Az FFI közös „szentje”

A bronz mellszobor a francia Művészetek és Irodalom Rendjével kitüntetett Szabó Gábor szobrászművész alkotása. A szoborállítás költségeit az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Pázmány-Eötvös Alapítvány és az FFI támogatásából, a Musica Nostra énekegyüttes jótékonysági koncertjén összegyűlt adományokból, illetve széleskörű közadakozásból sikerült előteremteni. A közadakozásból az Földrajz- és Földtudományi Intézet munkatársai és jelenlegi hallgatói, a geológus szak alumnusai, továbbá néhány más tudományterületen tevékenykedő, de a földtudományokkal rokonszenvező kollégák/barátok vették ki részüket.

Lóczy Lajos (1849–1920) geológus, egyetemi tanár, akadémikus, a hazai geológia és geográfia kiemelkedő alakja. Egyetemi tanulmányait Zürichben végezte, 1874-ben szerzett mérnöki oklevelet. Néhány év erdélyi térképező munka után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytárába került, majd 1877–1880 között a Széchenyi Béla-féle belső-ázsiai expedíció geológusaként Kínában és a Szikkim-Himalájában végzett terepmunkát. Megfigyeléseit és azok értelmezését A Khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása című monográfiájában foglalta össze.

Elsőként ismerte fel, hogy a Himalájában a kőzeteket 15 km nagyságrendű oldalirányú elmozdulások („rátolódások”) tornyozták egymás fölé. Szerkezetföldtani megfontolások alapján megjósolta a Transzhimalája-vonulat létezését, amelyet később – útmutatásait felhasználva – a svéd Sven Hedin talált meg. Eredményeinek elismeréseként a brit Royal Geographical Society tiszteleti tagjává választotta, a Berlini Földrajzi Társaság és a Francia Tudományos Akadémia pedig magas rangú díjával tüntette ki. Az expedícióról visszatérve úgy döntött, hogy a továbbiakban tapasztalatát és tudását a hazai föld tanulmányozásában fogja hasznosítani.

Kivette részét a fiatal generáció oktatásából: először a Műegyetemen volt a geológia rendkívüli tanára, majd 1889-től a Budapesti Tudományegyetem Földrajzi Intézetének meghívására egyetemi rendes tanárként geográfiát, geomorfológiát oktatott. Hazánkban neki köszönhető a „geomorfológia”, mint önálló diszciplína létrejötte. 1909-ben megvált az Egyetemtől és a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójaként hazai hegyvidéki területeink átfogó földtani térképezését irányította. Tizenkét éven át a Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt. Legismertebb munkája a Balaton-felvidék részletes földtani térképe és a terület hatvan szakértő bevonásával elkészített 1911-ben megjelent monografikus feldolgozása (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei), amely német nyelven is megjelent és a nemzetközi tudományos közösség komoly elismerését vívta ki. Tanítványai között olyan neveket találunk, mint Teleki Pál, Cholnoky Jenő, báró Nopcsa Ferenc, Laczkó Dezső, Böckh Hugó, Vitális István, Kogutowicz Károly és mások.

Program

• Dékáni megnyitó (Kacskovics Imre)
• Lóczy lajos tudományos pályájának és egyetemi működésének méltatása (Gábris Gyula)
• Lóczy Lajos az FFI közös „szentje” (Harangi Szabolcs)
• Az ELTE Alumni Szervezetének üdvözlete (Pataky Csilla)
• Rövid zeneszám (Kercsmár Zsolt geológus/énekmondó)
• A szobor leleplezése

Facebook