Belépő a szakmába

A 2012-es Belépő-konferencián ismét bemutathatták eredményeiket a tanulmányaikat a Néprajzi Intézetben nemrégiben lezárt fiatalok november 30-án a BTK-n.

– Öt év alatt annyi tudás halmozódik fel a fejekben, amit vétek lenne az asztalfióknak tartogatni
– kezdte nyitó beszédét Mohay Tamás egyetemi docens, az Intézet igazgatója. Elmondta: a Belépőt 1995 óta – majd egy kisebb kihagyást követően 2010 óta – évente rendezik meg az ELTE-n végző néprajz szakos diákok számára – az esemény idén a Magyar Tudomány Ünnepéhez is kapcsolódik. Az intézetigazgató szerint a szaknak különösen nagy szüksége van egy ilyen rendezvényre, mert a munkaerőpiacon a néprajzkutatók még kihívásokkal küzdenek. A borús felvezetőt komoly szakmai program követte, amelyben az egykori hallgatók, tanáraik, és kérdéseivel, témafelvetéseivel a szakmai közönség is lelkesen vett részt.

Bali János, a Tárgyi Néprajzi Tanszék adjunktusa, az esemény moderátora hangsúlyozta: a Belépővel olyan fórumot szerettek volna létrehozni, amely – a mostani trendekkel szembeszállva – nem a show-elemekkel tarkított, tudományos népszerűsítést kívánja szolgálni, hanem valódi szakmai párbeszédet szeretne kezdeményezni a jelenlévők között. Így minden dolgozatra, annak opponálására, továbbá a témához kapcsolódó kérdésekre és válaszokra dolgozatonként egy órát szánnak. A vállaltan szakmai hangvétel ellenére az előadások és a dolgozatok ismertetését követő beszélgetések a laikus érdeklődő számára is befogadhatók és feldolgozhatók voltak, ami az izgalmas témaválasztásoknak és nézőbarát prezentációknak is köszönhető.

A konferencián tanulmányaik különböző szakaszaiban járó, 5 éves-osztatlan, BA, MA és doktori képzésben részt vevő hallgatók is ismertették munkáikat. Mint az a méltató opponensi véleményekből és tanári kommentárokból is kiderült, a védés óta több szakdolgozat szerzője is továbbhaladt munkájával, és kutatását továbbfejlesztve, elhagyva diák státuszát, tulajdonképpen már megszerezte a belépőt a szakmába.

Minden témaválasztás mögött valamilyen személyes érdeklődés húzódik, ám gyakran személyes vagy családi érintettséggel is találkozunk. Az Útkaparók: mesterség, technika, változás című dolgozat szerzője, Kolitsné Szászi Johanna dédapja például maga is útmester volt, de édesapja is a közönség soraiban ült, mint a dédapa gyűjtéséből származó országos múzeum vezetője. A dolgozat az útkaparók, útmesterek, útőrök (mikor hogy nevezték őket) feladatkörének és státuszának alakulását követte végig a kezdetektől egészen a hetvenes évekig, a szakma megszűnéséig. A dolgozat egyik tudományos érdeme, hogy a témát korábban még nem dolgozták fel, így szakirodalom hiányában maga a szerző vágott neki elsőként a vonatkozó források összegyűjtésének és tanulmányozásának. Az előadásból kiderült, hogy az útkaparók feladata volt a kilométerkövek tisztán tartása, a fák gondozása, de a büntetések kiosztása is az olyan közlekedési kihágásokért, amilyen például az útszéli legeltetés volt. Később, az autós közlekedés korában az útkaparók kiképzett mentősökké váltak (akik igényelték, hogy biciklijüket szirénával lássák el, és panaszolták, hogy lévén mégiscsak útkaparók, koszos kézzel kell elsősegélyt nyújtaniuk), a háború alatt pedig postaszolgálatot teljesítettek. A szolgálatot teljesítőknek erkölcsileg feddhetetlennek kellett lenniük, mert hamarosan már hatósági-közigazgatási közegnek is számítottak.

Bálint Petra dolgozata (Gesztusok és mindennapok a feudalizmus utolsó évszázadában) a feudalizmus korabeli, illetve azóta fejlődő emberi gesztusokat elemezte az evés, ivás, sértegetés (pl. a pipa kiverése egymás szájából), csábítás (egymás szemébe nézdegélés) hétköznapi cselekvésein keresztül. Balázs Dorottya alapos és mélyreható elemzése (Megtalált világok: Ezoterikus kultúra a 21. században) az ezotéria történetébe adott betekintést. A dolgozat szerzője az ezotériát a new age-hez hasonlította, amit ennek megfelelően nem (csak) vallási, hanem társadalmi jelenségként kell kezelni. A szerző szerint a (továbbra is sokszor pejoratívan értelmezett) ezotéria, fokozódó népszerűsége ellenére, a mindenkori szembenállást jelenti, és már a múltban is mindig a fennálló társadalmi renddel szemben képviselte a reformszellemet, sőt, egyfajta ellenkultúrát. Szemben a kereszténység formáival, az „ezo” nem hittételekben bővelkedik, inkább gyakorlati útmutatás, ez is okozhatja népszerűségét a parttalan individualizáció és vallási pluralizálódás korában – mutatott rá az előadó.

Előadások közben körbejártak a szakdolgozatok, bele lehetett lapozni az írásokba. A témák ismertetését követően frappáns és minden részletre kiterjedő korreferátumok hangzottak el, melyek a méltatás mellett az esetleges módszertani hibákat sem hallgatták el. A Belépő jelentősége – különösen a mostani pályakezdési lehetőségek figyelembevételével – magától értetődő, és felmerül, hogy a többi szak diákjai is hálásak lennének egy hasonló kezdeményezésért, amely trambulint jelenthetne számukra a szélesebb tudományos nyilvánosság előtt való megjelenéshez is.

2012.12.07.