Az oktatók közti kapcsolatot is javítja a távolléti oktatás

A járványügyi veszélyhelyzet hatályba lépésével 2020 tavaszán az ELTE PPK is áttért a távolléti oktatásra. A felsőoktatás-pedagógiával és a digitális oktatás módszertanával is foglalkozó kar kíváncsi volt a tapasztalatokra, ezért Rónay Zoltán oktatási dékánhelyettes, egyetemi docens vezetésével egy kutatócsoport többféle kutatási módszerrel megkezdte az adatgyűjtést. Jelenleg a begyűjtött adatokat dolgozzák fel a kutatók.

A komplex, három részből álló kutatás lezártnak tekinthető része egy kérdőíves felmérés, amely az átállás időszakára, a 2019/2020-as tanév tavaszi félévre vonatkozóan mérte fel a digitális munkarend tapasztalatait. A PPK teljes tavaszi kurzuskínálatát reprezentáló felmérésbe 109 oktatót vontak be, ami 44 százalékos kitöltési arányt jelent. Ezzel párhuzamosan megkérdezték a bevont oktatók által vezetett kurzusok hallgatóit is, ahonnan 110 kérdőív érkezett vissza.

Horváth László, a kutatás koordinátora szerint az előzetes eredmények alapján elmondható, hogy az oktatók érzelmileg pozitívabban élték meg az átállás időszakát, mint hallgatóik. Míg az oktatók többsége motivált, nyitott és érdeklődő volt a változás iránt, illetve biztonságban érezte magát, addig a diákok hozzáállására inkább a közömbösség vagy a pánik volt a jellemző. Az oktatás módját illetően megfigyelhető, hogy a tanárok leggyakrabban a tanulási tevékenységeket változtatták meg.

A hangsúly a hallgatók információszerzésére irányuló módszerek irányába tolódott el.

Emellett az új helyzet negatív velejárójaként említhető, hogy az oktatók kevésbé fordítottak figyelmet a tanulók előzetes ismereteire, az eltérő tudásszintek kezelésére. Ugyanakkor egyértelműen pozitívumnak élték meg a kollégák, hogy új tanítási módszereket és új értékelési formákat sajátítottak el – tette hozzá a PPK egyetemi adjunktusa.

Az oktatók és a hallgatók személyes dilemmáinak, problémás helyzeteinek felmérésére irányult a Felsőoktatás-pedagógiai Módszertani Központ kutatóinak interjúkra épülő longitudinális vizsgálata. Ennek keretében 20 oktatót és 40 hallgatót kerestek meg az ELTE különböző karairól, akiknek a 2020-as tavaszi pandémia idejére, majd egy későbbi időpontban a 2020/2021 őszi időszakra vonatkozó kérdéseket tettek fel.

Kálmán Orsolya, az interjús kutatás vezetője elmondta, vannak speciális problémák, amelyek az online oktatás második, őszi időszakára is megmaradtak. Az oktatók és a hallgatók esetében is visszatérő problémaként jelentkezett az arctalanság kérdése:

vajon mennyit látunk, értünk a másikból és környezetéből a digitális eszközökön keresztül?

Szintén előkerült mindkét időszakban, hogy mekkora az oktató vagy a hallgató felelőssége, ha probléma van az online oktatás során. Hozzátette, habár sok dilemma megoldódott a második időszakra, témaszerűen fennmaradt az online értékelés és vizsgáztatás problémaköre is, az adekvát, a tanulás szempontjából értelmes, de nem túl igénybe vevő értékelés gyakorlatának megtalálása, a csalás lehetőségének mérlegelése. Nem meglepő módon a másik ilyen irány a kutatásban résztvevők leterheltsége, amit a kérdőíves felmérés eredményei is megerősítettek.

A Neveléstudományi Intézet oktatója érdekességként kiemelte, hogy a második fázisban átalakult a doktoranduszok szerepe: míg a PhD-hallgatók a hirtelen átállás időszakában oktatói mivoltukban szerepeltek inkább, addig a 2020. őszi félévben oktatói identitásuk a háttérbe szorult, s a hallgatói életük problémái kerültek előtérbe, egyúttal pedig nőtt a leterheltségük is. Általában az is elmondható, hogy a hallgatók motiválatlanságában egyre inkább a tanuláson kívüli, elsősorban családi, társadalmi problémák szerepe nőtt  az őszi félévben. Kálmán Orsolya az interjúk és a saját tapasztalatai alapján is úgy látja, hogy az online oktatás vitathatatlan érdeme az oktatók közötti munkakapcsolat megerősödése. Szerinte az új helyzet pozitívan hatott a tanár-diák kapcsolatokra is, mivel közösen fedezték fel az új módszereket, vészelték át az első időszakot.

A kutatók megnézték azt is, a résztvevők mit tartanának meg az online oktatás módszereiből a nyitás után: a kiscsoportos vagy egyéni konzultációk és az innovatív tanítási módszerek mind a hosszú távon beépíthető eszközök között szerepeltek – számolt be az eredményekről a PPK egyetemi adjunktusa. Hozzátette, folyamatban van egy harmadik, a 2020/2021-es tanév tavaszi félévére vonatkozó interjús felmérés előkészítése is.

Rónay Zoltán dékánhelyettes, a három pilléres projekt vezetője kiemelte: céljuk nem az, hogy ezek az eredmények csupán tudományos publikációk formájában köszönjenek vissza. A kiemelt kari támogatást élvező projekt elsődleges célja sokkal inkább az, hogy

az oktatás-módszertani, szervezeti és technikai újításokat, kreatív megoldásokat visszacsatornázzák az intézményi működésbe.

Ennek már látható példája a mentorrendszer működése, ami az intézményi minőségirányítási koncepció minőségtámogatási pillére, vagy a tudásmegosztás, a közös óratervek készítése az oktatók részéről. A dékánhelyettes szerint mindez azért is elengedhetetlen, mert a távolléti oktatás a nappali képzés megvalósítási formájaként bekerült a felsőoktatási törvénybe is, ami pedig hosszú távon új fejezetet nyithat az ún. jelenléti oktatás módszertani megújításában, valamint fontos eszköze lehet a kar két képzési helyszínén folyó oktatás azonos színvonalú megvalósításának is.

A projektben résztvevő további munkatársak Czirfusz Dóra, Dorner Helga, Erdei Luca Alexa, Eszes Fruzsina, Fazekas Ágnes, Kardos Dorottya, Lénárd Sándor, Misley Helga, Moussa Belkhoumani, Némethné Tóth Ágnes, Pálvölgyi Lajos, Rapos Nóra, Salát Magdolna és Szivák Judit voltak.

Forrás: ELTE PPK