„Azon leszek, hogy felhívjam a figyelmet az alapkutatások fontosságára"
Tanári hatások, egyértelmű hivatástudat
Tízéves kora óta tudja, hogy kutató biológus szeretne lenni, általános és középiskolai biológiatanárai lelkesedése és támogatása kísérték az egyetemig, ahol rögtön elsőévesként gondolt egy merészet, és bár akkor még nem volt etológiaórája, felkereste Csányi Vilmost. „Összeszedtem minden bátorságomat, kikerestem a telefonkönyvből az elérhetőségét és felhívtam az akkor már nemzetközi szinten elismert kutatót. Tetszett neki a kíváncsiságom, fogadott és onnantól rendszeresen jártam ki Alsógödre a paradicsomhalakhoz.
A fejemben az a kép élt, hogy etológusként sok különböző fajjal dolgozunk majd,
de kiderült, hogy akkoriban csak paradicsomhalas kutatások zajlottak” – meséli.
Tíz éven keresztül foglalkozott a paradicsomhalak etológiájával, de MTA doktori értekezésének döntő része már az akkoriban újdonságnak számító kutyaetológiai kutatásokra alapult. Lelkesedése és hivatástudata a kezdetektől töretlen, amit a hajnali emailek, az elérhetősége és a folyamatos jobbításra való törekvése is alátámaszt. Vezetett több karon átívelő Kiválósági Programot, több területen nemzetközileg elismert kutatócsoportot, és számos nagy nemzetközi pályázatot hoznak haza kollégáival.
„A díj fontos mérföldkő, visszajelzés az eddigi munkámról, ami jó érzés. Öröm, hogy kollégáimmal a tudományos közösség által is elismert úton haladunk, de a díj felelősséggel is jár. Most még inkább azon leszek, hogy felhívjam a döntéshozók figyelmét az alapkutatások fontosságára. És hálával gondolok kiváló munkatársaimra a már önálló kutatóktól a doktoranduszokig, hogy egy ilyen különleges csapattal dolgozhatom. A díj közös munkánk eredménye is.”
Légvárépítés helyett masszív alapok
Napjainkban nagy hangsúly esik az innovációra, de ezt masszív alapok nélkül nagyon nehéz megvalósítani. Ráadásul felaprózódtak a tudományterületek is.
„Az alapkutatásokat erőteljesebben kell támogatni, e nélkül az innovációs stratégia légvár.
Ezt a mi példánk is alátámasztja. Ha nem végeztük volna tizenöt éven keresztül a kutyaetológiai kutatásainkat, akkor a robotikai fejlesztéseink vagy a gyerekek és szüleik mobilhasználatával kapcsolatos kutatásaink most nem lennének a nemzetközi mezőnyben, nem lenne meg a megfelelő etológiai tudásunk, sem ismertségünk hozzá."
Miklósi Ádám Bognár Zsófia kutyájával, Joellel (Fotó: Kubinyi Enikő)
"A sport területén már működő stratégia, hogy néhány arra érdemesnek talált területet erősebb támogatással igyekszik az állam nemzetközi szintre emelni és megtartani. Ez a szemlélet kellene a tudományban is. Számos kiváló kutató van Magyarországon és még többjüket lehetne hazahívni egy stabil több évre szóló támogatási stratégiával. A modern kutatócsoportok vagy kutatóintézetek nem feltétlenül a nagyon hasonló érdeklődésű kutatókat egyesítik, hanem egy-egy tudományos probléma megoldására hozzák össze számos tudományterület legkiválóbbjait. A jövő mindenképp az interdiszciplináris kutatásé, de érthető, ha ezzel a gondolattal a kutatóknak és a döntéshozóknak is még meg kell barátkozni. A hazai kutatás előnyhöz juthatna, ha minél előbb lépnénk erre az útra.”
Iskolateremtés és folyamatos megújulás
Csányi Vilmos nem csak a kutatásaiban mutatott példát Miklósi Ádámnak. Kutatásszervezése, gondolkodása és szemlélete újító volt az akkori tudományos közegben, melyet nemzetközi tapasztalatai erősítettek.
Kihívásokkal teli újítás volt a kutyákat bevonni és a kutatások alanyaivá tenni.
"Eleinte a tudományos közösség sem foglalkozott ezekkel az eredményekkel, kissé értetlenül nézték, hogy mivel is foglalkozunk, az első tanulmányunkat négy év után fogadták el és jelentethettük meg. Ezt követően nagy népszerűségre tett szert a kutyák kutatása, és mára többek között az Etológia Tanszék is erősíti az egyetem nemzetközi hírnevét, és vonzza a külföldi hallgatókat és kutatókat."
Csányi Vilmos tanítványaként Miklósi Ádám is úttörője lett több új kutatási iránynak. Különböző tudományterületek együttműködésével irányítása mellett kezdődött meg a genetikai, neurológiai és mikrobiológiai vizsgálatok bevezetése, amelyek által a kutyák még több információt adnak az emberek működéséről, az öregedéssel együttjáró folyamatokról. A biológus megalapította a szociális robotokkal foglalkozó kutatócsoportot, és ezzel új tudományterületet alapozott meg etorobotika néven. Ezzel párhuzamosan a jelenkor kihívásaira reagálva a fiatalok digitális eszközhasználatának hatásainak vizsgálatát is megkezdték.
„A paradicsomhal-kutatás után elég merész lépésnek tűnt a kutyák viselkedésének tanulmányozása, hiszen egy sokkal összetettebb élőlényt akartunk vizsgálni. Egy ilyen átállás nem egy nap alatt történik meg, rengeteg beszélgetés, vita, próbálkozás előzte meg, miközben azt éreztük, hogy váltanunk kell, és hogy ez az irány sokakat érdekelhet. Majd ugyanígy voltunk később a robotikával is. Eleinte
nem tudtuk biztosan, hogy jó ötlet-e a kutyák mellett robotokkal is foglalkozni,
de úgy tűnik, hosszú távon igazolja magát.”
A hatékony társrobotok alapja, hogy rendelkeznek megfelelő funkcionalitással, és kimutathatóan segítik és támogatják az emberi felhasználót. Nem törekszenek az ember „helyettesítésére”, hanem egy másik „faj” szerepében jelennek meg, ugyanakkor az emberrel történő interakcióik alapvető etológiai szabályok mentén szervezettek. Várhatóan 2023-ban a Taylor és Francis kiadó gondozásában jelenik meg bevezető tankönyve ebben a témában, Abdai Judittal közösen szerkesztve.
A jelenkor kihívásai – az elmagányosodás
A robotika mellett etológiai megfigyelésekre – kutya-gazda kapcsolatra – alapozva Miklósi Ádám vezetésével mutatták ki először, hogy 2016-ban már a kisgyermekek harmada jelentős időt töltött el a mobiltelefon, illetve az internet használatával. Így kezdődtek el azok a kutatások, amelyek a gyermekek és a digitális környezet kapcsolatát vizsgálják. Az alfa generációra (2010 után születettek) fókuszálva alkalmazzák az etorobotika koncepcióját, azaz valódi interakció kialakítására törekednek a gyermek és a digitális környezet között, ahol az eszközök célja nem a kitettség növelése, hanem épp ellenkezőleg a természetes gyermek-szülő kapcsolat megerősítése.
Az Etológiai Tanszék csapata
„A kutatásainkban arra törekszünk, hogy megértsük, milyen kihívásokkal szembesülnek a gyerekek, és minél előbb segíthessük őket. A család, a közeg nagyon meghatározó, aki nem startol jól, az nagyon nehezen hozza be a lemaradást. Saját és nemzetközi kutatások alapján mondhatom, hogy a család vagyoni hátterétől függetlenül
a fiatalok egyik legnagyobb problémája az elmagányosodás.
A családtagok kevés időt töltenek együtt, egymásra figyelve. A kapcsolat hiánya megfigyelhető a kutya-gazda viszonyban is, ahol láttuk, komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. A kutya-gazda közötti kötődés vizsgálatából jött az a felismerés, hogy akár a családi környezetre is tudunk hatni, elindíthatunk változást. Először abban próbálunk segíteni a szülőknek, hogy a sokszor természetesnek vélt kütyühasználatról felismerjék, mikor válik problémássá. Ha ez az egyébként nem könnyű felismerés megszületik, akkor olyan megoldásokat tudunk javasolni, amelyek az ebből következő egészségkárosodást, például az elhízást, megakadályozhatják."
A végtelenbe és tovább, úton a kiválóság felé
Az utóbbi évek etológiai kutatásainak középpontjába a tehetség jelenségének megértése került, amit eddig szinte kizárólag az emberre vonatkozva értelmeztek a kutatók. Miklósi Ádám és kutatótársai felfedezték, hogy a kutyák között nagyon kis számban vannak olyan egyedek, amelyek képesek akár több mint 100 tárgy nevének elsajátítására rövid idő alatt, ellentétben a többi fajtárssal. Ez a néhány különleges egyed olyan szótanulási képességgel rendelkezik, amelyhez hasonlót 1-1,5 éves gyereknél lehet megfigyelni. A kutatók célja, hogy kiderítsék, mi áll a kutyák esetében e specifikus képesség mögött, megjelenése milyen genetikai és/vagy egyedfejlődési hatások egybeesésének köszönhető. Ha sikerül e mechanizmusokat feltárni, akkor a kutatók közelebb juthatnak a tehetség jelenségének megértéséhez is.
A kiválóság nem csak a kutyák vizsgálata során vált szemponttá, a hallgatók kiválasztásánál is rendkívül fontos tényező. Az egyetemen évente eddig több mint kétszázötven hallgató kezdhette meg biológia tanulmányait, az idei évtől már csak fele ennyien vehetnek részt a biológia alapszak képzésében.
A megemelkedett pontszámok közvetlenebb, magasabb színvonalú oktatást ígérnek.
Miklósi Ádám mind a kutatásban, mind az oktatásban törekszik csapatából a legtöbbet kihozni. Ahogy fogalmazott, rengeteg ötlete van még, amelyeket a kutatótársaival egyeztetve megvalósítana. A díjátadót sem követte hosszas ünneplés, az elismerések arra motiválják, hogy még többet hozzon ki a lehetőségekből.
Forrás: ELTE Biológiai Intézet
Borítókép: Miklósi Ádám az ELTE előtt, fényképezte: Kubinyi Enikő