Az újdonság mérhető varázsa
Hétköznapi tapasztalatunk, hogy az új jelenségek megragadják a figyelmünket, sokszor jobban fel tudjuk idézni azt, ami az újdonság varázsával hatott ránk, mint az ezerszer ismerős élményeket. Ezt az összefüggést számos pszichológiai kutatás is igazolta már. De ha jobban belegondolunk, nem magától értetődő, mit is tekinthetünk valóban újnak, még nem ismertnek, és mikortól mondhatjuk valamiről, hogy még teljesen ismeretlen a számunkra. A túlzott leegyszerűsítéstől tartó kutatók többféle módon próbálták már megragadni az újdonság mértékét, míg végül teret hódított az az elképzelés, mely szerint az újdonságot egy folyamatosan változó skálán kell elgondolnunk. Ez a koncepció képezi az alapját az ELTE Alvás, Álom és Kogníció Kutatócsoport munkatársai által kidolgozott mérőeszköznek.
Reicherdt Richárd és kutatótársai arra keresték a mérési adatokkal is alátámasztható választ, hogy milyen mértékű újszerűség pontosan milyen összefüggésben áll azzal, hogy megjegyzünk-e valamit vagy sem. A teszt a vizuális ingerek körében vizsgálja az újszerűségnek a memóriára gyakorolt hatását,
színek, formák és elrendezések komplex viszonyaiból alakítva ki a maga újdonságskáláját.
Képzeljünk magunk elé egy 3X3-as négyzetrácsot, ahol a 9 négyzetbe mindig 5, különféle színű elem kerülhet, háromszögek, körök és négyzetek, változó elrendezésben! Kisebb mértékű újdonságnak számít a tesztben, ha csak a formák változnak, helyük és a színek elrendezése állandó marad, mint amikor a színek és a formák is cserélődnek. Ha pedig mindhárom tényező változik, még erőteljesebb az újdonsághatás.
A mérőeszköz fejlesztése során a kutatók valójában magát a tesztet tesztelték, arról gyűjtöttek adatokat, hogy egészséges felnőtt embereknél milyen összefüggés mutatható ki a vizuális ingerek újszerűségének fokozatos növelése és a memorizálás sikeressége között. A teszt megfelelt az előzetes várakozásoknak:
nagyobb fokú újdonság jobb memóriateljesítményt eredményezett a vizsgálati személyeknél.
A Graded Novelty Encoding Task (GNET) néven publikált eljárás tehát paraméterezhetővé teszi az újdonság mértékét és ezzel új utat nyit az újdonság feldolgozásának kvantitatív vizsgálata előtt mind a viselkedéstudomány, mind a kognitív idegtudomány terén.
A GNET eszköz újdonsága, hogy a korábbi, csupán két típusú újdonságot definiáló modellekhez képest (pl. teljes és relatív újdonság) az újdonságot folyamatosan változónak tekinti és ekként is paraméterezi a vizsgálat során. A teszt finomhangolása során még számos további kérdésre választ keresnek a kutatók, például arra, hogy miként választható szét a különbözőség és az újdonság mint stimulus, vagy hogy miként kell értelmezni az ismerősnek vélt ingerekre adott hamis negatív válaszokat. Az eszköz máris számos memóriakutató fantáziáját megmozgatta, akik komoly lehetőséget látnak benne például a különféle ingertípusok újdonságfaktorának paraméterezésére és a memorizálásra gyakorolt hatásuk adatokra építő vizsgálata terén.
A teljes cikk itt olvasható: Graded novelty encoding task: Novelty gradually improves recognition of visual stimuli under incidental learning conditions.
Forrás: ELTE PPK