„Az igazán jó iskola megszerethető”

Mitől jó egy bölcsőde, egy óvoda vagy egy iskola a gyerek számára?
Talán a legfontosabb benne éppen a pedagógus, aki foglalkozik a gyermekkel. A szülő, amikor bölcsődébe adja a kicsit, azt keresi, ki alkalmas az ő pótlására, de nem elhanyagolható szempont az sem, milyenek a szokások, mennyire tiszta az intézmény, egyáltalán milyen a tér (mekkora az intézmény, milyen kint, milyen bent, szép-e az udvar, vannak-e fák, stb.). Ez sok összetevőből álló történet. Főleg az elsőgyermekes szülők nem mindig azokat a dolgokat nézik, amelyek hosszútávon fontosak lehetnek. Például a beszoktatást nagyon változatos módon oldják meg a különböző intézményekben, valahol simán és gyorsan, máshol hosszú heteken keresztül a szülőt is bevonva. Nagyon nehéz megmondani, mi a tökéletes megoldás, nyilván nincs is ilyen, és mindenkinek más az optimális; a gyerek az, aki végül eldönti, hogy jó-e neki valami vagy sem.

Azt lehet tudni, hogy hosszabb távon mi a jó? Milyen szempontok fontosak?
Az első hetekben még általában hat az újdonság varázsa, a legtöbb gyerek nem ebben az időszakban csalódik az intézményben, hanem utána, amikor már beleszokik a hétköznapokba, és rádöbben, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogyan ő szeretné. Kialakulhatnak olyan negatív önjáró mechanizmusok is, amelyek következtében érzi magát egyre rosszabbul a gyerek. Valószínűleg ezt érdemes a leginkább elkerülni. Az igazán jó iskola vagy óvoda megszerethető.

Harminc-negyven évvel ezelőtt komoly probléma volt sok gyerek számára az iskola- vagy óvodakezdés. Mi a helyzet ma?
Nem ismerek pontos számadatokat. A probléma mindig is létezett, csak ma már azt is tudjuk, hogy ez nehéz időszak. Régebben senkit nem érdekelt, hogy a rácsos kisággyal van-e baja a gyereknek, vagy mással, „megszokja vagy megszökik”. Ma odafigyelünk erre, mert már látjuk, hogy

nagyon fontos későbbi hozománya van annak, hogyan kezdődik az intézményes társas élet.

Mi tudunk többet, és a hozzáállásunk változott meg ezzel kapcsolatban, ami jó dolog.

El lehet érni azt, hogy a gyerekek többsége szeressen óvodába és iskolába járni?
Ez a cél. Nemcsak, hogy el lehet érni, hanem el is kell, és nem is vagyunk ettől olyan rettentően messze. Szerencsére már az iskola sem a szükséges rossz, változik a szemlélet. Az intézményekben egyre többen vannak, akik nem várják el, hogy egy nap alatt iskolássá érjen a gyerek. Tisztában vannak vele, hogy az első osztályt nem iskolások, hanem óvodások kezdik, ekkor még teljesen más sok szempontból a gyerek, mint amikor majd az első osztályt befejezi. De ezzel együtt óriási sokk, stressz, megpróbáltatás az iskolába lépés. Amennyire lehet, át kell "huzaloznunk” ezeket a folyamatokat.

Pontosan mi a feladatuk a Lendület-kutatócsoportban, és miként hasznosul a munkájuk?
Új, a projektre formálódott, rendkívül interdiszciplinális kutatócsoportunk van, ahol a pedagógusok és pszichológusok mellett genetikusok, sőt informatikus szakemberek is dolgoznak. A projekt, amivel mi pályáztunk, konkrétan az új intézménybe való bekerülés időszakát vizsgálja bölcsődés, óvodás, iskolás és egyetemista korcsoportokban. Célunk, hogy azonosítsuk a hatékony adaptáció elemeit. A projekt érdekessége, hogy a vizsgálatok zömét nem hagyományos metódusokkal fogjuk vizsgálni, hanem olyan objektív, informatikai eszközökön alapuló módszerekkel, amelyek eddig nem léteztek. Ebben külső partnerek segítenek, például az egyik távközlési óriáscéggel együtt teszünk kísérletet a pontos téri lokalizáción alapuló társas kapcsolatok azonosítására - ez teljesen új megközelítés.

A gyermekek közötti kommunikációt is kutatják. Ez hogyan segíti, hogy az iskola jobb hely legyen?
Ezekkel az eszközökkel nem invazív módon, szinte észrevehetetlenül mérünk olyan változókat, melyek fontosak lehetnek a hatékony adaptációban. Igyekszünk megtalálni azokat az összefüggéseket, amelyek megválaszolják, melyik befolyásoló tényező mennyire fontos. Ezekre építünk olyan technológiai megoldásokat, amelyek a pedagógusok, de akár a szülők számára is visszajeleznek arról, hogy érzi magát a gyerek, miként boldogul a környezetében. Amikor megkérdezzük az oviból, bölcsiből, iskolából hazatérő gyereket, mi történt aznap, általában azt válaszolja, hogy semmi különös. Nagyon ritkán mondja azt, hogy rettenetesen érezte magát, és nem kezdi el magyarázni, hogy miért. Itt persze óriási egyéni különbségek vannak. Feltételezzük, hogy a pedagógusokat is segíti, ha jelzést kapnak arról, kire kell jobban odafigyelni. Lehet például, hogy egy gyerek fokozatosan kiszorul a közösségből. Nem vonjuk kétségbe, hogy az óvónő ezt észleli, de azt gondoljuk, hogy az új rendszerrel hamarabb tehet a folyamat ellen. Az okostelefon sem old meg mindent, de azért sok mindenben hasznunkra van.

Mostanában sok szó esik a depresszióról, noha a társadalom jelentős része még mindig nem látja be, hogy ez betegség, amelyet súlya szerint kell kezelni. Gyerekeknél miként merül fel a probléma? Felmerül-e? A szorongás kezelésében milyen eredményeket sikerült elérni?
Nem vagyok pszichiáter, de persze a szorongással foglalkozom, hiszen

az új intézménybe kerülés kihívás, amelyre bizonyos mértékű szorongással reagál minden gyerek.

Lényeges, hogy milyen mérvű és mennyi ideig áll fenn. Hiszen létezik pozitív szorongás is – ami akár segíthet is egy-egy feladat sikeres megoldásában, mivel a tartalékokat mozgósítja. Most persze az egyetemistákra és az iskolásokra gondolok. De ha a felfokozott állapot már debilizáló szorongásba csap át, akkor baj van. Nagyon sok kisgyermek szorong úgy, hogy nem is vesszük észre. A szorongásnak vannak testi és egyéb jelei, de nem mindig olyan látványosak, hogy felfigyelnénk rájuk, holott veszélyre utalnak.

Hogyan lehet mérni ezeket a jeleket?
Van egy objektív mérésen alapuló eszközünk, ami az arousalszintet méri. Ez a pici, „tenyérbe simuló” eszköza a stresszválaszokban fontos agyi folyamatokról ad visszajelzést, a tenyér izzadását regisztrálja. Legtöbbször egyszerű hangingert adunk, vagy légző gyakorlatokat végeztetünk a résztvevőkkel, aztán megnézzük, hogyan változott meg bőrmintázata. A mintázat jellemző az egyénre, és időbeli változása megmutathatja például az általános szorongásszint megemelkedését. A kutatócsoportban Takács Zsófia vezetésével a mindfullness meditáció eszközét tervezzük bevetni közvetlenül az iskolábakezdés előtt, ettől remélve a gyerekek stressz-szintjének csökkentését. Nemcsak megérteni próbáljuk ezeket a folyamatokat, hanem jó irányba befolyásolni is.

Komoly sikerei vannak a tehetséggondozásban. Mik a legfontosabb eredmények?
Mi rendezzük 2019 áprilisában a következő Országos Tudományos Diákköri Konferencia Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szekcióját itt a PPK-n, ahol diákok százai mutatják majd be érdekes eredményeiket. Az ifjú tehetségek és a tudományos diákkör munkája az alapja mindenféle kutatásnak. Nagyon sok gondolat vagy ötlet tudományos diákköri munkából indul ki. A kari eredmények is általában nagyon jók az országos tudományos versenyeken, ez talán a legnagyobb elismerése a munkánknak.

Mik a legfontosabb szakmai céljai?
Ez a projekt lehetőséget ad arra, hogy minden tudományterületről, amivel eddig foglalkoztam, beleforgassam az ismereteimet a munkába. Azt gondolom, hogy öt év alatt a projektben résztvevő kollégákkal és hallgatókkal együttműködve bőven lesz alkalmunk kiteljesedni, és olyan eredményeket elérni, amelyek EU-projektekhez, illetve számos sikeres doktori disszertációhoz vezetnek.

A tervezett nagyívű adatgyűjtés reményeink szerint egyértelműen előre viszi majd ezt a kimondottan alulkutatott területet.

A projekt egyértelmű gyakorlati haszna lehet az a rengeteg intervenciós technika, melyet kipróbálunk majd abból a célból, hogy könnyebbé tegyük a bölcsőde-, óvoda- és iskolakezdés, valamint az egyetemi beiratkozás körüli nehézségeket elviselését.

Milyen légkörben folyik a munka a PPK-n?
A karon szinte minden szempontból nagy az alkotói és oktatói szabadság, semmilyen megkötés vagy merev vezérelv nincs arra vonatkozóan, hogy mit, hogyan csináljunk, nyilván az adminisztráción kívül. Kezdetben csak egy „vad ötlet” volt a kutatási témánk, ám most itt van a látható eredménye, így meg is valósíthatjuk mindazt, amit kitaláltunk. Ez nagy siker a PPK számára.

Forrás: PPK