Bizantinológiai felolvasóülés

Tóth Anna Kolindálás és Ruszália – Róma és Bizánc mint a balkáni néphagyomány forrásai címmel tart beszámolót. A IV–VI. század vallási átalakulása nem csupán a pogány vallás és azok ünnepeinek eltűnését és azok helyén a keresztény ünnepek kibontakozását hozta magával, hanem számos teljesen szekuláris ünnep születését is. Ennek oka egyértelmű, a kor egyháza nem kívánta a keresztény ünnepeket népi mulatságokkal vegyíteni, az állam viszont nem tiltotta az utóbbiakat, ha nem járult hozzájuk pogány rituális cselekmény. Ezek az ünnepek továbbélnek Bizánc története folyamán, és a Balkán egész területén fennmaradnak minden etnikai változás ellenére, sőt akár olyan szláv régiókba is eljutnak, melyek sosem voltak a Bizánci Birodalom részei. Az előadás négy ünneppel foglalkozik, elsősorban a bizánci forrásokra összpontosítva: 1) a Kalendae Ianuariae, melynek szokásai a középkor folyamán gyakran a karácsonyra tevődnek át. 2) Március 1. megünneplése és az akkor viselt piros fonál-amulettek elterjedése. 3) Rosalia, a késő római halotti megemlékezés, melynek neve nemcsak az ortodox pünkösd megnevezésében marad fent, hanem bizonyos halotti kommunikációs rítusokban is. 4) A Szent Iván éj ünnepének nem keresztény elemei, így pl. a rituális fürdőzés.

Archimédesz Szidiropulosz 1956 – Görög szemmel címmel tart előadást, mely elsősorban a 40-es évek végén Magyarországra menekült görögség magatartásával, gondolkodásával foglalkozik a forradalom időszakában és az azt követő évtizedekben. Arra mutat rá, miért nem tudták honfitársai a magyarok szemüvegén keresztül látni 1956-ot. Ennek megértéséhez az előadó visszanyúl egyrészt a negyvenes évek görögországi történéseihez, másrészt a Magyarországon 1945 és 1956 között lezajlott eseményekhez. Az előadás végén néhány görögországi összefüggésre is kitér.