korai nyelvek elterjedéséhez?
Ősi DNS Mezopotámiából: a kerámia feltalálása előtti és a kerámiát használó újkőkori népességek jól elkülöníthető vándorlásai Anatóliába
A második tanulmány azokat a populációkat vizsgálja, amelyek az európai őskori mezőgazdaság és a fejlett civilizációk bölcsőjében, a Közel-Kelet „termékeny félhold” régiójában, vagyis a mai Irak, Szíria, Kelet-Törökország, Izrael és Jordánia területén éltek az újkőkorban. A közel-keleti földművelés kezdeti időszakában még ismerték az agyagból készült edényeket, ugyanakkor már elkezdtek növényeket termeszteni és állatokat tartani. Ez az időszak – régiótól függően – 12 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és 8 ezer évvel ezelőtt ért véget. A genetikai kutatásokból az derült ki, hogy a térség népei anatóliai, kaukázusi és levantei csoportok keveredéséből alakultak ki, genetikai átmenetet mutatva a földrajzi régiók között. A "termékeny félhold" területéről Anatóliába több hullámban érkeztek a népcsoportok, magukkal hozva a mezőgazdaság és állattenyésztés ismeretét. Egy részük kivándorolt Európa felé: ahogy azt már a korábbi genetikai kutatások kimutatták, a Kárpát-medence területét is ebből a genetikai forrásból érték el az első földművesek, Kr.e. 6000 körül.
Az ókori és középkori történelem genetikai próbája Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában
A harmadik tanulmány legfontosabb megállapítása a "déli ív" ókori népességét vizsgálva az, hogy a mükénéiek a minószi civilizáció lakosságából származnak, a sztyeppei népelemek közel 10%-os bekeveredésével. Az eredmények ugyanakkor arra utalnak, hogy ez a sztyeppei eredetű csoport tökéletesen integrálódott a mükénéi társadalomba, és az eltérő eredet nem járt megkülönböztetett szociális státusszal. Az ókori Róma városának lakossága a császárkorban genetikailag a Kelet-Mediterráneum népességére hasonlított, egyértelműen elkülönülve a császárkort megelőző időszakok itáliai lakosságától.